Baljós előjelek

Hétfő volt. A fiatal vámpír lányok és fiúk jó pár közös órának néztek elébe. A fiúk, mint harcosok, és a lányok, mint vadászok csak ezen az egy napon voltak összezárva. Az első óra viszonylag csendes volt. Seraphine tartotta az órát, a ő tárgya a különböző varázslényekkel foglalkozott. Charlotte magában mosolygott, amikor Reb mugcsiklandozta az egyik gyíkszerű lényt, mire az cumizni kezdte a fiú ujját, és közben újra és újra megkarmolta a tenyerét.

- Ez az izé mi akarna lenni? – nézte Reb a saját összeforró ujját. Elfintorodott, amikor kiszabadította. – Akár egy ketchupos ropi.

- A rojtosfarkú mungyorgóra gondolsz? Egy csenevész gyíkféle, amelyet a törpök lopásra használnak.

- Körülbelül olyan, mint egy vadászmenyét, nemde? – kérdezte unott hangon Eclipse. Két haverja mögötte egyetértően hümmögött.

- Micsoda megállapítás Szőke Herceg! Életedben egyszer sikerült jó helyen kinyitnod a tankönyvet? Ezt az állatot a boszorkányok is használják varázsláshoz, és még számos dologhoz, amelyekhez sem férfi, sem nő nem férhet hozzá. Tulajdonképpen olyanok, mint a kiskapuk. Egy halom dologhoz jók. A tenyérkarmolás – fordult oda Charlotte Rebhez – a szeretet jele. Így fejezik ki…

- Fogd már be a szád, senkit nem érdekel. – mordult fel Eclipse. – Ha a fegyverekhez értenél feleennyire, sokkal jobb harcos lehetnél!

- Elég legyen! – intette rendre őket Seraphine. – Belőle vadász lesz, nem harcos. Te pedig, úgy hallottam, hogy neked sem megy igazán jól a kardforgatás.

Eclipse és Charlotte egy ideig egymás tekintetét fürkészte, mikor Reb félbeszakította a gondolati csatájukat. Odahajolt a lányhoz, és megkérdezte, hogy a vámpírok használják-e őket.

- Nem, nem használják, mert nincs szükségük rájuk. Maximum a vérüket veszik, ha nagy az ínség. Másra inkább nem.

Reb meglepődött kicsit, de valahogy Charlotte-ot meg sem lepte, hogy a harcosok nem nagy tudásúak, persze ez idővel mindig javul. A lányt egészen más szempontból érdekelték. Néha kiült az arcára az infantilis vigyor, amikor edzés közben nézte őket. Az idei volt az első év, amikor találkozhatott a többiekkel. Két hónapja jártak már az Akadémiára. November volt, és az esték egyre hűvösebbek lettek.

A harcosok közül igazán két embert mondhatott magához közelinek – Rebet, akit gyerekkora óta ismert, és Jathrot, akihez félként szánták-, de magához mérten mind a kettőt gyerekesnek tartotta, Eclipse-ről nem is beszélve. Öregnek érezte magát a többiekhez képest. Érezte, és minden nappal egyre jobban, hogy valami készülődik, és ez az év sem lesz sétagalopp. Jó volt együtt lógni velük, de valami mind jobban érdekelte. Felébredt benne a vágy, amit lehetne annak mondani, ami a vágy jele. Az érzései kicsúsztak a kezei közül, és úgy érezte, hogy az átváltozással sem fog semmire sem menni. Kapcsolatra vágyott, szexre, egy olyan férfira, akivel értelmesen tud beszélgetni. Senki sem tudta, hogy mi játszódik le benne, mert gondolatait ügyesen titkolta a többiek elől. Mindenki azzal volt elfoglalva, hogy milyen lesz majd az átváltozás után parancsolójának fogadni Jethrot. A fiú mindig mellette volt, de nem volt szikra a szívében iránta.

