5. fejezet - XIII.

Elindultunk a tornaterembe, ahol megelevenedett minden film, amit valaha látni lehetett. A tornaterem pedig, egyszerűen csodásan festett.

Megpróbálom átadni.

A sarkakban állt egy-egy koporsó, némelyikben volt múmiakar, másban csontváz cilinderrel. Csontvázak a lelátón is voltak helyenként. A színpad is fel volt rendesen öltöztetve, és egy piros, vérre emlékeztető felirat hirdette, hogy halloween van. Az osztályok gyülekeztek a lelátókon, minden csoport egybe tömörült a közös képhez.

Amúgy egyéni képeket helyből a bejárat mellett felépített bódéban csináltak. Temető környezet belógó pókkal, teliholddal és denervérrel, meg egy-két sírkővel. Beálltunk, és lefotóztak minket egyenként. Lau és Heni nagyszerűen festett a képen, de tőlem a pasi megkérdezte, hogy mi leszek, mert nem érti a menyasszonyi ruhát.

Próbáltam neki elmagyarázni, mire inkább Ivánt kérte, akit persze, egyből felismert. Meg az alsógatyás H-t is.

Felcsörtettünk az osztályunkhoz, és hárman egy kupacban ültünk le. Iván is megjött, H is, aki pont a választóvonal volt a két osztály között.

Nézelődtem, és próbáltam felfogni, hogy ki minek öltözött be a sok Luke Skywalker és Aragorn között. Tényleg színes volt a választék.

Odalent megpillantottam Pszichót, aki éppen intenzív szerelmi életet élt a tojásával, aztán vaku. Kész volt a fotó, de ő még ott enyelgett. Szegény tojás. A helyében azonnal megromlottam volna.

Utána Zoli lépett be, aki kesztyűben volt, kalapban, fekete ruhában, és a fél arcán fehér maszk volt. Fantomnak fantom, csak éppen az opera hiányzik.

Felcsörtetett a saját osztályához. Felénk biccentett vigyorogva, mire Iván kihúzta magát. Erre Zoli elkapta a tekintetét, és igyekezett nekünk háttal ülni.

Aztán megérkezett Máté és Zita is, Hollóné kíséretében. Nyilván, neki is érkeznie kellett valamikor. Az igazgató önmagának öltözött be. Amennyire határozott és ijesztő nőszemély, szerintem a jelmezek elbújtak előle.

Mátén egy piszkos fehér ing volt, hózentrógeres barna nadrág, bakancs. Mellette Zita, vörös parókában, és kék korhű ruhában. Titanic.

Kisvártatva a jéghegy is megérkezett, aki nem miszter Freeze volt, hanem Cell. A csajok egyből felismerték, és egy elhaló sóhajjal figyelték, ahogy beáll a képhez. Lau egyből rám kapta a tekintetét, Heni szeme pedig lassan tért át rám. Mindenki tudta, hogy most ketten kellene, hogy a képen álljunk, úgy lenne értelme… az én szerelésemnek legalábbis.

Edwardnak öltözött. Az ollókezűnek, és tényleg ollók voltak a kézfején. Szomorú arcát azt hiszem, nem kellett megjátszania. A fotós megveregette a hátát, és már ballagott is hozzánk. Szó nélkül ült le Iván mögé, akinek így el kellett nyúlnia a padon, hogy ne legyen Cellnek háttal.

A lába ezért Lau pitéin állapodott meg. Ő meg nem bánta.

A suli felbérelt pár fotóst, hogy örökítsék meg ezt a bulit is. Mielőtt elkezdődött volna a nagy happening, gyorsan lefotózták az osztályokat.

Hollóné felment a színpadra, és belekezdett a monológjába. Oh, yeah. Szép beszéd a halloweenról, a halottak napjáról. Csöpögős volt, hosszú és unalmas. Minden évben ugyanaz.

Beszéde végén megkérte az alsós osztályokat, hogy ha elindul a zene, az 1 A osztály emelkedjen fel, és sétáljon körbe. Ha mondják a nevét a karakterüknek, akkor csináljanak valami oda illőt, majd menjenek tovább. A többi osztály kövesse a példájukat, és ha lehet, akkor egyszerre egy osztály legyen a tánctéren.

A dj betett egy ’90-es évek zenéi válogatást, és a zenére felemelkedett Hófehérke (az ofőjük), majd hét törpe követte, és a kis csapat.

Énekeltünk és tapsoltunk nekik. Amikor valaki fordult, mi nekiálltunk kiabálni, füttyögni, hujjogni, és a kicsik élvezték. Vidáman vigyorogva meneteltek tovább, hogy nekik van a legkirályabb szettjük.

Azért volt ez a felhajtás, mert ők nem maradhattak tovább, a szülők jöttek is értük tízre.

Addigra viszont, bőven elültük a fenekünket. Még jó, hogy kezdődtek első körben az osztálytáncok. Mehettünk öltözni.