Az Omega kísérlete

FTT fanfic

Thorment gondolatai már azon jártak, hogy mit fog tenni Wellsie-vel, amikor hazaér. Nagyon nehezen tudott már odafigyelni arra, amit éppen csinált. Előtte hatalmas papírhalom mutatta a kedvét. Mindig csak újabb jelentések, meg kérvények. Fritz szorgalmasan hordta befelé az újabb leveleket, ő pedig egyre jobban unta az egészet. Ugyanakkor melengette a szívét a gondolat, hogy nemsokára hazamegy. Lassan már több időt töltött a Testvérekkel, kellett neki a folytonos harc, még akkor is, amikor tudta, jobban tenné, ha otthon lenne állapotos felével. Amikor harcolt, akkor nem érdekelte, hol van, mit csinál, de amikor a papírmunkával foglalatoskodott, felébredt benne a kötődő férfi. A többiek csak a vágyat érezték az egyedüllét megszüntetésére, ő viszont… kezdett a tolla lenni a legjobb barátja.

Kivett egy mélyzöld mappát legalulról, tetszett neki a színe. Belelapozott. Havers újabb jelentése a vizsgálatokról. Semmi újszerű, szokatlan megjegyzés. Láttamozott egy-két oldalt, majd egy mustár színű dossziét vett elő.

Életében nem írta le annyiszor a nevét, amit most. Gépiesen tette a dolgát. Összehasonlította a megölt alantasok adatait, lakhelyeit, hátha talál valami összefüggést, vagy logikát a kiválasztásukban. Volt pár párhuzam, de amúgy semmi lényeges egyezés.

Ha bármi szokatlan volt, vagy közvetlenül Wrath-hoz ment, vagy egy gyűlésen közölte, amit talált.

Mielőtt bekerült a Testvériségbe, több hetes kiképzésen vett részt. Darius mellett megtanulta, hogy az ilyen papírmunka is fontos amellett, hogy jól bánik a fegyverekkel. Ameddig pedig, a király el nem foglalja a helyét, valakinek ezt is meg kell csinálni. A számítástechnikával Vishous foglalkozott, Zsadist analfabéta volt szinte, így nem sok választás maradt, hogy elvállalja vagy sem ezt a „nemes” feladatot.

Rhage és Phury sokszor mondták neki, hagyja a hűségesekre ezt a dolgot, de amikor hazaért, drága fele, Wellsie, mindig a lelkére beszélt. Hogyan léphetne ki ebből, ha egyszer egy olyan nő kéri, mint amilyen ő volt?

Kivette a következő dossziét. Sosem értette, miért kell az embereknek csiricsáré színű mappákba pakolniuk pár francos papírdarabot. Egy éve ült a kopott székében folyamatosan, s eddig semmi mosolyra fakasztó nem történt. Eddig.

Esemény van! Csattant fel magában.

„Mindenben van valami jelentős” – jutottak eszébe Darius szavai.

Felvont szemöldökkel dobta maga mellé a felcímzett dossziét. Egy üres mappával nehézkesen kezdett volna valamit. Megsimogatta katonás haját, letette a tollát a helyére, és felállt. Ropogtak az ízületei. Halkan lépett ki az előtérbe, majd elindult a folyosón. Néhol hallotta, mit csinálnak a többiek.

A folyosón végig szobrok voltak, sosem mozdultak, mégis olyan érzést keltettek benne, mintha minden lépését figyelnék. Harcos lévén, nem félt, de ez a különös érzés nem hagyta nyugodni.

Senki sem volt sehol. Majd a lépcső tetején megpillantotta a hűségest.

- Áh, Fritz! Wrath-t keresem. – mondta.

- Legjobb tudomásom szerint az Úr az ebédlőben van, uram. – válaszolta a hűséges.

- Köszönöm.

Fritz egy meghajlással arrébb vonult. Thorment majdnem hogy kettesével szedte a lépcsőfokokat lefelé. Vannak pillanatok, amikor egy egyszerű mozdulatsor is végtelennek tűnik. Most a lépcső látszott folytonosnak.

Szorongatta a mappát. Morzsolgatta magában a címét. Nem értette, hogy lehet valami üres, ami ekkora súlyt cipel.

A lépcső aljára érve hallotta, ahogy két testvér biliárdozik. Az ebédlőbe benyitva, egyből Wrath-t pillantotta meg egy jól megpakolt tányér kíséretében. Mohón tolta magába a húst és a krumplit.

- Wrath! – ledobta elé a dossziét. – Üres…

- Tudom. – mondta. Teljesen az arcába tolta a napszemüvegét. Ahogy ott ült fekete pólójában és fekete bőrnadrágjában, valamint, ahogy a haja szétterült a hátán és a vállán, olyan volt, mint egy nagy fekete hegyomlás.

Thorment meglepődött Wrath válaszán.

- Havers már figyelmeztetett rá, hogy nem tett bele semmit, mert jobb, ha szemmel látjuk, mi történt, mint hogy leírja. – mondta, és teljesen leszopogatott egy csontot.

