4. fejezet - II.

Amikor megnyugodtam, felszedegettem a cuccaimat, és kimentem a könyvtárból. Hagytam, hogy a néni belepecsételje a hosszabbításokat, és kiléptem a folyosóra.

Bár ne tettem volna.

- Mi a franc bajod van neked, te elmebeteg!? – kiáltott Cell Mátéra. Ott álltak egymással szemben, köröttük egy halom diák, és mindenki fogadásokat kötött, hogy ki fog győzni. Bunyó. Miattam. Azt hiszem. – Miért pont ő?!

- Mi? – kérdezett vissza halkan Máté. – Hűtsd le magad.

- Belehalnál, hogyha egyszer nem húznál meg valakit, aki egy kicsit is elesett?! – Marcellnek kitágultak az orrlyukai. A szeme őrületet tükrözött, és minden szó vicsorogva hagyta el a száját. Rám bökött a kezével. – Tudtad! Te tudtad! És mégis megtetted?!

- Nyugodj le. Félreérted.

- Azt hittem, hogy barátok vagyunk. – vett vissza magából Cell. Belebokszolt a mellette álló szekrénybe. Három vérfolt maradt ott, és behorpadt fém.

Cell rám kapta a tekintetét. Azon nyomban elszégyelltem magam. Lehajtottam a fejem, és ösztönösen a számhoz emeltem a kezem.

A két fiú egyre közelebb lépett egymáshoz, és úgy sziszegtek tovább eléggé sértő dolgokat. Messze álltam, hogy halljam is.

Máté egy legyintéssel elintézte a dolgokat, és felém kacsintott. Volt, aki elismerően bólogatott, ám ahogy Marcell végignézett a tömegen, mindenki lemerevedett.

- Tudod, öreg harcos, ha fele annyira tökös lennél, mint amilyennek mutatod magad, akkor nem engem csókolt volna meg.

Hiba volt. Ezzel Marcell felszívta magát, és teljes erőből behúzott Máténak egy balost. Máté a szekrénynek tántorodott, ami kapóra jött Cellnek, mert alkarral a torkát kente oda a szekrényhez, és minden mondatnál egy taslit osztott ki neki. Aztán Máté kapott erőre, és bevitt neki egy golyón rúgást. Majd a földre zuhantak, és ott tépték egymást. Hallani lehetett, hogy szakad Cell pólója. A padlóra vércseppek hullottak, és mindenki őrült rikácsolásban tört ki.

Nagyon sokára érkezett meg H és Iván. Szétszedték a két srácot, aki még ekkor is durva dolgokat vagdalt hozzá egymás fejéhez. Máté a pulcsijával törölgette az orrát, amiből dőlt a vér. Felszakadt a szemöldöke. Cell-nek is volt monoklija, felszakadt a szája, és a kézfején a csontok abnormálisan álltak. Cell még azért is hisztizett, hogy Iván engedje el. Megígérte, nem megy neki Máténak, csak engedje el.

Ezután nagyjából visszaállt a rend. Azért csak majdnem, mert megjelent Hollóné, és a két verekedőt az igazgatóiba parancsolta az ellenőrzőikkel együtt.

Most már csak Heni és Lau maradt igazgatói nélkül.

Én meg?

Azt hiszem, két barát nélkül.

Ráadásul, azt éreztem, hogy azt sem tudom, hol vagyok.