5. fejezet - XIV.

Oh, az osztálytáncok. Ha Hollóné nem pikkelne ránk, akkor már az egész iskolának lenne intője.

Az előre leszögezem, hogy a Bardem Belláknak öltözött csajok piszkosul jól lenyomták acapella az egészet úgy, ahogy volt. Még én is lengettem a kezemet. Aztán jöttek azok, akik kicsit félreértették az egészet, és a Black Eyed Peas My Hump-jával rukkoltak elő. Aztán volt még a magyar Rómeó és Júliás címdal eléneklése is.

Minden nótával kezdtem azt érezni, hogy a mienk lesz a legcikisebb dolog, amit valaha színpadra vittek. A jelmezünkben felálltunk a kezdéshez. Már, aki, mert hogy Iván kijelentette még a próbák alatt, hogy ő bizony nem bohóckodik, Cell peidg, nemes egyszerűséggel a fellépés előtt annyit mondott az ofőnek, hogy nem.

A harminc fős osztályunk egy kicsit feszengett a színpadon, illetve, akkor jöttünk rá, hogy egyáltalán nincs annyi helyünk, amennyin próbáltunk, szóval, ennél rosszabb már nem lehet.

Dehogynem!

Egy fél taktussal lekéstük a belépést, ezért mindenki kapkodott, és úgy lépett, amit éppen jónak látott. Persze, énekeltük a We go together című számot, legalább a hangunk a helyén volt, ha már a mozdulataink nem.

Nem árulok el nagy titkot arról, hogy vastapsot nem kaptunk.

Lebotorkáltunk a színpadról. A fiúk csatlakoztak a többiekhez a tánctéren.

A fellépők pedig, elkezdtek készülődni. Mi is gyorsan beleugrottunk a két réteg ruhába, meg ki is pingáltuk magunkat jó rondára. Mivel mi kezdtünk, mint a Sanderson nővérek, nem mentünk a többiek közé.

A színpadon megjelent Hollóné, és dióhéjban annyit mondott, hogy disztingváltan próbálkozzunk meg a tánccal, és ne szedjük szét a házat. Kívánni lehet, nem biztos, hogy teljesül.

Amikor a színpadra szólított minket, a gyomrom összeugrott.

Ciki, ciki, ciki.

Túl kell esni a tűzkeresztségen.

Beálltunk. Heni, mint Winifred előre. Iván pedig, elkezdett kiabálni, hogy tényleg boszorkányok vagyunk, és fel fogjuk falni a többieket, mert az énekünk megigéző. Beleélte magát, pár embert jól meg is rángatott a hatás kedvéért.

- Köszi, Max! – kezdte Heni, de Iván közbeszólt, hogy ő nem Max, hanem Budd – Tudom, de lágyagyú, de a filmben Max kiabál. – ezen az intrón röhögtek. – Szóval, köszi Max, ezt a csodás bemutatást!

Belekezdtünk az I Put a Spell on You című nótába, és nagyon nagy bulit csináltunk. A közönség egyöntetűen kiabálta a szöveget velünk, akkor is ha kellett, akkor is, ha nem, a végén pedig egy hatalmas tapsot kaptunk.

Utánunk jött egy magát Britney-nek képzelő csaj, és talán villámeb (will.i.am), akik előadták a nagy duettet. Nem is volt időm őket hallgatni, meg az utánuk jövőket, már mostam le a fejemről a túlzásokat, lerántottam a rózsaszín ruhát, és feltettem a hatalmas, kreppelt sörényemet.

Láttam Hollóné fejét a tükörből. Nem volt túl bizalomgerjesztő, pedig a ruhánk nem is volt annyira nagyon szabados, mint a klipben. Azért anyáink jól összehozták, hogy kicsit hasonlítson is, de azért ne pucéran másszunk ki.

Felmenőben szembejött velünk Lady Gaga, aki után még pár percig bámultam. Tetszett a jokeres feje.