Thorment kíváncsi lett.

- Várj egy kicsit. Elmegyünk Havershez. A többieknek ne mondd el, hova megyünk.

Így is tettek. Nemsokára készen álltak az útra, majd molekulájukra bomlottak, és Havers klinikáján bukkantak fel ismét.

Az alagsor olyan volt, akár a többi. Mégis, olyan hely volt, amit jobb volt nagyon is titokban tartani. Fehér falak, fehér világítás, és teljesen steril szag. Gyomorforgató még egy vámpír számára is.

A két harcos ment a férfi után.

- Mi történt, hogy erről nem írtál jelentést? – kérdezte sürgetően Thor.

- Meg fogjátok látni. Borzalmas.

A levegőben aggodalom, düh és kétségbeesés édes-paprikás elegyét lehetett érezni. Havers megállt a két férfival szemben.

- Ne kímélj. – mondta Wrath.

- Ami itt van benn – mutatott előre. -, az nagyon nagy baj.

Havers arcán őszinte rémület tükröződött. Úgy szorongatta a papírjait, hogyha azoknak lelke lett volna, biztosan kiszorítja belőlük a szuszt. A szeme ugrált a két testvér között.

Wrath akkor látta utoljára ilyennek, amikor elvesztette a felét. Igazából mindig is zavart volt, sok mindent túldramatizált, de most valahogy nem érzett túlzást benne. Havers most az egyszer tényleg annyira aggódott, mint kellett. Thorment egyik lábáról a másikra állt. Wrath keresztbe fonta a mellkasán a kezét.

- Úgy gondoltam, hogy jobb, ha erről csak a király tud, de ő azt mondta, vonjalak be téged is.

- Jó, ez eddig világos. De mégis, mi van az ajtó mögött?

- Egy kísérlet végeredménye. Ma találták meg.

- A többiek nem mondták, hogy találtak bármit is.

- Nem is mondhattak. Egy civil család hozta be, ez az ő lányuk. Volt. Szerencsére, túlélte a kísérletet, de nem sok van neki hátra. Nincs magánál, de elég, ha megérzitek a szagát.

- Havers, mi történt? – kérdezte Wrath idegesen.

- Hallottam már olyan kísérletekről, amikor az Omega nem csak embereket szedett maga alá, úgymond, hanem megpróbálta ugyanezt vámpírokkal is. Valakit az átváltozás előtt, valakit közben, s valakit közvetlenül utána próbált meg alantassá tenni. Vagyis félig alantassá. Én ilyet még nem láttam. Túlnyomó részt mind férfiak voltak. Ő az első… nos hát, nő.

A hőmérséklet drámaian csökkent a levegőben. A kér harcos testét mérhetetlen harag kezdte el fűteni.

- Az első próba egy végső kísérlethez. Majdnem sikerült, de valószínű, hogy a lány alapjáraton sem élte volna túl az átváltozást.

Thor érezte, hogy izmai sorra megkeményednek, és egy ér is lüktet a koponyáján. Wrath viszont teljes mértékben ledöbbent. Hosszan nézték a doktort egy szó nélkül.

Havers szeme ugyanakkor valahol megkönnyebbült, valahol pedig csillogott. Mintha sírni akart volna. Maga elé tartotta a papírjait, hogy eltakarja idegességét.

- Figyeljetek. Úgy gondolom, hogy a többi Testvérnek erről nem kell tudnia. Sőt, senkinek sem kell tudnia. Ez egy egyszerű baleset, mintha valaki karambolban vesztette volna el egyetlen lányát. A gond ott kezdődik, hogy a lány az elitből származik. És gondolom, nem kell ecsetelnem, mit jelent.

 Naná, hogy nem kellett. Aki megbecsteleníti az elit egyik női tagját, akkor a család jó hírének is vége szakad. Ha pedig túléli, többet nem mutatkozhat. Így némiképp jó hír volt, hogy a lány nem fogja kibírni a következőket.

- Mennyi a különbség az eddig tapasztaltakhoz képest? – kérdezte Thor.

- A nem. A kor. A módszer. Mintha egy kezdő próbálkozása lenne.

- Értesíteni kellene a családját. Legalább őket.

- Elég lesz, hogyha feljegyezzük. Jobb, ha nem tudják ezt pontosan. Nagyon durva. – nem volt rá jobb szó.

- Mit tehetünk?

- Ti harcoltok. De jobb, ha figyeltek is.

Egy terembe léptek, ahol steril ruhák voltak, maszkokkal együtt.

- Vegyetek fel egyet. – mondta Havers, és ő is elkezdett átöltözni.

- Az a félelmem, hogy ha ezzel próbálkozik az Omega, akkor nem kell sok idő ahhoz, hogy sikerrel járjon. Méghozzá egy férfi vámpírral.

- Nem értem, mire célzol.

- Az Omega csak másodlagos életadásra képes.

Wrath ügyetlenül, de felvette a ruhát.

- Készüljetek fel a szagra és a látványra is.

