3. fejezet - VII.

A könyvtárba menet elhaladtam a standosok előtt, akik álló nap próbáltak valami adni-venni. Nyakláncok, sütik, karkötők, hímzések – mindig elámulok, hogy némely embernek mennyi ideje tud lenni, hogy ilyeneket megcsinál.

Eddigi életemben egyszer próbálkoztam gyöngyfűzéssel, öt évvel ezelőtt, és egymás mögé pakoltam a gyöngyöket, de nem állt úgy, ahogy akartam. Azóta is ott áll a polcon, csak azért nem találom, mert belepte a por.

Megnézegettem egy-két standot. Launak vettem egy fekete gyöngy karkötőt. Heni kapott egy hímzést valami angol egészségügyis szöveggel. Cellnek vettem egy pengetőt, Ivánnak meg valami hajtogatott sisakot. Nem, mintha értékelné, de bíztam abban, hogy legalább öt percig kitart az ajándék.