Na persze, Jethro. Vele ugyan tudott beszélgetni, értelmesebben, mint mással. A fiú kora ellenére sok mindenen keresztül ment már, és látszott rajta, hogy rejtőzik saját maga elől. Hamar férfiasodott meg. Jóképű lett, nyúlánk, magas, izomzata szálkás volt, viszont annál gyorsabb lett az idő multával. Charlotte sokáig nem hitte volna, hogy Jethro fejlődni fog. Sokan nem ismerték a fiú múltját, nem tudták, valójában kicsoda, csak a kisugárzás vonzotta őket. Egy ideig Charlotte úgy érezte, tényleg szerelmes belé, de amikor eljöttek otthonról, és megismert másokat, akkor rájött, hogy léteznek más lehetőségek is. Aztán ott van Eclipse is, aki amennyire modortalan, annyira vonzó is. A viszonyuk azóta nem felhőtlen, mióta szeptemberben a vámpír megpróbálta rávetni magát. Eleinte latolgatta, mennyi esélyük lenne, de a fiú büszkesége miatt nem sok. Többre vágyott, mint egyszerű ágymelegítő-létre. Ha olyan, mint első benyomásra, akkor talán. Talán. Akkor Carmine-t választotta a fiú, akit elharapott torokkal találtak meg az iskola kriptájának mélyén.

Szünet után két fegyverismeret következett, aminek Charlotte nagyon örült, hiszen újra láthatta Ethant. A fiúk már előre készültek arra, hogy milyen jót fognak nevetni a lányokon. Ethan kordában tudta őket tartani, legyenek bármilyenek is – az sem zavarta különösebben, hogy fasírtnak becézték a háta mögött. Valamikor régen sebesült meg, megégett a napon, és nem forrt össze rendesen a bőre. Ilyenkor a lánynak kinyílt a bicska a zsebében, mert ő tudta az igazságot. Ethan ugyanis, őt védte meg. Ethan izmos testére most is fekete bőrnadrág, fekete póló feszült, bakancs a lábán, tőrtartó keresztben a mellén. Amikor megjelent a vörös férfi, a levegő megfagyott.

- Nah, ez már tetszik. – szólt, és az osztály fölé magasodott. – A mai órán tőröket és dobókéseket fogunk kipróbálni. – mindenkinek felcsillant a szeme. – Élesben. – A társaság nagy része elkomorodott. Ethan egy céltáblát vett elő, és az első harcos mellkasára erősítette, majd teljes erejéből belevágott egy fémet. – Így kell ezt csinálni. – jelentette ki, majd a többiekre nézett. A fiatalok egyből párokba rendeződtek, és magukra erősítettek egy-egy céltáblát, majd tőröket, csillagokat és késeket vettek magukhoz. – Kezdjétek, mondjuk, Brahma. Mutass példát!

Brahma egy határozott mozdulattal a vele szemben álló mellkasának dobta az egyik csillagot, mire az vonyított egy nagyot. Erre a többiek közül többen felszisszentek. Ethan arcára kiült a büszkeség. Charlotte jelentkezett – nem várt semmit tőle, mert csak egyszerű nősténynek tekintette. Ethan egyenesen ránézett. – Szép találat volt, Brahma. Remélem, mindenki látta eme kiváló példát. Remélem, mindannyian jól megnéztétek a technikát, és senki sem fogja a másikat kinyírni, ugye Jethro? – Jethro szúrós tekintettel nézett Ethanre. Egyszer véletlenül ledöfte az egyik testvérét, azóta állandóan megkapja a magáét. – De azért kíváncsi leszek a hölgyek első döfésére… - fanyar fintorra húzta a szája szélét. A lányok halkan morogni kezdtek. – Charlotte, ha már elfáradt a kezed, leteheted, és tedd fel azt a nagyon fontos kérdésedet…

Charlotte-nak hirtelen elment a kedve a beszédtől. Egy pillanatra felragyogott a remény, hogy az ügyességéről számot adhat, erre lenézi őt az öreg vámpír. Egy perc habozás után megvonta a vállát, és csak annyit mondott, hogy nem számít, mert nem érdekes, amit mondani akart. Ethan érezte, hogy hazudik. Leült egy székre, és onnan nézett le a fiatalokra.

- Nos, látjátok. Így kell ezt csinálni. Tudni akarni, de ha lehetőség van rá, nem kérdezni. A végén még tanulnánk valamit. – mondta gúnyosan Ethan. Persze ezzel csak azt akarta kieszközölni, hogy Charlotte végre felvállalja, milyen is ő valójában. Talpraesett, igazi harcos szellemű, okos nőstény, de valamiért nem engedte el magát. Kíváncsi volt arra, meddig mehet el, mikor szakad el a cérna. – Azért azt jó, ha mindjájan megjegyzitek, hogy lesznek olyan esetek, amikor a ti tapasztalataitok csak évszázadok múltán lesz hasznos. És olyankor remélem, egyikőtök sem fog a saját feje után menni.

