A kérdés, a válasz és az erkély

Alice otthon várta a szerelmét. Olvasott, takarított, főzött, s végül beszélgetett a barátnőivel számítógépen.

Elhasznált zokni, kinyúlt nadrág és bő póló volt rajta. Észrevétlenül röppent el az idő, besötétedett. Hallotta a kulcsot a zárban.

Eszébe jutott, hogy nem öltözött át, nem érezte csinosnak magát. – Átlagos külsejű nő volt. Barna haj, kék szemek, formás test. Mégis úgy érezte, hogy neki teljesen díszbe kell vágnia magát ahhoz, hogy a barátja észrevegye.

Négy év után, most négy hónapja volt együtt az aktuális fiúval. Mark nem tűnt ki különösebben semmivel a többi embertől. Fekete tüskés haj, laza cuccok. Egy napja úgy nézett ki, hogy elment dolgozni, majd visszajött. Okos volt, jóképű. Mégis Alice úgy érezte, hogy nem ér fel hozzá, és az a minimum, hogy mindig jól nézzen ki.

Remegő lábakkal állt meg az ajtóban. A fiú belépett. Levetkőzött, és két puszit nyomott az arcára, majd megfogta a derekát, és eltolta az útból. Alice teljesen megsemmisült.

Ezután csupa sallang következett. Ittak egy kicsit, beszélgettek – főleg a fiú beszélt, amit a lány mondott, az egyáltalán nem érdekelte -, ettek. A fiú elment fürdeni.

Alice utána akart menni a fürdőbe, de az ajtó kulcsra volt zárva. Mark alig egy óra múlva jött elő. A lány kedvtelenül ment be a gőzbe. Végig úgy érezte, hogy megfullad.

Hamar végzett. Belecsavarta magát a kék törölközőjébe, és visszasétált a nappaliba. A fiú a laptopján piszmogott.

- Figyelj csak! Kérdezni szeretnék pár dolgot. – mondta remegő hangon. A szíve majd kirobbant a mellkasából.

- Mondd csak. – Mark tovább gépelte a levelet.

- De nem így. Veled szeretnék beszélni, nem hozzád. – most már kicsit ingerültebb volt.

Mark kelletlenül zárta össze a gépet. Letette az ágy mellé. Térdeire támaszkodott, és fintorogva nézett fel a lányra.

- Csinos vagyok? – kérdezte Alice.

Mark végigmérte, majd mély levegőt vett.

- Nem. Nem vagy az. – mondta ridegen. – Egyáltalán nem tetszel. Azért vagyok veled, mert momentán nincs jobb.

Alice megdöbbent.

- Szóval nem is akarsz velem lenni?

- Dehogynem. Szeretek veled ágyban lenni.

- De nem úgy. Örökké? Szerelemben?

- Édes kicsi lány. Szerelem? Meg örökké? Fiatal vagy még. Viccesek a szádból ezek a szavak.

- Szóval nem akarod velem tölteni a továbbiakat? – Alice gyomra a torkán szeretett volna kiszaladni.

- Nem.

- Ha most elmennék, akkor legalább egy könnyet ejtenél utánam?

- Nem. Miért kellene?

Alice teljes mértékben megrendült. Sosem hitte volna, hogy valakinek csak a mazsolája, hogy nem szeretik, és hogy ismételten átverték a fejét.

Elsírta magát. Úgy, ahogy volt, meztelenül csomagolni kezdett.

- Most mit csinálsz? – kérdezte Mark.

- Elmegyek. Ezek után nincs keresnivalóm itt.

- Ez hülyeség. Éjjel van már, hogy mész haza?

- Nem érdekel. Majd kitalálok valamit.

Alice farmert húzott, és pulcsit.

- Ne viccelj  már! – kapta fel a vizet Mark.

Alice-t ez mind nem érdekelte, csak robot módra kapcsolt, és csomagolt tovább. Vette a csizmáját, a kabátját, és indulni készült.

Mark teljesen tehetetlenül állt, zsebre dugta a kezeit.

- Az előbbi felsorolás vicc volt. Figyelj már rám!

- Nem érdekel. – Alice alig tudta visszafojtani a könnyek miatti fuldoklását.

- Én veled akarok lenni mindenhogyan, ahogy csak lehet. Szeretlek, és szeretném, ha maradnál. A legcsinosabb, legokosabb lány vagy, akivel valaha találkoztam. És igen, ha elmennél, nem csak egy könnyet hullatnék, hanem több milliót. Érted?

- Te élvezed ezt?

- Mit? Vicceltem, mert akárhányszor a csajokkal beszélsz, mindannyiszor elmegy az eszed. Észre akartalak téríteni.

- Komolyan?

- Igen.

- Kérdezhetek valamit, de őszintén?

- Persze. – Mark odament Alice-hez, és megfogta a derekát, és az arcát.

- Szerettél valaha csak egy kicsit is?

Mark lesütötte a szemét. Nézett mindent, csak Alice szemét nem. - Most miért kérdezed ezt? Tudod jól, hogy igen. Mindig és most is.

Alice a nyakába ugrott.

Olyat szeretkeztek, amilyet még soha. A reggel is legalább olyan hamar eljött, mint előző nap az este. Mark hangtalanul osont ki az ajtón. Alice annak csukódására ébredt fel.

Mark helyén csak egy cetli volt:

„Estére ne legyél itt, mert jön a bátyám.”

Alice nem hitt a szemének. Kinyitotta az erkélyablakot. Megcsípte a hajnali hideg. Átmászott a korláton csak úgy, meztelenül. Körbenézett, hogy látja-e valaki, majd becsukta a szemét, és leugrott.