A Sárkányistennő - X.

Mo’on körbenézett. A füstölők felhője hamar eloszlott a szeme előtt, és egy olyan helyen találta magát, ami számára ismeretlen volt. A Szerződéskötő udvarában kevesen fordultak meg. Minden zöld színben játszott. Liánok és ágak lógtak lefelé. Tűz ropogott egy kandallónak kialakított kuckóban. A bogarak hangosabban neszeztek, mint mások igaz, más állat nem is volt errefelé.

A Szerződéskötő világa olyan volt, mint az Árnyvilág. Mindenki tudta hogy létezik, de még sosem látta senki sem.

- Üdvözöllek, Mo’on, a boszorkányistennő.

Mo’on meghajolt, fejét lefelé tartotta még akkor is, amikor szembekerült a sárkánnyal.

- Szerződéskötő. Megtisztelsz azzal, hogy időt szakítasz rám.

A sárkány átalakulását csak hallotta, de nem látta. A Szerződéskötőt soha senki nem látta eredeti valójában, aki mégis, az halál fia volt. Egy emberről lehetett tudni, hogy túlélte, de a sárkány úgy megkeserítette az életét,hogy senki sem mert kockáztatni inkább.

Egy fekete csuklyás alak lépett elé. Úgy tűnt, mintha az a rengeteg lepel, ami takarta, sokkal nagyobb lett volna, mint az ember alakú sárkány teste maga.

- Hogyan utasíthattam volna vissza az istenek akaratát? Hiába vagyok idősebb, ti rendelkeztek az életem felett. – Mo’on testén jóleső remegés futott végig. – Emeld fel az arcod gyermekem, hadd lássalak. Oly’ régóta nem láttam istent.

Az istennő felemelte a fejét. Olyan egyenesen állt a sárkány előtt, mint az iskolában a gyerekek feleléskor.

- Szóval, a világ, ahová eljutottatok, romjain hever. – mondta a sárkány. – Azt szeretnétek, hogy megpecsételjem a szerződést a múlt és a jelen között.

- Alázatosan kérlek téged, hogy segíts nekünk egy jobb élet reményében. Kivártuk a kellő időt, sőt, még többet is. Felkészültek vagyunk. Tanultunk a hibáinkból. Légy a segítségünkre, amennyiben ez lehetséges.

A sárkány tétovázott.

- Meg kell mondjam, ez a legmerészebb terv, amit a világ fennállása óta hallottam. Nem is tudom.

Hosszan tartó csend következett.

Mo’on remélte csupán, hogy a sárkány segíteni fog nekik.

Ugyanakkor félt is attól, hogy mit fog érte cserébe kérni. Mindennek ára volt.

Általában életeket követelt a sárkány, de az istennő tudott valamit, amit az összes többi teremtett nem.

- Az Idő. – szólt nagy hangon a sárkány. – Az Idő segíteni fog. Akhamel már meg is kérte, nemde? – Mo’on bólintott. – Rendben van. Szépen sarokba szorítottatok.

A sárkány fel-le kezdett járkálni. Méreteihez képest a szoba elég kicsinek tűnt. Az istenek maguk két méteresek voltak. Az örök sárkányok még emberi alakjukban is nagyobbnak bizonyultak.

A Szerződéskötőnek ínyére volt Mo1on alázata.

- Lám! Lám! Lám! Se egy gondolat, se egy érzelem. Komolyan gondolod, amit szeretnél. A legtöbb istenre ez nem igaz. Jól tették, hogy téged küldtek hozzám, gyermekem.

A boszorkányistennő lehajtotta a fejét.

- Mo’on. Miért nem fordultok a jelenhez, hogy megmentsétek a jövőtöket?

- Úgy hisszük, hogy nincs esélyünk. Nem vagyunk elegen, nem vagyunk elég erősek.

- Az erő képlékeny dolog.

- Pont ezért van erre szükség.

A sárkányt meglepte Mo’on határozottsága.

- Egy életért cserébe is kell a szolgálatom?

Mo’on bólintott.

A Szerződéskötő odament egy ládához, és egy tekercset vett elő belőle, majd egy tollat.

- Mit szeretnél, Mo’on? Tisztán szeretném hallani a kérésedet. A Lázadó víz által jön el. Aerúl a tűzben követ. Időutazás. Csaták. A jelen megszűnése. A jövő homályba vész.

- Ezt szeretném. Igen. – még akkor sem mondta ki ilyen kristálytisztán az igen szót, amikor feleségül vették. Legbelül pedig, remélte, hogy a Szerződéskötő teljesíti a kérését.

A fekete leplek alatt valami megmozdult. A tekercs a sárkány előtt pihent.

- Méltatlan élet az, amit te élsz, istennő. – mondta a sárkány. – Nálunk is volt boszorkány, aki megteremtette a világot a mágia által. Aztán mindenki kutyája lett, mert sok mindent el tudott intézni. A te életed is efelé haladt.

- Ezt is elkerülöm egy másik jelenben majd.

- Álomba merülsz… - mondta sejtelmesen a sárkány.

- Ha úgy kívánod, akkor álomba merülök. Többet is megadnék azért, hogy a testvéreim és a világ forduljon egyet.

A sárkány felkapta a fejét.

- Anélkül mondasz ilyet, hogy tudnád mi lesz az ára, és hogy fog megesni a jelen?

- Igen, így van.

- Mi lenne az, amit még megadnál nekem? – kérdezte a sárkány. – Álomba merülni. A mágiát temetnénk el veled, Mo’on. Mit ajánlhatnál fel nekem magadon kívül cserébe a pecsétért?

- A szabadságodat. – Mo’on térdre vetette magát. – A szabadságodat, hogy szabadulhass erről a helyről.

A sárkány egy pillanatra megütközött.

- Elfogadom.

- S még mindig álomba merülök, ha valami nem sikerülne.

- Bízom benned, lányom.

- Köszönöm.

- Akkor hát, legyen így!

A sárkány odalépett hozzá, és a rengeteg anyag közül felemelte karmos kezét. Az egyik kezével az istennő kezét szorította és kötötte meg. A másik kezével Mo’on állát tartotta a saját arca felé, majd homlokon csókolta jelezve, hogy a boszorkányistennő lekötelezettjévé vált.

- Egy új élet reményében, Mo’on, a boszorkányistennő. Kívánom, hogy a szerződés után megtaláljátok a helyes utat!

Mo’on a szobájában ébredt fel a kábulatból. Törökülésben ült megannyi füstölő és gyertya között.

Elgémberedett tagokkal sietett Aerúlhoz.