Beriand-klán
Megboldogult „én is akarok
magamnak saját vámpír klánt”-mániás időmből.
Fontos elsők között megemlíteni,
hogy ők nem Káint, hanem Lilith-et tartják az első vámpírnak a Földön, sőt,
eredetüket is hozzá kötik. Az Öregek által leírt családfán Lilith nevétől indul
ez a vérvonal. Elveszett Vértestvéreiket megszállottan kutatják is, minden
szépben felfedezni vélik őket.
Mániákusan
hajlanak a művészetek felé. Legyen szó a ruhatárról, a sminkről, a frizuráról,
az alkotásaikról. Exravagánsak, kifejezőek, visszahúzódóak egyaránt. A
szabadságot a művészet jelenti számukra. Minden meghatja őket, aminek értelme
van, és az ízlésüknek megfelel. Fanatizmusuk annyira kóros, hogy nem tűrik meg,
ha valami rossz, vagy ellentmond a világuknak. Ezek a vámpírok elegánsak,
lumpok, de rendíthetetlenül stílusosak, és sosem unatkoznak. Addig képesek
kitartani elhatározásuk mellett, ameddig az valóra nem válik.
Megszállottságukban rejlik a boldogságuk.
Élvezik azt,
hogy halottak. Életükben többnyire művészek voltak. Ki tanulta, ki amatőr. Akit
csak a szépségük miatt választottak Beriandnak, azokat a halandó haláluk után
megtanítják a rajz, a festés, a zene, a fotózás, az írás…stb. fortélyaira.
Ügyelnek arra, hogy híres, hírhedt emberek ne nagyon fémjelezzék a társaságot,
illetve, ha van ilyen, akkor arra, hogy ne derüljön ki vámpíri mivoltuk. Többek
a gyilkolásban is művészetet láttak, így eshetett meg az, hogy több gyilkos is
a klán tagjai közül való.
Látszólag jól
elvannak a halandókkal, igazából azonban nem szeretik őket. Nyájasan közelednek
feléjük addig, ameddig el nem jön a tökéletes idő a gyilkolásra. Nem tesznek
kivételt semmilyen tekintetben sem. Az áldozataik szépségébe szeretnek bele, és
ez már több halhatatlan vesztét okozta, ám akik sikerrel jártak, azoknak ma már
több Gyermekük is van. Csak a művészit, vagy a művészt keresik, így csak azt
nézik ki a klánból, aki alább adja tekintélyét, és valódi szerelemmel szereti
azt, ami nem fontos számukra. A kiutált vérszívók többnyire öngyilkosok
lesznek, ami nem egyszerű, mert egyetlen halál létezik a számukra, a
szívbeszúrt rózsafa tárgy.
Ők a
társadalom valódi irányítóinak tartják magukat, hiszen sosem a fej irányít,
hanem a nyak, és ők mutatják az utat, az esztétikumot a haladás felé. Vezetői
pozícióba dolgozzák fel magukat, vagy igyekszenek olyan helyeken megfordulni,
ahol a megfelelő időben elejtett szó képes romba dönteni, vagy felemelni egy
életformát. Ihletet adnak, csábítanak, és ebben rejlik minden erejük.
Gúnynév: Fénybenjárók
Szekta: Nem tartoznak sehova, hiszen szerintük nem képes egyik
csoportosulás sem annyira szolgálni a kultúrájukat, mint ők saját maguk.
Sokféleségük miatt nem húzódoznak más klánból jött személy befogadása ellen
addig, ameddig az igényes és bizarr művészeti formákban is érdekelt.
Megjelenés: A klán tagjaira jellemző, hogy szép, okos, ugyanakkor
antiszocialista lények. Ezért sokan közülük hiúságuk, szépségük megőrzése
érdekében csatlakoztak a klánhoz. Nem a kötelező divat híveik, azt hordják,
amit szeretnek. A tagok között található punk, gothic esetleg harmincas évek
divatját kedvelő halott is.
Menedék: A Beriandok általában kényelmes, otthonos lakhelyeket
választanak maguknak. Mivel társasági életet is élnek, nem elhanyagolható a
tágasság (kastély, villa). Mint minden vérszívónak, az ő menedéküknek is
távoli, félreeső helyen kell lennie. Azok, akik kiszakadtak a klánból, vagy
rosszabb körülmények közt élnek, esetleg menekülnek, elhagyatott helyek is
szolgálhatnak lakhelyül. Könnyen feltalálják magukat. Ha egy Beriandnak nincs
lakhelye, egy másik adott időre kisegítheti.
Háttér: A Beriandok többnyire a szépérzékükről híresek. A Mester
többnyire ezért választja ki Gyermekeit. Átlagos külsejű halandók voltak,
akiket a halandó haláluk csak szebbé tett. Egy kikötés ismeretes, miszerint
stílusosnak kell lennie a kiszemelteknek.
Karakteralkotás: Mivel a Beriandok mérsékelten társasági lények,
ugyanakkor mérhetetlenül szomjaznak arra, hogy megismerjék őket, és ezzel
együtt elismertek is legyenek, fontos számukra a Hírnév, az Anyagi háttér, a
Státusz, a Kapcsolatok és a Szövetségesek is. Nem átallnak mindent bevetni a
sikerük érdekében, ezért az Illemtannal, illetve a Rászedéssel is élniük kell.
Képességeik, Szociális tulajdonságaik fontosak számukra, többnyire a
hatalomvágy irányítja őket. Alkotnak, kritizálnak, nem törődnek a másik
lelkivilágával. A vámpírok művészi pszichológusai.
Klán diszciplínák: Jelenés, Gyorsaság, Jelenlét, Bestia, Fátyol,
Őserő
Gyengeségek: Szeretik a szépet, ez viszi őket a kárhozatba.
Szenvedélyesek, ez is a vesztüket okozhatja. Ha csak a gyönyörűségnek a
szikrája is felsejlik valamiben, akkor képesek az életükkel játszani, legyen az
egy kihegyezett karót tartó ifjú ember. A vér utáni vágyuk pedig, egyenesen
végzetes, hiszen ha megcsapja az orrukat a szaga, egyből azután mennek.
Szervezettség: Szervezettségük legendás. Klikkjeik, csoportulásaik
és kapcsolataik irigylésre méltóak. A csoport gyakran összegyűlik, nemcsak a jó
hangulat kedvéért, hanem egymás segítésének érdekében is. Egy újoncról hamar
határoznak; nem könnyű bekerülni, hiszen mindenkit alaposan megnéznek, de ha
bent van az ember, istennek érezheti magát. Kikerülni viszont ugyanilyen
könnyű.
Vérvonal: Pontosan számon tartják származásukat, minden új Ifjat
feljegyeznek. Az Öregek elkészítették a családfájukat, és egyetlen vadhajtás
sincs rajta. A Mesterek és Gyermekeik között teljes az összhang, nincs rang,
nincs sorrend. Mindenki egyenrangú minden téren.
Idézet: A halál nagyon szép
lehet. Ott feküdni a puha, barna földben, míg fejünk fölött hajladozik a fű, és
figyelni a csöndességre. Nincs tegnapunk, és nincs holnapunk. Elfelejtjük az
időt, elfelejtjük az életet, és békességben vagyunk. – Oscar Wilde
