A bérgyilkos

Dohos a levegő. Mindjárt megfulladok. Inkább mentem volna a lépcsőn. Bassza meg, hogy mindig hazudnak. Rohadt munka. Miért nem mentem inkább Mauritius-ra? De nekem feltétlenül dolgoznom kell. Munka nélkül hamar elfelejtik az embert.

Az újonnan felújított és átadott szállodarész, hiába volt a tervezőknek tökéletes, a liftakna beázott. Sötét, alaktalan foltokat rajzolt a szerkezet mennyezetére a víz. Josh állt a bal sarokban, és próbált nem levegőt venni. Fojtogató volt a pimpós szag. A lift egy halk huppanással kezdett el felfele menni, s mintha egy kórházi felvonóban lenne, az út örökkétartónak tűnt. Percenként egy emeletet haladt, a tizedikre ment.

Fáradt volt, de a munka java még hátra volt. Egész héten a lányt figyelte. A nő nem vette észre, csak incselkedett egész nap a férfiakkal, és teljesen természetesnek vette, hogy Josh is meghívja egy italra. Becky ellenállhatatlan vonzalmat érzett Josh iránt, ám a férfi kimondottan az áldozatát akarta megismerni. Elmentek festéklabdázni, kerámiázni, teázni és enni, vidámparkba, fagylaltozni, moziba, míg végül megbeszélték, hogy este a tetőszobában találkoznak.

Már a negyediken járt a lift. Josh egyre inkább arra gondolt, hogyan fogja megölni a lányt.

Baleset? Nem. Példamutatásnak kell lennie. Kétségkívül brutális. Egy kiadós szex utáni, zuhanyzós baleset. Csak elesik, és nagyon beveri a fejét…

Már a hatodikon járt a lift. Nemsokára megérkezik.

Josh minden alkalommal közelebb került a lányhoz. Nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy csak munka, de az azzal járó játék felizgatta. Minden alkalommal, amikor egy hölgyet kellett hatástalanítania, azon volt, hogy minél előbb elcsábítsa, és a lehető leghumánusabb módon megölje. Általában elestek, kizuhantak, elütötték, ám olyan is akadt, amikor a nő ellenállt.

Jaj, érjünk már oda. Lassan lejár a határidő. – mondogatta magának, afféle megnyugtatásként. Ha emberként tekintett rájuk, nehezebb volt őket megölni. – Remélem, nem jött rá, hogy ki vagyok. Semmi közöm hozzá. Az ujjam a ravaszon. – Tudta jól, hogy hazudik magának. Nyolcadik emelet. A férfi tudta jól, hogy hazudik magának, az ártatlan lány kép csak egy illúzió.

Idegesen mocorogni kezdett, mert nem tudhatta, hogy a bérgyilkosnő mennyire okos.  Igen, mert Becky, akit Josh megölni készült, bérgyilkos volt, nem is a legrosszabb. De szemtanúja volt egy leszámolásnak, ezért el kellett távolítani az útból.

A lány a késekkel, és szúrófegyverekkel bánt a legjobban, de testi ereje is legendás volt. A férfit arra képezték ki, hogy más kémeket és bérgyilkosokat is kivégezzen. Néha elvállalt egy-két kulimunkát olyan gyakorlásképpen, de legjobban a nőket szerette.

Amint felkérték erre a munkára, teljesen megváltoztatta külsejét. Volt fél éve, hogy megváltoztassa a külsejét. Elkezdett szálkásítani, tetoválásokat tetetett fel magának, persze eltűntethetőeket. Levágatta a haját, és kecskeszakállat növesztett. Minden esetben ügyelt arra, hogy valódi személyiségére sose derüljön fény.

Most ez volt az álca.

Megcsörrent a telefon.

- Igen, tessék… Nem, még nem… Most kezdem el… Még körülbelül egy óra… Igen… Mindenképpen… Rendben… Visszhallás…

A megrendelő volt. Mindig aggódik.

Josh a gyomra tájékán szorongó görcsöt érzett. Akárhányszor becsukta a szemét, látta a lányt, akit megölni készült. Aznap reggel volt a legédesebb. Tunikájában és két copfjával olyan volt, mint egy ötéves kislány. Mint a húga, akit megölt egy másik gyilkos.

A francba Josh! Ez csak egy munka…

Josh elővette zsebéből a borítékot. Kihúzta belőle az adatlapot és a képet. Kétség nem férhetett hozzá, hogy Becky ugyanaz, mint aki a képen figyel. A férfi lassan olvasni kezdte az adatlapot:

NÉV: Jones, Rebecca Elle

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: New York City, 1980. szeptember 15.

SZEME SZÍNE: kék

HAJA SZÍNE: szőke

FEDŐNEVE: a Vadász

ERŐSSÉGE: kések és szúrófegyverek

És még egy halom olyan dolog, amit nem árt, ha tud az ember Becky-ről. Az élettörténete, a családja, ismertetőjegyei, eddigi munkái. Josh, elnézve az adatokat, egyre jobban érezte, hogyha van, akit kitaláltak a számára az égiek, az csakis Becky lehet.

