Az éjszaka mocska

Kinyitotta a szemét. Felemelte a fejét, ami egy ötkilós dinnye súlyával vetekedett. A szoba egybefolyik. Világos és sötét foltokat látott maga körül. Lassan, nagyon lassan kezd tisztulni a kép. Egy kőszoba közepén, egy ágyon hasal. Csak gyertyák világítanak mindenfelé. A fehér ágynemű véres, a ruhája és a tenyere is. A nyakán valami meleg csurdogál. Az a ruha van rajta, amiben elment a koncertre, de se táska, se cipő. A zoknija összeszedett minden porszemet, ami az útjába került. Olyan, mintha már járt volna itt. Valamikor. Évekkel ezelőtt, egyszer. Hiába erőlködik, nem jut eszébe, hogy mikor és miért, no meg, hogy mit keresett itt. Talán egy előző élet? El akart menni innen. Kitörni, segítségért kiáltani, elmenekülni, egészen máshova, de nem volt ereje.

A kör alakú szobából csak egy kijárat van. Egy összekarmolt, véres faajtó. Az aljában van pár körömdarab is. Egyszer már megpróbált rajta kimenni. Sikerült? Nem. Bizonyára nem, mert most is könnyedén tudna szabadulni. Érzi, hogy magasan van, és ki kell mennie azon az ajtón. Amerre a patkányember is ment. Gondolataiból csak a lakat kattanása hozza vissza a való világba. A faajtó kilincse lenyomódik, és egy férfi lép be rajta. Olyan, mintha egy régi ismerős lenne. Fekete és fehér az egész kép, kivéve a szemei. Azok fagyosan kékek. Az arca szoborszerű. A szemeit ismerte meg. A szemeket, amelyeket álmában már többször látott. Nem élt. Egyáltalán nem. Halott volt. Vámpír. És érte jött. A vére kellett neki. Meg fogja ölni. A lány határozottan érezte, hogy bajban van. A lány fejét és derekát karolta, mélyen egymás szemébe néztek. A fiú szemében a csillagok tükröződtek. A vámpírnak kaján vigyor futott át az arcán. Itt a vége. Meg fogja ölni. Hidegvérrel, nem kímélve. Az éjszaka mocska lesz. Az előbb tévedett. Két kiút van. Az ajtó, és ez. Már tudta. Hinni akarta, hogy olyan lesz, mint a filmeken. Legalább életében ezt is kipróbálta, nem csak az erőt, amit valamikor egyszer adott neki egy vérszívó. Kérnie sem kellett, a vámpír a nyakába harapott. Hamar sötét lett minden…

Áramszünet. Pont a legizgalmasabb résznél köszönt be a vihar. Laurell feláll az íróasztaltól, és kimegy a konyhába gyertyát gyújtani…