A Sárkányistennő - XVI.

Saage megunta maga körül a gőzt, és kiszállt a kádból. Maga köré tekerte a törülközőjét, és egy pillanatra megtántorodott. Megkapaszkodott a kád szélében, és nekidőlt az oldalának. Vajon ezzel mindenki így van? Mindenki ennyire izgul? Az izgalom olyan, mintha megmérettetésre készülnénk, vagy annak a jele, hogy nem vagyunk biztosak magunkban? Az érzéseinkben?

Abbahagyta a képzelgést, és a fejéhez kapott. Az istenek és más lények is, akik a környéken élnek, meghallhatják a gondolatait. Istennő. Nem szabad, hogy meginogjon!

Pár percig nem vett levegőt, hogy hallja, kik vannak a közelében. Mozdulatlanul állt és figyelt. Nem mozgott semmi. Megkönnyebbülve sóhajtott egy nagyot.

Hozzá kellene szoknia ahhoz, hogy nincs egyedül soha többé.

Hozzá kellene szoknia nagyon sok mindenhez.

Amikor Aerúl örök hűséget fogadott neki a lugasban. Mennyire vert a szíve. Akkor azt képzelte, hogy ő lesz a legboldogabb nő a világon, és ez lesz élete legszebb napja. Nos, akkor még nem sejtette, hogy nem így lesz.

Esküvő.

Fésülködni kezdett, ám megállt mozdulat közben. Most vált igazán valóságossá, hogy a saját e s k ü v ő j é r e készül.

Kopogtattak.

- Saage, kedves, itt vagy bent? – hallatszott Thefillin hangja.

- Gyere be! – nem érzett magában annyi erőt, hogy betessékeljen kedvesen bárkit is.

- Szia! – mosolygott Thefillin. -Nem akartalak zavarni, de gondoltam, benézek, hogy viseled.

Thefillin egyáltalán nem volt átlagos istennő. A férje teremtette őt is, és a gyerekeiket is. Szerelmet akart Khrull, nem testi vágyat, ezért megalkotta a szűz istennőt, s Thefillinnek azóta sem érkezett meg a vágy az életében.

Ellenben sokkal nagyobb volt az önuralma, hidegen tudott gondolkodni, megfontolt volt, és mindezek mellett csodálatosan szép.

- Szia! – mondta Saage. Thefillin szemeinek színe mindig felvette a környezetének színét. Most ibolyaszínű volt.

- Meg vagy illetődve. Ez teljesen természetes. Én is így éreztem. – picit hallgattak. – Csodálatosan nézel ki. Nem csodálom, hogy elcsavartad Aerúl szívét.

- Köszönöm.

- Komolyan így gondolom.

Thefillin Saage háta mögé állt, és fésülni kezdte a haját. Majd kihúzott egy-egy tincset, és visszafelé kefélte, amitől a rengeteg haj még többnek tűnt az istennő fején. Csigákat formált a kósza tincsekből, és feltekerte, majd a haj tövéhez tűzte. Idővel virágokat is font a csatok és a hajszálak szövevényébe.

- Khrull és Aerúl között most mosolyszünet van. Nem biztos, hogy ott lesz az esküvőn.

- Hogyhogy?

Thefillin megvonta a vállát, majd szemben leült Saage-zsal. Púdert vett a kezébe, és elkezdte kenni a másik istennő arcát.

- Khrull-nak rossz megérzése van. Tudni kell róla, hogy ő mindig meg van arról győződve, hogy igaza van. Most valami összeesküvés-elmélet jár a fejében, főszerepben veled. Aerúl nem ért vele egyet. Most duzzognak, akár a gyerekek. – Thefillin minden mozdulata annyira nyugtatóan hatott a vadászat istennőjére, hogy kedve lett volna aludni egyet. – Khrull jó ember, csak makacs, sértődékeny és egoista. Most rossz periódusa van. Nem szereti a változásokat.

Thefillin felállt, és előhalászta a szekrény mélyéről az esküvői ruhát. Nem volt gyűrött az anyag, s ahhoz képest, hogy ezer éves volt, nagyon is jó állapotban volt. Az elffonás úgy látszik, örökre szól.

- De szerintem vidámabb témákról kellene beszélgetnünk. Hogy érzed magad?

