6. fejezet - II.

Nem siettük el a visszatérést. Lau még mindig nem volt a helyzet magaslatán. Heni késleltette az ellenőrző leadását. Iván csak tartotta velünk a tempót. Én meg, nem akartam Cellel szembesülni.

- Nem mehetek így vissza a bulira. – mondtam, és a rózsaszín, meg a piros foltokat hesszeltem a ruhámon.

- Miért nem? – kérdezte Iván.

- Mert vérfoltos az egész, Kim meg olyan… olyan tiszta.

- Fessél magadnak egy monoklit, és legyél te A Menyasszony. – mutatott végig rajtam, utalva ezzel a kedvenc Tarantino filmemre.

- Ilyen erővel, tökéletesre fejleszthetném a mimikrit.

- A mimikmit? – kérdezte Lau.

- A júdás fajt. – vágta rá Iván. – Csak nem értem. Abban nem volt fehér ruhás nő.

Inkább nem akartam nekik elmagyarázni a szó jelentését. Nem volt hozzá elég erőm.

- Nem. Inkább felmegyek az osztályterembe.

- Én is megyek. Megkeresem az ellenőrzőmet. – mondta Heni.

- Én is megyek, mert egyedül nincs kedvem a tömegnyomorhoz. – válaszolta Lau.

Így elindultunk mind a négyen az osztályterem felé. A halvány neonban az ablakok és a szellemek félelmetesek voltak. Idővel pedig, Iván leszakadt rólunk, jelszó, megkeresi a durcázók hercegét.