Kár, hogy ilyen körülmények között ismerték meg egymást. Josh előhúzta a képet, de mielőtt rápillantott volna, egy csengőszóval megállt a lift a tizediken. A férfi eltette a borítékot, és nekidőlt a tükörnek lehajtott fejjel.

Amikor lassan felpillantott, Becky állt előtte. Fekete latexcipő volt a lábán és egy bokalánc a tetovált bokáján. Hosszú lába véget nem érő oszlop volt, formás, kecses, és a lila koktélruha szoknyarészében ért véget. Feneke apró volt, és kerek, dereka karcsún hajlott. Nem viselt melltartót. Hegyes mellei formáját a ruha kellően kiadta. Szőke haja karcolta vállait. Macskás szemei villámlottak még a szűrt fényben is.

Josh ellenállhatatlanul érezte, hogy minden vágya az, hogy leteperje a lány. Becky rámosolygott.

- Csak egy fél pillanat. – intett csöndet vékony mutatóujjával. Befejezte a telefont. Összecsukta, majd ismét Josh felé fordult.

Elképzelhetetlen, hogy ez a nő a legrettegettebb bérgyilkos legyen.

Becky beódalgott Josh mellé a tükörhöz. Vágyakozva egymásra néztek, mire Josh egy gyors csókot nyomott a lány szájára. Bíztatást várt.

Becky. Szerelmem. Nem szabadna ezt tenni. Josh! Csak nehezebb lesz megölnöd őt. De nem érdekel. Olyan mohón szippantotta be a számat, hogy nem szabad kielégületlenül átengednem a halálnak. De édes. Kellesz nekem.

Vágyom rád…

Egy óra múlva Josh egyedül ébredt a huszadik emeleti, elnöki lakosztály selyemágyában. Rájött. Jézusom, rájött. Kómás volt még, de a holdfényben körül tudott nézni. Az ágy szét volt túrva. A fegyvere mellette, mint eddig. A ruhák ugyanolyan kaotikus rendben hevertek, mint ahogy szétdobálták őket. A további szobákba nyíló ajtók zárva voltak.

Baj van! Basszus! Nagy baj van!

- Becky! – kiabált Josh, de semmi válasz. – Becky itt vagy?!

Ekkor a férfi észrevette, hogy nyitva van az erély ajtaja.

Josh felkapta alsónadrágját, és kutatott magának egy pólót. Lassan, csendben elővette a tőrét, és a nadrágjába tűzte. Halk léptekkel indult el az erkély felé.

Odakint megpillantotta Becky meztelen, fakó bőrét. Esett az eső, a nő mégis ruhátlanul állt a korlát mellett egy pohár martinivel a kezében. Csodálatos volt.

Szexi.

Josh, egész pályafutása alatt most gondolt bele először, hogy nem kellene megölni a célszemélyt. Elnézte a lányt, mint fűszál a szélben, tökéletesen hajladozott a tökéletes test. Lenyűgözte, nem úgy, mint az eddigi jelentéktelen cédák, akiket olyan könnyedén végzett ki.

Kinyitotta az ajtót, és kilépett a balkonra.

- Nem jössz be? Meg fogsz fázni. – a lány nem válaszolt. – Becky.

Erre már a lány is megfordult. Mosolygott, és hetykén hátravetette a poharat. Mint a vadász és zsákmánya, farkasszemet néztek egymással.

Te iszonyú dög. Becky lassan odasétál a férfihoz. Megöleli. A hideg esőtől mellbimbói megkeményedtek, szinte szúrta Josh bőrét még a pólón keresztül is. A mennydörgésre egy pillanatra összerezzent.

A vizes test miatt Josh felsője is átázott.

- Egy cigarettát? – kérdezte Josh, és oldalra pillantott, a dohányzóasztal felé.

- Nem. Nem dohányzom. Nem szeretek büdös lenni. – válaszolt Becky flegmán. – Kérdezhetek valamit?

Lebuktam. Most már biztosan vége van.

- Persze. Mondd csak.

- Miért éppen én? – kérdezte a lány könnybe lábadt szemekkel.

Josh egy pillanatra elmosolyodik. – Mert álmodtam rólad, s mióta itt nyaralok, azóta figyeltelek. Titkon imádkoztam, hogy vegyél észre, mígnem, megszólítottál. Aztán, amikor kiszálltál a medencéből, földbegyökerezett a lábam. Megtetszett mindened, a bőröd fehérsége, a hajad aranyossága, a szemed, amiből kiolvasok mindent…

- Mindent? – döbbent meg a lány. Valóban?

- Igen.

- Jobb, mint egy mentalista. Mi áll a szememben?

Az, hogy félsz mindentől, ami túl közel kerül hozzád. Hogy nem akarsz embereket gyilkolni. Hogy tudod, hogy mi vár rád az elkövetkezendőkben. Szeretnél egy nyugodt életet, egy kertesházat, fajkutyát, gyerekeket és férjet. Egy menő kocsit. Nyugalmat, békét, normális életet…

- Rajta Josh, mondd már! – sürgette a lány.