Charlotte-on enyhe hidegrázás futott végig. Amikor Ethan ránézett, akkor pedig ágyékában tűz gyulladt. Igen, vitathatatlanul közeledik az átváltozás ideje. Kényszerítenie kellett magát, hogy más társára nézzen, ne a férfira. Ethan elmosolyodott. Charlotte az óra végéig pontosan célzott és talált, mintha ezt gyakorolta volna egész életében. Brahma már szinte a falhoz szegezte gyakorlótársát, akinek az ütésektől annyira elment az ereje, hogy a fiú céltábláját egyáltalán nem találta el. Ethan el-elsétált a fiatalok között. Most először lépett Charlott háta mögé, de nem a technikáját figyelte, hanem észrevétlenül beleszagolt a levegőbe. Amikor megcsapta az orrát a friss tulipán illata, meg kellett ráznia a fejét, hogy ne veszítse el. Mély levegőt véve továbbsétált. Amikor elsétált mellette a következő lányig, egyszerű és gyors mozdulattal végigsimított a lány fenekén. Charlotte, mint akit áram rázott meg, elvesztette egyensúlyát, és életében először tévesztett célt.

Brahma cinikusan felhorkantott mintegy jelezve, hogy hibázott.

- Brahma. Mindenki hibázik, és jobb gyakorlás közben, mint élesben. Itt még nem jelenti az életeteket. A gyilkolás művészetéről tanulhatnál Charlotte-tól. - Brahma férfiúi szégyenében nyakig elvörösödött. – No persze, azért magának is vannak olyan bámulatos képességei, amit más tanulhatna meg igazán. – Ethan behúzódott az egyik sarokba.

Hajnali kettő volt, mikor tapsolt kettőt a kezével, mire minden fiatal elindult vissza a Kriptába.

- Brahma, Charlotte. Ti ketten maradjatok! – mordult utánuk. Reb és Jethro gyanakodva a lányra néztek, mire az meglökte őket, hogy menjenek már tovább.

- Szerinted ez mi? De azért remélem, elmondod, ha végeztetek! – aggodalmaskodott Reb.

- Persze, de most tűnés. – mosolygott a fiúkra Charlotte. Ethan felé fordult, de az olyan komoran nézett vissza rá, hogy ereiben megfagyott a vér. Most az egyszer nem tett semmit, nem szólt be, nem értette, hogy mi a baja. Amikor mindenki elment, és már a környéken sem voltak, megenyhültek mindhárman. Brahma ökölbe szorított kezekkel kihúzta magát.

- Sokat hadakoztok egymással, ezért úgy döntöttem, hogy együtt fogtok ezután gyakorolni, és a többiekkel ellentétben, ti élesben fogjátok megvívni a magatok csatározásait.

- Ethan, ez nem…

- Elég legyen, döntöttem. Mindannyian tudjuk, hogy a kettőtök közti feszültségnek csak akkor lesz vége, amikor egyikőtök nyilvános megalázást szenved el a másiktól. Brahma erős, te Charlie – a legtöbben így becézték a lányt -, okos vagy és gyors. De nem szeretném, hogy egy jelentős helyzetben a kettőtök közti viszály veszélybe sodorná a többieket. Elmehetsz. – intett a lány felé. – Brahma, veled még beszédem van. Van egy feladatom a számodra, ami már régóta kijárt neked…

- Negatív diszkrimináció. – vetette oda a lány. – Másnak sosem adsz gyakorolnivalót, főleg a lányoknak. Jó, hogy nem zavarsz minket a konyhába krumplit pucolni. – megfordult, és kifelé indult.

- Mondd csak, Charlie. Miért akarsz a bőrödtől ennyire megszabadulni?

- Nem akarom, hogy megnyúzzanak, de butaságnak tartom, hogy a lányok másra nem jók, csak utódot a világra hozni.

- Ha meg akar halni, felőlem a mai feladat az övé lehet. – replikázott Brahma.

