A Sárkányistennő - XX.

Az idilli állapotot az szakította félbe, hogy a világ megremegett, és valahol a messzi távolban a fellegek villámokat kezdtek ontani magukból.

Saage és Aerúl felálltak, és bámulták a messzeséget.

- Mi történik? – kérdezte Saage, és a régi sebhelye valósággal égni kezdett, ám nem mondta el a férfinak.

- Még soha nem láttam ilyet. Ez új.

- Ez azt jelenti, hogy hamarosan a világunkból még csak szilánkok sem maradnak. Az ellenség már nagyon közel van.

- Menjünk. – mondta Aerúl, és a csarnok felé vezette a nőt.

Amikor beértek, egy ablak védelmében leültette Saage-t. Aerúl idegesen körözni kezdett.

- Tudom, hogy kulcsfontosságú személy vagy a történetben. Szeretném, ha te nem lennél ott a végső csatában. Inkább a nőkkel védjétek az utolsó morzsákat a kapuknál.

- Hogyan?

- Attól félek, hogy idő előtt meg fogsz halni odakint a csatatéren. Ha te meghalsz, a Lázadónak túl könnyű dolga lenne. Így van esély arra, hogyha mi elesünk, akkor te még tehetsz a vég ellen.

- Ilyet ne is mondj. De nekem az a megérzésem támadt, hogy a Lázadó nem a szokásos útvonalon támadni. – Saage komolyan nézett a férfira.

- Nem tudom, honnan veszed ezt, de nem hinném, hogy észrevétlenül besétálhatna ide.

- Bele sem akarok gondolni, hogy mi lesz, ha a férfiak kint lesznek a csatatéren. Egy varázslat is elég a Lázadótól, hogy egyenlővé tegyen egy emberrel.

- Azelőtt kell cselekedni, hogy megkötne. Nagyon óvatosnak kell lennünk. Nézz rám!

- Tessék?!

- Legyél nagyon körültekintő.

Aerúl közelebb hajolt hozzá. Az orruk majdnem összeért.

- Mondd ki. – mondta. Aerúl tudta, hogy az elmetrükkök nem hatnak a másik istenre.

- Megígérem. Ebben biztos lehetsz. – Saage megérintette a férfi karját.

Saage elvonult a lakrészükbe, míg Aerúl sehol sem találta a helyét. Saage arra ébredt órákkal később, hogy Aerúl forgolódik álmában. Álmosan nézte a halál istenét, majd úgy döntött, megpróbálja felkelteni.

Ébresztgette, kevés sikerrel.

Aerúl éppen egy olyan helyen járt, ahová csak nagyon kevesen képesek eljutni. Ismét az idősíkon volt, az apjával beszélt megint. Ahogy kivette a szavaiból, sietniük kell, és egyetlen egy esélyük van arra, hogy megváltoztassák a Lázadót, más különben új kor köszönt Beriandra.

Saage megrázta Aerúl vállát, mire a férfi lelökte a nőt az ágyról. Saage csak egyhelyben ült, és fájlalta a legtöbb tagját.

- Ébredj! – szólt az ősi nyelven, az istenek igéző hangján.

A halál istene kinyitotta a szemét. Szokatlanul szürkés árnyalatú volt a szembogara, míg a szeme körül szilvakék árok tátongott. Szája kiszáradt. Fogai hegyessé váltak, és megnyúltak. Füle kihegyesedett. Keze karomszerűvé vált, és Saage nyaka felé múlt. Őrült erővel vetette magát az istennőre.

Saage próbált ellenkezni, de vajmi kevés ereje volt arra, hogy feltartson egy olyan hatalmasságot, mint Aerúl. Még tébolyultan is erősebb volt nála.

Aerúl morgott, és vicsorgott, sűrű hab bugyogott ki a fogai közül. Valamit mondott, amit Saage nem értett, mert olyan nyelven volt, amit nem ismert. Kattogások sűrű erdeje volt, majd Aerúl szeme fennakadt, az arca visszaváltozott, és erőtlenül csuklott a nő testére.

Saage nagy nehezen visszatornázta a férfit az ágyba, és olyan távol feküdt tőle, amilyen messze csak tudott. Reggel a férfi az ágy támlájának dőlve nézte, ahogy a nő alszik. Simogatta a nyakán az ujjai helyét.

- Mi történt? – kérdezte, és Saage nyakát nyomatékosabban, de még mindig gyengéden megsimogatta.

- Valami megszállt, majd fojtogattál. Mondtál valamit, amit nem tudok visszaidézni. Utána elájultál.

- Sajnálom. – mondta a férfi.

- Nem kell. Nem voltál önmagad.

- Nem tudom ezt mire vélni. Azt hittem, az ilyenek nem történhetnek meg velünk. Ez példátlan. – Saage ki akart szállni az ágyból, de a férfi átkarolta, és magához húzta. Az istennő próbálkozott a szabadulással, de az isten szorítása csak erősebb lett.