- Szerelmet és boldogságot. – mosolyodott el a férfi.

Becky, úgy sajnálom. Legyek átkozott, amiért kihasználom női gyengeségedet. Nincs kész. Nem sejt semmit.

- Tényleg gondolatolvasó vagy. – pirult el Becky. – De Josh, ígérd meg, hogy nem hagysz soha egyedül.

- Többé már nem leszel egyedül.

Josh és Becky szenvedélyes, forró csókot váltott.

Édes Becky. A teste puha és könnyű. Az illata akár a kisbabáké. Oh, Becky. Te angyal…

- Becky, szükségem van rád. Szeretlek.

A teste az enyémnek feszül. Érzem, hogy reszket. Olyan erősen szorít, hogy alig kapok levegőt. Egy villám. Egy dörgés… A vihar most tombol a legerősebben. Most kell cselekednem.

A szája puha., a késem éles.

Josh egyik kezével Becky testét ölelte, s miközben csókolták egymást, lassan hátranyúlt. Kifordította a tőrt a nadrágjából, lassan visszaterelte a kezét, célra fordította a fegyvert, és belevágta a kést Becky hasába.

A lány szemében mély tanácstalanság és félelem tükröződött. Lassan csúszott lefele, és serényen próbált levegőt venni. Josh tartotta, gyengéden a földre helyezte. Kitépte a kést a puha húsból, és újra meg újra lecsapott. A szívébe, a mellkasába, a torkába, ahol érte.

Becky lassan lehelte ki a lelkét. Erős, szívós nő volt. Josh elnézte a tökéletes testet. A kés helyén kívül semmi nem utalt volna arra, hogy megölték. Szeme még most is élt. Meg se rebbent.

Josh nem tudta eldönteni, hogy Becky haláltusája közben eleresztett egy könnycseppet, vagy az eső áztatta el az arcát.

Vége. Ennyi volt. Azt hiszem, most már minden rendben lesz. Megmentettem. Megváltottam a lelkét. Már egy olyan helyen van, ahol jobb lesz neki, mint itt.

Most már sosem tudom meg, hogy mit tudott meg rólam.

Josh magához ölelte a holttestet. Ott gubbasztottak a felázott kövön. Becky, mintha alvás közben bújt volna a férfi ölébe, magzatpózban, Josh megfeszített gerinccel, kezében véres késsel.

Már csak azt kell eldöntenem, hol rejtem el a holttestet.

Josh a karjára hajtotta Becky fejét, és akkor olyat látott, amit eddig még nem.

Oh Becky. Te álnok céda, te.

Josh megsimította a lány haját, és az, az érintéssel együtt a földre hullott. Parókát viselt a lány. Alatta gesztenyebarna, hosszú lobonc volt, ami egy pillanat alatt átázott.

Ki voltál te angyal?

Josh agyába úgy hasított a felismerés, ahogy a golyó hatol be egy ember húsába. Égető fájdalmat érzett mindenhol.

Átvertek. Végig én voltam az áldozat. Én vagyok a célpont. Mi lesz most? Hol van Becky? Az igazi Becky? És ki ez a tünemény?

Nem értek semmit!

De…

Josh elejtette a lány testét, ahogy egy japán kard átszúrta a mellkasát. A vadász egy-egy rántással mélyebbre döfte a férfiban a kardot.

Josh éles fájdalmat érzett. Nem kapott levegőt, nem látott semmit. A fülei zúgtak.

Vért köpött.

Becky egy rántással könnyített rajta. Ahogy már nem érezte magában a pengét, a korláthoz hátrált, majd nekidőlt. Amikor felemelte könnybe lábadt szemeit, a Vadász állt előtte. Egy kardnyira állt előtte a végzete.

- Becky? Miért… Hogyan… - kínkeservesen nyögte ki ezt a két szót.

- Ő? Egy új bérgyilkos volt, még tanulatlan. Fogyóeszköz. Ahhoz, hogy engem bárki is megöljön, tapasztalat kell, és hasonló gondolkodás. Nézd meg jól a testem. Nézd meg a szemem!

- Nem te voltál az aktában… - nyöszörögte Josh.

- Ez igaz. De ezek után, halottként fognak jegyezni. – mosolyodott el Becky, amikor hátrapillantott a halott lányra.

Josh egyre több vért köhögött fel.

- Nem engedhettem, hogy bárki is közelebb kerüljön hozzám, még te sem, Josh.

- Becky kérlek… könyörülj…

Becky felállt, és előhúzta a kardját.

- Rendben Josh… ez egyszer könyörületes leszek. – Becky széttárta karjait, a magasba emelte a karját, és egy gyors mozdulattal elvágta Josh torkát.

Nem vágta le teljesen. A repedés mentén egyből bugyogni kezdett a vér. Lassan kókadt le a feje.

Az eső összekeveredett a vérrel…

Így kezdődött minden…

Kép forrása: pinterest.com