- Nem fogok meghalni, viszont érzek magamban annyi erőt, hogy akár egy nálad erősebb vámpírral is elbánjak. Ha nem sikerül, nem ellenkezek többé. – Ethan szemében harag és félelem vegyült némi kíváncsisággal.

- Oké. Akkor Brahma, ma kimenőt kapsz, és Charlie marad itt. Szólj Malice-nak, Seraphine-nak és Kierannak, hogy ma Charlie fog velem gyakorolni. Vigyázok rá. Köszönöm!

- Igenis, uram. – hajolt meg megadóan Brahma. Az egyetlen, aki iránt tiszteletet tanúsított, az Ethan volt. Bántotta persze, hogy a lány miatt ma kimarad az edzés, de nem volt mit tenni. A nőstényeknek meg kell tanulniuk, hogy hol van a helyük. Brahma eltűnt a sötétben, ketten maradtak a hátsó kertben. Charlie lehajtott fejjel állt a férfival szemben. Ethant ismét megcsapta az édes virágillat. Közelebb lépett a lányhoz, és két ujjal felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Lassan szívta magába a lányból áradó illatot.

- Te is tudod, hogyha Jethro ezt egyszer észrevenné, akkor párbajra hívhatna engem, ráadásul joggal.

Ethant kirázta a hideg, amikor belenézett a lány melegbarna szemeibe. Egyik kezével erősen magához húzta, míg a másikkal a hátán simított végig. Belecsókolt a nyakába. Charlotte-nak megremegett a lába, a férfinak meg kellett őt tartsa.

- Tudom… - mondta elhaló hangon, miközben a férfi hajába temette arcát.

Ethan megcsókolta a lányt. Charlotte körbefonta a férfi nyakát. Viszonozta a csókolt, és mintegy imitálva a közösülésüket, a nyelvét ritmikusan egyre beljebb tolta a szájában. Ethan a karjába vette, és elvitte egészen a lugas belsejéig, ahol senki sem láthatta őket.

- El akarok innen menni. Vigyél magaddal. – mondta Charlotte, miközben a falhoz szorította a férfi. Ethan karmaival elszakította ruhájának pántjait, kioldotta fűzőjét, mire a lány viszonzásul körbeölelte őt a lábaival.

- Tudod, hogy nem vihetlek el. – mondta szomorúan, és végignyalta a lányt válltól a füléig.

- Nem szeretnék Jethro fele lenni… - fakadt sírva a lány.

- Megértem. Nekem sem könnyű ezzel a vállamon élni. – suttogta, és belenyalt a lány fülébe, majd megharapta a cimpáját. – Hiányoztál.

- Te is nekem. – Charlie beletúrt a férfi hajába, mire az azzal válaszolt, hogy felhajtotta a lány szoknyáját. Charlie-nak nem maradt másra ereje, csak egy halk nyögés szakadt fel belőle.

- Jethro azért jól bánik veled? Erős harcos, miért nem akarsz vele lenni? – kérdezte miközben kiszabadította a lány melleit.

- Mert nem te vagy. – felelte a lány semmi gondolkodás után.

- Ez kedves. – mondta, majd végigsimított a lány combjain. Megmarkolta a fenekét.

- Ne kedvességnek szántam.

- Hanem?

- Találd ki! – kiáltott fel Charlie, amikor Ethan ott érintette meg, ahol a legjobban szerette volna.

Ethan elmosolyodott. Élvezte, hogy minden érintésére reagál a lány teste; megfeszül, összerándul, vonaglik, tekereg. Charlie becsukott szemmel hozzányomta Ethan testéhez melleit, ami már izzott a vágytól. Karmaival megragadta két vállát, közeledett a férfi nyakához. Eltátotta a száját, és kivillantak szemfogai, mire Ethan megcsókolta az alsó ajkát, majd heves csókba forrtak össze. Nem haraphatta meg. Charlie, megfogta Ethan pólóját a nyakánál, és egy gyors mozdulattal kettészaggatta.

A férfi levegő után kapkodott.

- Mennem… kell… Jethro… keresni fog.

Ethan válaszként merev vesszőjét a lányhoz nyomta. Tudta, hogyha megérzi a vágyát, minden mást el fog felejteni. Túlságosan megkívánta ahhoz, hogy jutalom nélkül menjenek dolgukra. Charlie kigombolta a férfi nadrágját. – Hé, hé… mit csinálsz? – suttogta meleg lehelettel a lány fülébe.