A két harcos mély levegőt vett, mintegy jelezték, hogy felkészültek.

- Legyetek nyugodtak, mert attól, mert nincs magánál, még érzékel titeket.

- Értettük. – morogta Wrath.

Amikor beléptek, ritmikus hangjelzéseket hallottak. Szisszegett a pumpa, és minden levegővételnél hallani lehetett, ahogy a gépek működnek.

A szűrt fényű szürkeségben áthaladtak egy egész halom gumifüggönyön.

Havers megnyitotta a harcosoknak az utat.

- Erre.

A két férfi megdermedt, amikor meglátták, hogy mi történt.

Mind a hárman összerezzentek, amikor Havers visszaengedte a gumifüggönyt. A doktor odament az ágyhoz, és leakasztotta a kórlapját. Nagy erőfeszítésébe került, hogy ne bámulja a testet, és a kórlapra nézzen.

Semelyikük nem volt képes felfogni, hogy nem egy alvó nőt lát, hanem egy összeaszott, szív nélküli roncsot.

Wrath hatalmas tenyerébe fogta a lány csuklóját. A sápadt kézfej ernyedten lógott lefelé. A karja ernyedt és béna volt. Minden ellenállás nélkül tette le a test mellé.

Az arcán a bőr majdnem átlátszó volt. A pillák környékét sárgás valami fedte, akárcsak a fogait. Szemfoga kissé megnyúlt, de nem volt fenyegető. Elölről egy vastag cső futott le a torkába. A csontjai feltehetőleg nem csak az arcán látszottak tisztán. A kék ereket is látták, hogy futják be a fejét. A haza megkopott, szétállt, és zsíros volt.

Mivel be volt takarva, csak azt látták, hogy csövek és drótok futnak be és szaladnak ki a gépekhez a két melle közül.

Az émelygést nem csak a rohadás és a halál szaga keltette, hanem a lányból áradó enyhe, kesernyés, mégis édes hintőpor-illat.

A harcosokat Havers remegő hangja rántotta ki.

- Fionának hívták. – elsorolt még egy halom adatot, amely a származását, státuszát mutatta. – Amikor elrabolták, akkor körülbelül egy hete volt vissza az átváltozásig. Valószínű, hogy átesett rajta, s közben kivágták a szívét. A seb azonban nem forrt össze rendesen, ugyanis, nem volt halott. Az élő szövet nem fogadta be az Omegát teljesen.

Thor lehunyta a szemét.

- Aztán megpróbálhatták megölni. Ahogy olvasom, teljesen kiéhezett volt. Nem volt sok esélye. A családi ház lépcsőjén talált rá a család hűségese. Utána idehozták. Nem tudunk segíteni rajta. Már csak idő kérdése.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat, a monitoron lévő jel teljesen kisimult, és egy éles hang hasított hármójuk közé.

A lány halott volt. Wrath törte meg a csendet. Thor kikapcsolta a készüléket.

- Pólyáljátok be, és vigyétek vissza a családjához. Mindentől függetlenül kapja meg azt a tiszteletet, ami egy vámpírnak jár.

Havers bólintott.

Wrath és Thor kiment a kórterem elé, és látták, hogy négy nővér igyekszik feléjük. Utat engedtek nekik. Havers fél óra múlva csatlakozott hozzájuk.

- Egyelőre a nővérek látják majd el. Később segítek nekik. Annyira sajnálom.

- Nem a te hibád, te megtettél mindent. Most már nincs bocsánat az alantasoknak.

- Hogyan tovább? – kérdezte Thor.

- Úgy gondolom, hogy minél előbb toborzásba kell kezdenünk. Ez már nem afféle harcos a harcos bohóc elleni játék. Túl sok az áldozat.

Havers még váltott pár szót a Testvérekkel, majd ő eltűnt a kórteremben. Thor és Wrath láthatatlanná válva elindult visszafelé.

Az előtérben bukkantak fel ismét. Csizmájuk dobogására Fritz jelent meg a lépcső tetején. Amennyire csak tudott, lesietett, és Thor előtt állt meg.

- Uram, Darius meghagyta, hogy adjak át egy üzenetet.

Thor felvonta a szemöldökét.

- Mondja.

- Darius szeretné, ha találkozna vele a Sikoly nevű bárban.

Thor bólintott, mire Fritz elsietett tőlük.

- Ha nem haragszol, akkor én most mennék. – Wrath helyeslően megrázta a fejét. – Később csatlakozol?

- Később. Darius már nekem is mondta, hogy van valami, amit mondani szeretne. Előtte még beszélek a többiekkel.

Mind a ketten felnéztek, mert súlyos csizmák ritmusa ütötte meg a fülüket. A lépcső tetején Vishous jelent meg.

Szokatlanul ideges volt.

- Áh, V, testvér! – köszöntötte Thor.

- Mi történt?

V alig akart megmozdulni, csak tágra nyílt szemét lehetett látni. Wrath kénytelen volt még egyszer megkérdezni.

- Vishous! Mi történt?

- Egy villanást láttam.

Kép forrása: pinterest.com