A születésnap

Maszatka asszony állt a kertkapuban, s várta, hogy Pici Mucogó összes barátja megérkezzen a zsúrra. A kiscicának ugyanis, születésnapja volt. Anyukája állt, s közben a tölteléket kevergette egy sárga tálban; ízes-mézes-édes csodát varázsolt bele. Kisvártatva megérkeztek a barátok.

Bent mindenki az asztalhoz ült, s az asztalfőre Pici Mucogó.

- Ki, mit kér? – kérdezte Maszatka asszony.

- Én a mézes szezámmagot szeretem! – kiáltott fel Pipóca.

- Én a répatortát szeretném megkóstolni! – felelt Nyuszmusz.

Maszatka asszony mindenkinek kedvére tett, ugyanis, mindeninek a saját szájízére készített süteményeket. Így Pipóca kapott mézes szezámmagos bucit, míg Nyuszmusz répatortát. Röfi ronda, de finom édességet szemezgetett, Füles kevésbé édes pudingot nyalogatott. Brumi tejes tekercseket tömött magába. Mindenki csöndben volt, és evett.

Csupán a csámcsogást lehetett hallani az étkezőben.

- Anya… - hangzott az asztalfőről egy félénk nyávogás. – Anya, milyen lesz az én meglepetésem? – kérdezte könnybe lábadt szemmel Pici Mucogó.

- Nemsokára meglátod. – felelt Maszatka asszony.

- De mindenki azt kapta, amit szeret. – mondta. – Én még csak szemezgetek az övékből.

- S te mit szeretnél, Mucogó? – kérdezte anyukája.

- Hát, nem is tudom. – gondolkodott el a kiscica. – Mindent, ami omlós, krémes, szögletes vagy kerek. Édes… minél édesebb legyen!

Maszatka asszony és Mucogó barátai is kerek szemmel nézték a kiscicát, aki nagyon telhetetlennek hatott. Anyukája eltűnt a konyhában, majd nem sokkal később egy hatalmas, színes tortával tért vissza, amint egy szál gyertya volt.

Mucogó izgatottan fújta el a gyertyát, majd miután mindenkinek adott a tortájából, enni kezdett ő is. A barátai eközben átadták az ajándékokat. Egy ajándék kinyitása után bekapott pár falatot, majd dorombolva nyitogatott tovább.

Aranykától pedig, egy verset kapott.

Pici Mucogó fancsali képpel nézett az aranyhalra.

- Mucogó. Az ajándékot illik megköszönni. – dorombolta le Maszatka asszony a kiscicát.

Mucogó betolt a pofájába egy hatalmas mennyiségű tortaszeletet, majd így, teli szájjal köszönte meg az ajándékot. Magában csalódott volt, mert azt remélte, hogy Aranyka ajándéka három kívánság lesz, s majd tudja azt mondani, hogy elsőnek tortát kér, másodikként is tortát kér, harmadszorra pedig, hogy legyen még három kívánsága, s akkor véget nem érne a torta egész évre.

Aranyka így szólt:

- Tudom, mit szeretnél Mucogó, ha kimondod, teljesítem, de egy feltétellel.

Mucogónak felcsillant a szeme, majd bólogatott.

- A feltételem az, hogy a tortákat még ma megeszed, amennyit kívánsz.

- Megeszem én! – kurjantotta el magát a kiscica, majd kívánni kezdett. Mire úgy érezte, hogy végére ért a képzeletének, az asztal már roskadozott a sok édességtől.

Neki is látott: csámcsogott, nyalta a mancsát, a nóziját, cuppogott. Minden tortába bele-beleharapott, majd a másikba, majd a másikba. A torták azonban valahogy nem akartak fogyni, de ő rendületlenül túrta bele mancsát és orrát az édességekbe. Mire felnézett, már csak ő volt az asztalnál, aminek másik végén anyukája ült.

- Szétpukkadok. – mondta Mucogó, és betömte az utolsó morzsát is.

A jóbarátok ijedtükben hazamentek, s Mucogónak fájni kezdett a pocija. Heves nyávogások közepette aludt el, miután megtömte a pociját. Szinte félretolt mindent, majd lassan szuszogni kezdett. Maszatka asszony felemelte a kiscicát, és az ágyába tette, aki még álmában is evett és jajgatott.

Maszatka asszony némán nézte a kiscicát, jóságos mosollyal, betakargatta, és halkan megjegyezte:

- Vigyázni kell a kívánságokkal…