Tysha Rhal - VIII.

Khan hamar elment.

A szolgák cserépbe ültették a Fehér Asszony fáját. Jone sokáig csak nézte a növényt. Remélte, hogy Khan nem ölte meg a nővérét.

Izgalma akkora volt, amit még sosem érzett ezelőtt.

Tudta, hogy mit kell csinálnia.

- Nem tudom, ilyenkor kihez kell imádkozni. – mondta a fának. – Nem voltam jó az ilyesmiben. Csak reménykedem abban, hogy most az egyszer valamit jól teszek.

Mély levegőt vett, és elkezdte mormolni, amit a bátyjától hallott. Csak remélte, hogy jól adja vissza a szavakat.

Elmondta. Nem történt semmi.

Elmondta még egyszer. Továbbra sem történt semmi.

- A fene megette.

Elmondta még ötször-hatszor. Még a szél sem lett erősebb. Semmi sem változott.

Előtte már nem a nővére fája volt, hanem egy egyszerű, fehér törzsű fa, fehér hosszú levelekkel. Semmi más. Talán, már semmi sincs benne a nővéréből.

Vagy nem jól használta a szavakat?

Idővel felhagyott a próbálkozással. Sarastri és a többi testvére is sokszor jött, és beszélt a fához. Mindannyian hitték, hogy Tyhsa csak egy állapotban ragadt, és nem halt meg.

Talán, majd egyszer újra ébred.

Talán.

Egyszer.

Addig is, Jone mindennap gondolt a bátyjára, és a történtekre.