A konferanszié, aki simán a régi idők stílusában koponyára pingálta a fejét, bemondta, hogy most olyan dolog jön, ami még eddig nem volt. Kinézett Hollónéra, aki bólintott egyet: - Szóval, a színpadon Laura, Heni, Zitka, és Szandi. Hölgyeim és Uraim. Üdvözlöm Önöket a Moulin Rouge-ban.

Jöhetett a „where’s all mah youl sistas, Lemme hear ya’ll flow sistas”. Hú, meg is keresem gyorsan, és beteszem. Most olyan hangulatba jöttem tőle.

Egységesen letoltuk a számot. Kerestem a szememmel Cell-t, de nem láttam, és elég bénán is jött volna ki, ha hunyorgok, mint egy öregasszony. Mátét láttam csak, ahogy a dühöngőből kokettál Zitával. Olyan aranyosak <3

A számunk végeztével kicsit kifújhattuk magunkat, mert vagy egy órán keresztül cserélődtek az emberek a színpadon. Mi lent roptuk, ahogy csak a lábunk bírta. Izzadtan tapadt a hajam a homlokomhoz.

Lau megkopogtatta a vállamat, hogy akkor most menjünk, mert börtöntöltelékké kell válnunk. Stílusos, mert kábé mindannyiunknak van intője, egyedül még Heni ártatlan. Átvedlettünk a hat gyilkos nővé, majd a konferanszié bemondta, hogy kik következnek. Sötétség borult a színpadra. Mi pedig, rákezdtünk. Pop. Squish. Swiss. Uh-Uh. Cicero. Lipschitz.

A srácok nagyon jól imitálták a táncosokat, és remekül tűrték, hogy körbetáncoljuk őket, mintha rudak lennének.

Respect nekik utólag is.

Dobpergés, mert felírattam magam a listára szólóban is. Lau is, ő még mindig Blondie-t és Guano Apes-t énekelt. Én is maradtam a rocknál, de mivel valakihez címeztem a dalt, kénytelen voltam lassabbra venni a figurát, és nem is akartam, hogy nyálas legyen.

A konfis fiú felszólított a színpadra. Egy reflektor világította meg a mikrofont, és ennyi. Kimentem. Melegem volt, a hajam alatt csordogált a víz, ennek hála a ruhám a hátamra tapadt, és csillogott a mellkasom. Ott álltam Kimként, és még mindig kerestem Cell-t a szememmel.

Nem találtam. Hátrabólintottam a srácoknak, hogy kezdhetjük.

„Never made it as a wise man
I couldn't cut it as
A poor man stealing
Tired of living like a blind man
I'm sick of sight without
A sense of feeling
And this is how you remind me”

Rettentően remegtem, de a többiek végig ordítottak, szóval, kicsit oldották a feszültségemet, és az első refrénre már ringattam is magam. Pechemre, nem aludtam el.

Ennek végeztével pedig, még volt két órányi énekelgetés, és Lauval a végére már alig volt hangunk, mert végigordítottuk az egészet.

Heni jóvoltából pedig, jó sok vizet, és igen szép mennyiségű zsírt égettem el, mert hát, táncolni, meg ugrálni már csak kell. Amiknek a klipekből tudtuk a mozdulatait, leutánoztuk, amiknek nem, arra kitaláltunk egyet.

Hol italért mentünk, hol vécére, hol pedig, rágcsálni szerettünk volna, de minduntalan visszatértünk, és játszottuk a parkett ördögét.

A dj kicsit megviccelt minket, mert rock fél óra is volt, amikor hol fent voltam, hol lent, hol összepréseltek, hol senki nem állt tőlem karnyújtásnyira sem.

Lau testszörfölt, ameddig egy ötéves gimis úgy nem döntött, hogy nem fogja meg. Ezután láttam Mrs. Lovett lábát kalimpálni a levegőben, majd a fiúval egymásra nevetve bukkant fel a fejük. – Szintén megjegyzendő, hogy a srác valószínű ékes társaságunk tagja lesz.

Heni is ugrált, meg hajazott. Én is ráztam magam, meg néha odaugrottam a fiúkhoz, hogy kicsit én is durvuljak. Jó volt kiadni magamból minden feszültséget.