Álmatlanság

Gary évek óta nem aludt.

Na jó, ez így nem teljesen igaz. Aludt fél-egy órákat, de azt is teljesen éberen, mert minden apró zajra felébredt. Napközben dolgozott, éjszakánként ment a tévé, hogy talán az unalmas műsoroktól elalszik. A folytonos munkahelyi terror, a párkapcsolati gondok győztek az álmosság felett.

Most is ment valami a zajládában, de úgy gondolta, hogy egy filmet fog nézni. Bekészített magának pár üveg sört, sült krumplit, majd leheveredett Miranda mellé.

Egy sci-fit készült nézni, nagy kedvence volt ez a műfaj. Olyan történetek, ahol a férfiak hősiesek, a nők erősek, mégis a férfi segítségére szorulnak. Egy-egy szint után pedig úgy forrtak össze a szereplők, ahogy azt ő mindig is szerette volna. Szeretett borzongani. Unalmas életét kitöltötte a sikoly, a vér, és az akció. Félt, mégis uralkodott magán; ezzel magyarázta, hogy bírja a feszített tempót a munkahelyén.

Most éppen két kézzel tömte magába a krumplit, ahogy a nő egy sötét, sárgás fémfolyosón szalad, úszik az izzadtságban, majd egy kar kicsapódik egy beláthatatlan sarokból, felmarja a hasát, és belei élesen cuppanva érnek földet.

A jelenet végén kiitta az első üveg sört.

Az évszakhoz megfelelő este volt. Kellemes meleg, nem fülledt, és a felhők között függött a Hold. Az utcán lehetett hallani a kutyákat, macskákat, és egy-egy házibuli távoli zaját. Amikor elment egy autó a ház előtt, meglebbent a függöny. Jött a következő rész. Víz alatti jelenet. A következő statiszta-hullajelölt úszik megannyi spermaszerű űrlény között, akik bemennek a testnyílásokon, és belülről emésztik szemétté a jelentéktelen testet.

Miranda meg sem mozdult a hanghatásokra. Pár napja már nem is beszéltek. A nő korán ment el, későn jött meg, mindig fáradt volt, ha fenn volt, akkor pedig, tanult. Nem lehetett hozzászólni, még hozzáérni sem. Persze, négy évnyi házasság után, mit várjon az ember a túlterhelt feleségétől? Egy kis együttérzést, talán. Miranda szép nő volt, és akkor kezdte el az egyetemet, amikor összeházasodtak. Munkát is vállalt. Azt nem kalkulálták bele, hogy képtelenek lesznek együtt élni így. Gary szerette, és hiányolta a közös borozásokat, az egymáshoz simulást és azt, hogy nem találta benne a megszokott, megszeretett lányt. Elhidegültek egymástól.

Lassan érkezett el a film a valódi cselekményhez. A korántsem rigid főszereplők kelepcébe estek, és jól láthatóan, a feléjük tartó csápos, fullánkos, vérre szomjazó izébizék megpróbálták megölelni őket. Vagy megölni. Egyiknek kikaparták a szemét, a másiknak a bordáit rendezték át. Amennyire Gary meg tudta állapítani, ez a film egy rossz másolat volt egy korábbi, igényes horrorról, gyenge szereplőkkel, majd levonta a következtetést: minden űrlény ölni jön. Egy idő után Gary elfeledkezett magáról, és úgy szopta a sörös üveget, mint csecsemő az anyja melleit.

Az éjszaka észrevétlenül lett csendes. A szellő néha meglebbentette a függönyt, de Miranda feneke felfogta a fuvallatot. Valaki messze futott, lihegni kezdett, Gary hallotta a lépteket. Elgondolkodott, hogy megtörténhetne-e mindez? S ha megtörténne, akkor túl tudná élni? Elég szívósnak képzelte magát ahhoz, hogy megtegyen mindent az életéért. Milyen csodás az emberi test azért, mert ennyi szenvedést kibír.

Kényelmesen feküdt, és röhögött saját magán, hogy eszébe jutott ez a képtelenség.

Megigazította feje alatt a párnát, és egy mély sóhajjal eldőlt.

Közelebb húzódott Mirandához, keresztbe fonta ujjait és unottan bámulni kezdte a képernyőt.

Arra ébredt, hogy Miranda mocorog mellette. Egyre közeledik, de még mindig az oldalán fekszik.