Saage szíve a gyomrába kúszott. Sosem engedte ki igazán az érzelmeit, de ha már ennek a családnak a tagja lesz végérvényesen, akkor miért ne lehetne csak egy istennővel őszinte? Kellenek a barátok, a szövetségesek.

- Izgulok. Nagyon bizonytalannak érzem magam. Úgy értem, hogy szeretem Aerúlt, csak maga az esemény olyan, hogy… tudod, mindentől addig tartunk, ameddig meg nem ismerjük.

Thefillin bólintott és mosolygott.

- Khrull remegett az esküvőnkön. Én kimondottan rosszul voltam előtte. Mo’on mondott rám valamit, amitől önkívületbe estem, és egészen a ceremóniáig valahol máshol kalandoztam lélekben.

- Kalandoztál? – kérdezte Saage.

Thefillin elpirult.

- Ne gondolj semmi rosszra. Csupán arról van szó, hogy virágok és zöld növények között éreztem magam, közben felöltöztettek. Amikor közelgett az idő, Mo’on visszahozott, és már korántsem voltam annyira ideges. De te jobban viseled, mint én. A gőzfürdőbe beleájultam. – ismét elpirult és mosolygott.

- Ez annyira… hihetetlen. – Saage végigsimított a ruhán.

- Amikor egy másik emberrel történik, akkor úgy vagy vele, hogy te is szeretnél egy ilyen eseményt. Kiskorunktól fogva ábrándozunk a nagy napról. Ki így, ki úgy. De előbb-utóbb mindenki beleesik ebbe a csapdába. – Saage eközben minden csipkét és gyöngyöt végignézett az ujjaival. – Amikor pedig, benne vagy, akkor szeretnél elmenekülni a világ végére. Jobban izgulsz, mint egy vesztes csata véghajrájában. Csodálatos ez a ruha. Kár, hogy mindenkinek személyre szabott ruhája van. Szívesen felvenném.

- Neked milyen volt? – kérdezte Saage.

- Roppant egyszerű. Vékony szálú anyagból szőtték, hiszen a Csillagos Ég havában mentem férjhez. Nagyon meleg volt akkor. Athaenea készítette el a frizurámat, ami egy egyszerű hármas fonás volt, csak éppen három lépcsőből állt. – közben a kezével mutogatott. – A ruhám egybefüggő anyag volt. Felül volt egy kardigánszerűség, aminek harang alakú ujja volt, alatta pedig, mintha egy egyszerű fehér ruhát viseltem volna. A kardigánon pedig, az istenek esküvői imája volt hímezve. Eredetileg halvány rózsaszín fonallal, de ha rásütött a nap gyöngyházszínben vibrált. Szóval, a te ruhád csodálatos ehhez képest.

- Dehogyis! – csattant fel Saage. – Nincs olyan, hogy szép vagy csúnya ruha… - elgondolkodott. - … bár az emberek elég fura dolgokat tudnak magukra aggatni.

Saage ledobta magáról a törülközőjét, és felvette a ruhát. Thefillin a hátán lévő fűzőt kellően összehúzta. Amikor elkészült, mind a ketten tátott szájjal néztek a tükörbe. Thefillin Saage-t, míg a vadászat istennője saját magát bámulta.

Thefillin a szívére tette a kezét.

- Varázslatosan nézel ki. – mondta Thefillin. – Téged az atyád is menyasszonyi ruhában teremtett meg… biztos vagyok benne. Aerúl összeesik, ha ebben meglát.

- Nem csak ő fog elájulni, de én is.

- Ugyan már! Éld az életed, ne félj tőle. – valahonnan fentről egy nagy csattanás hallatszott. – Felmegyek, és megnézem, minden rendben van-e. Kardcsattanásnak hallatszott. Remélem, hogy nem estek nagyon egymásnak, ha arról van szó.

Thefilin kifelé indult, de az ajtóban még visszanézett.

- Figyelj, Saage. Őszinte leszek veled. Nem tudom, honnan jöttél, nem tudom, ki vagy. Az a megérzésem támadt, hogy nem vagy rossz. Remélem, hogy nem fogsz csalódást okozni. Hozzám bármikor fordulhatsz bizalommal. De tudnod kell, hogy Aerúlért egységesen fogunk fellépni.

Saage először nem tudta, ilyenkor mit kell mondania.

