A Sárkányistennő - VII.

Khrull ébredése

Bérgyilkosnak lenni, nem egyszerű feladat. Gondolta magában Travis. Amikor körbenézett, mindenkit úgy méregetett, hogy mennyire lenne könnyű megölni, és melyik forma okozná neki a legnagyobb örömet.

Észrevette cimboráját, intett neki a fejével. Leült mellé a boxba, és rendeltek. Travis cigarettára gyújtott.

Travis magas volt, izomkolosszus, kopasz. Teste tele volt tetoválással, de a nem mutatta őket. Társa hátra nyalt hajú, körszakállas, tipikus rossz pofa volt.

- Nem hiszem el, öregem. – Kezdte Dean.

Travis gyilkos szemekkel nézett rá. Dean állta.

- Pedig ez van, haver.

Dean felhajtotta a vodkáját.

- Elgurult a gyógyszered!

- Mintha más még nem tett volna ilyet. – bőgte.

Dean a második vodkáját is felhajtotta.

- Eddig azt hittem, hogy értelmes ember vagy, aki csendesen él, néha kinyír valakit, és ennyi. De egy nő? Aki ráadásul kurva? Elpuhultál!

Travis szerette volna kitekerni a másik nyakát.

- Nem kurva. Nem puhultam el. Go-go táncos, és kölyköt vár. Mutass tiszteletet. Mit tehetnék?

- Tisztelem, de Luke nem fogja megengedni a „szabadságodat”.

- Nem érdekel.

- Meggondolhatnád magad igazán.

Egy nő sétált az asztalukhoz négy üveg sörrel, és legalább egy tucat vodkával. Amikor megfordult, Dean a fenekébe markolt.

- Megöregedtem.

- Luke ezt le fogja szarni, mert te vagy a legjobb. A mester pedig, sosem hagyja abba. – Travis megrázta a fejét. – Sam is a legjobbak közé tartozott, és amikor kiszállt, ő volt az első, akinek a fejét szétkenték a járdán.

Travis nem tudott másra gondolni. Tudta, hogy társának igaza van valahol. Kiöregedett, kiégett, és gyereket csinált. Vége volt. Minden szempontból.

Dean egymás után lökte magába a vodkákat.

- Nem fogok megdögleni. Elég dörzsölt vagyok ahhoz, hogy bevédjem magam.

Tudta a következő időszak forgatókönyvét, így nem is remélhette a legjobbakat.

- Luke jön neked eggyel. De ez még nála is kiveri majd a biztosítékot.

- Nem érdekel a világítás, amíg a háza egyben marad.

- Belesétáltál egy katlanba, és begyújtattad magad alatt a tüzet. Gratulálok.

- Úgyis én beszélek vele. Ne játszd el, hogy aggódsz. Nem áll jól.

- Tudom. Nem aggódom, csak a sorban én vagyok a következő, és más terveim vannak, minthogy a te ügyeidet vegyem át. Ja, és még valamit. Ha te kidőlsz, Luke rólam is leveszi a kezét. Önös érdek.

- Képmutató karvaly vagy.

Dean álla megfeszült.

- Mint a fajtám többsége.

Egy pillanatra hallgattak.

- Segíthetek a rászedéssel.

Travis nem találta annyira poénosnak, hogy ő is vigyorogjon.

- Na persze. Az első lennél, aki elárulna. Köztünk ez farkastörvény.

Dean bólogatott.

- Igaz.

- Tudom. A halálos ítéleted lenne. – Travis látta ezt a jelenetet, majd ő is elmosolyodott.

- Mellesleg,- Dean hátradőlt, és úgy folytatta a mondókáját. A pincérnő hozott még sört, ami állítása szerint, a ház ajándéka volt. – a nagy hal még hátravan.

- Azt még ledarálom.

Dean vállon boxolta a kopaszt.

- Király vagy.

- Csak hatékony… és pontos.

Amikor Luke megjelent, mindenki elröppent az útjából. Hihetetlenül helyes figura volt, de már ránézésre is volt benne valami ördögi, valami gyilkos.

Kezet ráztak.

- Na, akkor kezdjük. – Luke egy hajtásra kiürített egy üveget, és bedobott két vodkát. – Kinek, mije van?

- Semmi. – vágta rá Dean.

- Nálad?

- Kiszállok a Felhőkarcoló után.

Luke hűvös fejjel bólogatott. Ismerte Travist, már sokszor próbált kiszállni, és még most is itt ült velük.

- Ezt már hallottuk.

- De most komoly.

- Miért?

- Tudod te azt jól. Köztünk semmi sem titok.

Luke jól leplezte, hogy mindenről tud. Imádta kellemetlen helyzetbe hozni az embereket.

- Egy kurva, és egy kölyök. – kezdte. – Feleséget nevelsz belőle. Aztán kinőtt hajjal pelenkázol az egyetemig. Kertvárosba költöztök, ahol vasárnaponként közösségi életet éltek sütivel és teával.

Travis káromkodott.

- Felőlem lépj le.

- Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz.

- Nem is mondtam.

- Mit akarsz?

Luke fel akart állni, de a fiúk közre fogták. Amikor visszahuppant a fotelba, elengedték.

- A felhőkarcolót. Utána leszarom, mit csinálsz.

- Rendben.

Kezet ráztak.

Travis felhajtotta a sört, legurított még egy vodkát. Még beszélgettek egy-két órán keresztül, majd amikor a srácok eltűntek nyolc női mell között, inkább lelépett. Kiment a bárból.

Pár saroknyit gyalog tett meg. Sosem parkolt ott, ahol éppen tartózkodott. Hogy ez volt a jó, vagy pont ez volt a jó taktika, azt mindenki eldönthette saját maga. Ő így szokta meg.

Elsétált pár jelentéktelen ember és esemény mellett, mint csövesek, kurvák, szexelő emberek, vagy fiatalok.

Az egyetlen, ami állandónak tűnt, egy szőke hajú férfi volt, aki tartotta vele a tempót. Úgy tett, mintha nem venné észre, és ugyanúgy ment tovább, ahogy eddig.

Tíz sarokkal arrébb odaslattyogott a BMW-jéhez.

Úgy gondolta, hogy nemsokára vége lesz.

Kinyitotta az autót, beült. Megigazított a visszapillantó tükröt, és nem tudott elég gyors lenni. A szőke férfi a hátsó ülésen ült, és a tarkójára tette a kezét.

A szőke elmosolyodott, amikor a kopasz férfi felébredt.

- Akhamel.

- Üdvözöllek, Khrull, a háború istene.