Riadtan ült fel, és nem értette, mi történt. Egy helyről álmodott, ami nem létezik: kopár, szeles bolygóról, ahol a nők felfalják a férfiakat, majd abban a pillanatban átesnek a kilenc hónapon, és új nőstény születik. Egy női szobor lába előtt állt, véres szemű és szájú csajokkal körülvéve. Bokáig vérben és belekben ált. Érezte, hogy ő lesz a vacsora.

Mellette Miranda aludt még, de mocorgott. Oldalazva jött hozzá közelebb, neki háttal.

A haja az övé volt, az illata is. De mégis valami furát érzett a gyomra felé. Mintha lenyelt volna egy legyet.

Gary most először rettegett. Elaludt, mélyen. Sosem szokott emlékezni az álmaira, most mégis valóságnak élte meg az elmúlt egy órát. A tévében a menü ment újra és újra. Gary oldalra nézett – olyan volt, mintha Miranda nem lélegzett volna. Nem vett levegőt ő sem, várt, hogy emelkedjen meg a nő mellkasa. De semmi.

Ha úgy vesszük, ez nem baj még, mert van, hogy kimarad egy-egy lélegzet alvás közben. Ennek ellenére is különösnek találta az esetet. Évek óta figyelte Miranda álmát, és még sosem volt ilyen. A takaró is furán állt rajta. A derekánál nem esett be, pedig a nőnek vékony csípője volt, és a keze sosem szokott az oldalán nyugodni. Nagyobb volt a nő kerülte, mint eddig. A bőre szokatlanul csillogott a szűrt fényben. Utoljára akkor látott ilyet, amikor a nővére terhes volt, és náluk aludt, amikor először szakítottak Mirandával.

Ekkor Miranda megfordult, szemei fennakadtak. Hatalmas pocakra dombként takarta el az ablakot. Szája bűzlött a vastól, és amikor szólt, hangja egy vénasszony rikácsolásához hasonlított. Gary felugrott az ágyról. Miranda utána nyúlt, és megfogta a csuklóját. Jéghideg volt a keze.

Miranda újra sikoltott, mintha segítséget kérne:

- Hova mész drágám?

Gary nem hitt a fülének. Miranda szeme elszürkült, élettelen volt. Ő pedig igen, el akart innen menni, mindegy hogy hova, csak messze legyen.

Miranda szemei már nem mosolyogtak, hanem értetlenségbe fordultak. Látta a fogait, mely egyenként élesnek tűnt, mintha egy cápa szájába nézne.

- Rosszat álmodtál, Gary? Megvigasztaljalak?

Gary inkább ment volna önként egy oroszlánokkal teli arénába, mint vissza az ágyba. Továbbra is lemerevedve állt, és nézte az élőhalott, terhes Mirandát. Nem hitt a szemének, pedig a hideg kéz égette a bőrét.

- Nyugodj meg Gary, és gyere vissza mellém. Feküdj a mellemre, és majd én elaltatlak. Olyan nyugodt álmod lesz, hogy fel sem akarsz majd ébredni.

Hát az biztos. Ugyanis, reggelre halott lesz. Miranda hasa mozogni kezdett, mintha egy négyéves forma gyerek rugdalózna benne. Egyik helyen egy ököl, másik helyen egy talp. Gary kitépte magát a nő fogságából, és a falnak támasztotta a hátát. Levegőért kapkodott, és arra gondolt, mit csinálna most egy sci-fi főszereplője. Földbe gyökerezett a lába. Miranda tartotta felé a kezét… segítséget kért. De nem szeretett volna hozzáérni a csigás testhez.

Miranda nyögött egyet.

- Mindjárt itt lesz velünk, Gary. Gyere, pihenj, mielőtt ideér. Sok dolgod lesz, miután üdvözöltük!

A halál inkább nagy, mint sok, gondolta Gary. Segítség kell, és fegyver. Körbenézett a szobában, de egyik tárgynak sem volt olyan sziluettje, amit használhatott volna önvédelemre. Lehajolt a sörös üvegért, eltörte. Mire visszaegyenesedett, Miranda görcsösen kapaszkodott a lepedőbe, és a hasa tetején vér fröccsent ki. Mint egy kitörni készülő vulkán.

