4. fejezet - VII.

Éppen próbáltunk asszimilálódni a többiekhez a zenében, amikor felcsendült A nulladik óra végefőcímének dala. Aztán odakaptam a fejem Laura.

- Szerinted beárul minket? – egészen halkan hozzátettem. – Engem?

Fancsali képet vágott.

- Szerinted mennyi esély van rá, amikor folyton keresztbe szívatjuk? Tuti, hogy az első dolga lesz az, hogy valamit mondani fog neki.

- Előzd meg. – szólt bele a beszélgetésbe Heni.

- Mi?

- Tudod Zita számát, nem? Hívd fel, hogy beszélni akarsz vele.

- De az imént azt mondtad, hogy hagyjam rá Mátéra.

- Az igaz. De akkor még nem tudtam, hogy Pszichó James Bondot játszik.

- Igaz. – biccentettem.

Előkotortam a zsebemből a telefonomat, és a névjegyzékből előkerestem a számát.

Zöld? Piros? Zöld? Piros?

Zöld.

Pechemre kicsengett, és fel is vette.