- Nyugi. Engedd el magad. – Ethan azóta érezte Charlie testét, mióta először meglátta egy szombat estén. Lopva figyelte őt addig, ameddig el nem ér a megfelelő korba. Buja álmait igyekezett leplezni, és ahogy közeledett az átváltozás ideje, egyre jobban akarta őt. Esze ágában sem volt védtelenül hagyni, vagy mást feleként elismerni, ugyanakkor felrobbant a tudattól, hogy Charlie másnak a jegyese. Óvatosan lehúzta a lány bugyiját.

Charlie szorosan magán tartotta a férfi testét. Ethan felmordult, amikor megérezte a lány meleg tenyerét férfiasságán, mintha megégette volna magát a legérzékenyebb helyen. Lábai remegni kezdtek. A falhoz szorította a lány csontos csuklóit, és élvezte, hogy akadálytalanul hatol be testébe. Hosszan eresztette ki a levegőt, Charlie viszont felnyögött. Vége a sóvárgásnak, a férfi ismét az ő testét birtokolja. Tökéletesen egybeforrtak. Charlie nem emlékezett pontosan arra, hogy mikor ébredt szerelemmel a szívében. Nem első látásra, az biztos, mert amikor legelőször találkoztak, akkor ellenszenves volt neki a férfi. Állandóan járt a szája, és arról beszélt, hogy a nőstényeknek mi a szerepe. Amikor tanulni kezdett, csak elvétve látta a férfit, maximum köszöntek egymásnak, aztán egyszer egy hetet töltött el a társaságában, amikor a megfigyelést kellett gyakorolnia, és mindketten rájöttek, hogy a furcsa kavar a gyomrukban nem az utálat hangja, hanem az egymás iránti kölcsönös szimpátiáé.

Onnantól minden gyorsan történt, és minden szál egyre kuszább lett.

Charlie felvette Ethan ritmusát. Megfeszítette a gerincét, és még jobban odanyomta meztelen mellét a férfi mellkasához. Ethan megtámaszkodott a falban, mire Charlie belekarmolt a hátába. Égette őket minden mozdulat, perzselő érzés járta át testüket.

Charlie együtt mozgott a férfival. Csípőjének körkörös mozdulataival egyre beljebb és beljebb feszegette a lányt. Egymás lihegését hallották és az állatok neszelését maguk körül. Nem számított, hogy Ethan magányos harcos, Charlie pedig, jegyes.

Szeretők voltak, akik kapcsolatuk érdekében hajlandóak voltak akár az életüket is kockáztatni.

Charlie arca kipirult. Megfogta Ethan derekát, és összes karmát belevájta a bársonyosan izmos bőrbe. A férfinek esze ágában sem volt kímélni a lányt. Érezte, hogy az élvezet a legnagyobb bajba fogja őket sodorni, és ahogy ebbe belegondolt, úgy egyből felszakadt belőle életének minden magja. Megjelölte ezzel a lányt, hogy ezután mindenki tudja, hogy az övé. Nem sima élvezés volt ez. Ethan akkorákat lökött, hogy Charlie sem maradt le sokkal tőle. Amikor megérezte magán a jelet, egy pillanatra fennakadtak a szemei, és tagjai pattanásig feszültek. Ethan elnyújtottan lihegett, míg Charlie átélte a pillanatnyi megsemmisülést.

Charlie sosem gondolta volna, hogy életében egyszer átél egy ilyen csodás dolgot. Mióta Ethant ismerte, már nem volt számára ismeretlen ez az érzés, mégis effajta gyönyört vele is csak most élt át először. De itt volt még egy másik probléma is: ezután mindenki tudni fogja, hogy kinek a birtokában van, és sajnos, ennek a férfinak a jele nem egyenlő jegyesének „aláírásával”.

Ott álltak egymás testéhez simulva, és Charlie-t nyomasztani kezdte a gondolat: hova menjen ezek után? Mit fog hozni a holnap? Vagy mi lesz egy óra múlva, amikor ismét meg kell jelennie a többiek előtt? Tisztában volt azzal, hogy ehhez a kapcsolathoz az Őrzőnek is lesz pár szava.

Az első gyilkosság lesz a legrosszabb, mert nem az életéért kell majd küzdenie, hanem az élete ellen.