A nő borzalmas, vonyító hangot adott ki magából, mintha nyomna, de minden görcsnél egy újabb adag vér bugyogott elő a hálóinge alól. Felszakadt a has, és egy kígyószerű kar tapadt Gary arcára, és tolta fel a plafon felé. Szorította, próbálta lehúzni magáról az idegent, de nem tudta. Nem volt elég erős karja hozzá. Megsértette a törött üveggel, mire lehuppant a padlóra. Fújtatott, és nem mert előre nézni. Forró valami csurgott végig a pólóján, és sajgott a torka.

Miranda élettelen szemekkel, ernyedt tagokkal feküdt az ágyon.

- Baszki… - szaladt ki a száján. Négykézláb kúszott el a sarokig, és kezét maga előtt tartva felállt.

Halk nyöszörgés hallatszott, és mocorgás a feltárt hasból. Csecsemő a vízben. Hát megtörtént.

Gary fújtatott, ordítani szeretett volna, de nem látta sok értelmét. Menekülnie kell, muszáj. Az ajtóról eltűnt a zár. Egyetlen út van csak, keresztül a pocakon, át az ablaküvegen. Mozdult volna, amikor megmozdult a gyomra. A hasa nőni kezdett, és abban a pillanatban csöpögött is a farkából valami. Vér. VÉR! Érezte, hogy valami nyomja a hasát belülről, majd az ágyékát érte el egy nyilalló fájdalom.

- Nem! Ez nem lehet! Ez nem igaz! Ébredj! – ordította, de ébren volt. Kicsi karmok marták a beleit, tocsogott mindene a vérben.

Nem rághatja át magát. Elpusztítanák a világot.

Gary arccal ért földet. Halványan érezte, hogy a fájdalom a gerincén át felkúszik az agyáig, majd hallott valamit… gyermeki talp toporgását mellett. Egy kis kéz a tarkóján. Egy villanás. Vége volt.

Amikor újra kinyitotta a szemét, a tévében egy ajánló ment. „Emberevő nők bolygója” címmel. Sajgott a háta, kiszáradt a torka. A sós, sült krumplitól pedig, kicserepesedett a szája széle. A nyaka merev volt, pólója úszott a sörben. Álmában kiöntötte.

Miranda mellette halkan szuszogott, még mindig az oldalán feküdt. Nem szokott sokat mocorogni éjszaka. Semmi sem változott. Csak álmodott.

Gary, mielőtt még végiggondolta volna a történteket, kivette a cd-t a lejátszóból, majd egymás mellé rendezgette az üvegeket.

Nagyobb zajjal járt ez a művelet, mint gondolta.

Összerándult, ahogy dominóként borultak az üvegek, és nézte a lányt, hogy mit csinál.

- Miért nem tudsz rám tekintettel lenni? – nyöszörgött. – Az anyád úristenit! Aludni szeretnék!

Gary-nek egy pillanatra elborult az agya. Szíve szerint, egyben letolta volna a lány torkán az összes üveget.

- Csak annyit kérek, hogy vizsgaidőszakban, hadd aludjam ki magam.

- Kapd be! – rivallt rá Gary. Minden gyűlöletét beletette ebbe a két szóba. Miranda megijedt, felült az ágyon. – Sajnálom. – kért bocsánatot Gary.

- Gyere ide. – szólt kedvesen. Gary lefeküdt a nő mellé, és a mellére hajtotta a fejét. Miranda átfogta, és simogatta a kezét és a haját. – Semmi baj. Ha nem is alszol, legalább pihend ki magad.

Gary dünnyögött kettőt, és egyenletesen kezdte venni a levegőt.

- Ugye nem felejtetted el, hogy holnap korábban kell eljönnöd. Nőgyógyászhoz kell mennem. – suttogta Miranda.

Szellő söpört végig rajtuk.

- Mióta is nem jött meg?

- Egy hónapja csak görcsöl a hasam, duzzad a mellem, de semmi. – Gary ideges lett. Nyomasztotta az álom, és még nem készült fel az apaságra. Az élete egy jól irányzott sebesvonat volt a semmibe, és most közeledik a szakadék a lerombolt híddal.

- Megyek, iszom valamit. – monda, és kiment a konyhába. Töltött magának egy pohár vizet. A sötét helyiségben állt, és nézett kifelé a kertbe. Szeretett volna a ház falain túl lenni.

Visszaindult volna a hálószobába, amikor valami csúszósba belelépett. Felkapcsolta a villanyt, és csak akkor vette észre, hogy a pólója szakadt és véres.