- Nem akarok ártani senkinek. Azért, mert Sárkányisten vagyok, még nem jelenti azt, hogy áruló lennék. – Thefillin kifelé indult.

Thefillin elmosolyodott.

- Remélem is, hogy ezt komolyan gondolod. Régóta várok egy új társalkodónőre. Aerúl pedig, túl régóta van egyedül.

- Sok a vesztenivaló. Nemde?

- Igen.

- Akkor inkább tartsunk össze.

Az esküvő rendben lezajlott.

Saage a szokásoknak megfelelően, a nászéjszakára készülődött. A fürdőhelyiségben tisztálkodott, és a Rimától kapott hálóinget akarta felvenni, amikor kopogtak.

De nem a szokásos módon, az ajtón, hanem az ablakon. Kinyitotta a szokatlan bejáratot, amikor is, egy gnóm jelent meg.

- Elsők…  – sziszegte.

- Ott vannak mindenütt. – kifelé mutatott, a hálószoba irányába.

- Ez nem elég. – kúszott be az ablakon egy kígyó, ami nemes egyszerűséggel átváltozott a Lázadóvá.

Saage ledermedt.

- Jó szolgálatot tettél nekem, lányom. Tudni akarom, hol van Zsargosz és Athaenea.

Egyre több gnóm és árnyéklény kúszott fel a falakon, és vette birtokba a palotát. Az esküvő volt a legjobb nap a támadásra. Senki sem figyelt. Minden őrszem a párral volt elfoglalva, még a Kapuőr is.

Saage testén annyi libabőr jelent meg, mint amennyire érezte, hogy a gonosz bekúszik ebbe a békés világba.

 Saage arra gondolt, mit vitt véghez az elmúlt években. Kémkedett az istenek között, elmondta atyjának a szokásokat, minden tekercsről másolatot készített, és futárral küldte el a Mortem-hegyre. Nem gáncsoskodott, csak figyelt, mert tudta, hogy a cél az, hogy az isteneket elkapják, bebörtönözzék, hogy többet ne lássák a napot.

Hangos sikolyok, ordítások, dörömbölések, és fémek egymásnak feszülését lehetett hallani mindenfelől. Az Angyalok is szárnyra kaptak. Saage eszén átfutott, hogy mit tett. Hazudott, csalt, lopott csak azért, mert úgy érezte, köti a vér.

- Szóval, Saage. – mondta negédesen a Lázadó. – Van egy dolog, amit azt hiszem, elmulasztottam. Az esküvőd. Gratulálok.

Csókot nyomott a lányának az arcára. Azt gondolnánk, hogy a legszörnyűbb dolog, ha egy apa megöli a saját lányát. Nem az. A legszörnyűbb, ha elárulja.

Saage rájött, hogy a Sárkányok Korának miért lett vége. Ők az érdekérvényesítés miatt kipusztították egymást majdnem.

Ha egy sárkány hozzád nyúl, egy szempillantás alatt hamuvá változtathat.

Saage soha nem látott olyat, mint a Lázadó. Az arcát nem látta, de érezte, hogy mosolyog.

- Öltözz fel, kint várlak. Te maradj itt. – utasított előbb a lányát, majd a gnómot.

- Készen vagyok. – felelte Saage.

- Rendben. – A gnómok követték a Lázadót egészen a szobáig. A hatalmas térben alig világított a kandalló lángja. Egy gnóm behúzta az ablakot. – Jobb, ha minél előbb túlesünk rajta. Elsősorban, megígérem, hogy nem fog fájni. Ez lesz a nászajándékom.

- Varázsló… - sziszegte az egyik szolga.

A Lázadó felvonta a szemöldökét.

A lányát megmerevítette egyetlen pózban.

- Miért?

- Mert méltatlan ez a világ arra, hogy fennmaradjon.

- Ti is pusztulni fogtok vele együtt.

- Dehogy is. A Sárkányok sosem halnak ki. Majd felébresztem a többieket, és azt mondom, kipusztítottátok egymást. Ha meglátják a tekercseiteket, akkor világos lesz minden.

Saage nyögött egyet, és szabadulni próbált.

- Kegyelmezz…

Saage arra ébredt, hogy a saját izzadságában úszik. A hasa fájt, ahogy a mellkasa is, és a gyomra kavargott.

Kopogtattak.