5. fejezet - IX.

Visszafelé menet összefutottunk Zitával és Mátéval, akik kéz a kézben tartottak a stúdió felé. Látszott rajtuk, hogy boldogok, sőt, Zita kicsit jobban bele is bújt Mátéba.

Megálltunk szemtől szemben, és öt százas égőként vigyorogtunk egymásra.

- Hát, szóval, izé. Mi csak féltünk egyedül a suli kihalt folyosóján a sok szellem miatt. – próbált terelni Máté, mire nevetni kezdtünk.

- Ja, mi is azért járunk együtt folyton. – feleltem.

- Értem. Akkor hisztis Mirtil nem legenda. – röhögte el magát Máté.

- Ez mi? – bökött a halom ruhára a kezünkben.

- A fellépőink. Tényleg, Zita, megnézed a tiédet? – megrázta a fejét. – Jó, akkor letesszük a termünkben, ott lesz a helyemen, ha kell majd, vagy öltözünk. – mosolyogtam.

Szívem nem volt szétkapni az újdonsült párt.

Na, nekik tényleg lesz egy halloweeni randijuk.

Alig húsz perccel később pedig, megtörtént a lehetetlen.