4. fejezet - III.
Zita
Bolyongtam
egy sort az épületben, és amikor már azt hittem, hogy rosszabb nem lehet,
olyasvalakivel sodort össze az élet, akivel azt hittem, ma már nem fogok
találkozni. A harmadik emeleti folyosó végén megláttam Zitát, amint a mobilját
nyomkodja.
Zita
egy igen aranyos lány, barna, mindig kócos hajjal, átlagos ruhákkal, és inkább
Henivel van nagyon jóban. Általában csöndben van, még akkor is, amikor Máté
odacipeli magával valahova, hogy ne ácsorogjon egyedül. Nehéz elképzelni
rádiósnak, és fura is hallani a hangját a hangszóróban. Sokat beszélgettünk
már, mégis volt egy gát kettőnk között mindig is.
Valószínű,
ezt a gátat Máténak hívják.