Megcsókolták egymást, és bele is feledkeztek. Saage lassan feléje fordult, és a lábát átvette a férfi derekán. Aerúl keze simogatni kezdte mindenhol, lassan körözött a mellbimbók körül, majd az ujjbegyei végig lesiklottak a szeméremdobjáig. Saage teste megrándult. Aerúl nyelve szétfeszítette a lány ajkait, és nyelve a lányét kezdte masszírozni. A férfi belecsókolt a nyakába, mire a nő megharapta a férfi fülcimpáját. Közben egymás vállát, mellét, hasát, combját simogatták. Aerúl letépte a nőről a hálóingét. Róla viszont, nem volt mit letépni. Saage közelebb húzta a férfi fejét. A nő észre sem vette, hogy a férfi lenyomta a hátára, és ránehezedik. A behatolás hosszú, lassú és őrjítően finom volt. Meleg nedvesség vette körbe a hímtagját. Hamar megtalálták egymás ritmusát, s a végén egyszerre értek el a csúcsra. Aerúl a lányra nehezedett teljes testsúlyával.

Az ősi nyelven suttogtak egymásnak.

Aerúl könyökölt, Saage a hátát simogatta.

- Hiányzott.

- Nekem is.

- Már majdnem elfelejtettem, hogy milyen.

- Én meg, hogy hogyan kell csinálni.

Elnevették magukat. Az istenek egyik szórakozása az volt, hogy figyelték az élőket, és tanulmányozták néha, hogyan közelednek egymáshoz. Az állatiasság és esetlenség, amivel most egymásnak estek, pont olyan volt, mint az embereké.

Nézték egymás szemét, és valahogy nem tudtak betelni a másikkal. Aerúl nagy sokára gördült le a lányról. Az elalváshoz viszont, egyiküknek sem kellett sok.

Később Aerúl arra ébredt, hogy meg akarja fogni Saage testét, de a nő helyén csak a kihűlt, összegyűrt lepedőt markolja.

Körbenézett, nem szólt egy szót sem, de akárhogy is meresztette a szemét, nem látott az ég világon semmit sem. Látta a tárgyakat, meg minden mást, kivéve a nőt. Kikelt az ágyból, és a fürdő felé vette az irányt. Amikor benyitott, azt látta, hogy Saage a gőzfürdőben ül, és teste olyan, mintha még mindig érintetlen lenne.

- Hát itt vagy? – kérdezte. A nő csak a fejét fordította a hang irányába, nem fordult meg teljesen.

- Hol máshol lennék? – kérdezett vissza.

- Nem keltettél fel. Meg akartalak keresni. – Aerúl hihetetlenül esetlennek érezte magát.

- Rosszat álmodtam, és ki szerettem volna engedni egy kicsit. Gondoltam, fürdőzök, ameddig még megtehetem.

- Olyan távoli vagy…

- Valóban az vagyok. Sok minden kavarog bennem, amit nem tudok hova tenni kettőnkkel kapcsolatban. Nyomaszt a múlt, vagy hát a jövő, és mindemellett, megmagyarázhatatlanul ideges vagyok.

- Mire gondolsz?

- Ég a gyomrom, és annyira ideges vagyok, hogy már émelygek is. Ez jól esik. – Aerúl masszírozni kezdte Saage vállát és nyakát.

- Valóban görcsös vagy. Pedig, már azt hittem, hogy éjjel sikerült veled feledtetnem mindent. – Saage számára gyöngyszem volt minden meghitt pillanat ebben a nagy káoszban.

- Ideig-óráig. Akár az alkohol. – látta, hogy a férfinak rosszul esik, amit mond. – Nem úgy értettem. Tudod jól.

Aerúl abbahagyta a masszázst, és csak ült a kád szélén.

Saage megfordult, feltérdelt, és hátulról ölelte át Aerúlt. Megpuszilgatta a férfi hátát, és hozzábújt.

- Mióta újjászülettél annyira más vagy. Kettős személyiség.

- A régi tudatom harcol a mostanival. Még nem volt elég időm arra, hogy fejben mindent a helyére tegyek, de igyekszem. Tudom, hogy nem lesz könnyű, és ezt neked is el kell fogadnod.

- Mindig nekem kell mindent elfogadni.

- Uralkodj magadon, és pedig jobban fogok igyekezni.

- Rendben van.

- Most pedig, gyere, ülj be mellém a kádba.

- Inkább kint megvárlak.

Aerúl rettentően lassan ment ki a fürdőből, maga sem tudta, hogy miért imbolyog. Nem szédült, egyszerűen nem találta az egyensúlyát. Nem akarta bevallani sem magának, sem másnak, hogy jobban szereti a feleségét, mint bármi mást a világon, és mindent megtenne azért, hogy újra jóban legyenek. De vajon a régi érzelmek igazak voltak? Vagy csak játszott vele? Vajon ez a régi tudat és az új harca? Most próbálja megszeretni igazán, és nem megy? Valahol a lelke mélyén megszólalt egy hang, hogy hagyjon időt arra, hogy kiforrjanak az érzelmei.

Megütögette a saját fejét, hogy kiverjen belőle minden gondolatot.

De a hang továbbra is ott volt benne. Ugyanolyan kettősség dolgozott benne, mint a lányban, de mindig a két ellentétes póluson voltak. Az egyetlen, amiben biztos volt, hogy Saage-t soha nem fogja kiismerni, és hogy a két pólus soha nem lesz ugyanazon a nyugvóponton.