Erasorade

Azt mondják, hogy Erasorade embereket szeretett volna teremteni, még Isten előtt. Mikor Isten, szavaival megteremtette az Édenkertet, a gonosz felfigyelt rá. Fente a fogát, hogy mikor tudja benépesíteni saját fajával. Olyannyira kívánta az Elsőszülöttek eljövetelét, hogy elkezdett munkálkodni azon, hogyan alkossa meg az embereket. Meg szerette volna tanítani mindenre őket, amit csak tudott. Nem akarta kivárni sem Istent, sem a Sátánt.

Isten minden nap csak egy kicsit foglalkozott a világával. A szabad idejét szeráfjaival töltötte. S Erasorade olyannak teremtette az embereket, mint most is, csak egy-két dolog hiányzott belőlük, viszont ugyanakkor más képességekből túlcsorduló erejük volt. Fejében nem látta tisztán milyenek lettek volna Az Elsőszülöttek, s mivel Sátán ereje egyre nőtt az Édenben, Erasorade azt szerette volna, hogy gyermekei mindennél erősebbek legyenek. Ezért adott nekik a hatalmából. Tartott a többi szeráf és renegát véleményétől, így a legnagyobb titokban kezdte alkotni a lényeket. Először az emberek Anyját teremtette meg a barlangjában, Éden hegyei alatt.

      De a gyerek nem sikerült tökéletesre. A bőre sápadt lett, a szeme savókéken világított a sötétben, karmok nőttek körmök helyett. Erasorade hatalma által, pedig mindennél erősebb lett, repülni tudott, és nem öregedett egy percet sem. Vér nem áramlott ereiben, így más lények vérét volt kénytelen inni, nem szaporodott, csak Ölelés által. Erasorade büszke volt magára és vágyta a percet, hogy fényre vigye gyermekét. Csodálta őt, mintha egy meséből lépett volna ki. Éppen ezért nem az ’ember’ nevet kapta, hanem ’vámpír’- nak hívta őt.

      Isten pedig tudta, hogy mi történt; s mihelyt Erasorade elvégezte tervét, tanítani kezdte őt. Épp elegendő idő állt rendelkezésére, hogy több tudást adjon át neki, mint valaha valakinek is volt. Isten szólt hozzá, Erasorade hallgatta azt. Isten hangja eképp szólt: „Mit műveltél Lucifer?! Miért teszel olyan próbát, amiről pontosan tudod, hogy nem lesz sikeres? Hisz’ tőlem csak önnön létedet kaptad, semmi mást. Elméd és kezeid szülötte így halott. Mozdulatlan, élő szobor, csak akkor mozdul, ha mozdítod őt… Ezt akartad? Hullák Királyságát?”

      Erasorade belegondolt ebbe, majd így felelt: Nem ezt a királyságot kívántam magamnak. Olyan lényre vágytam, aki teljesen a részem, azért teremtettem őt, hogy tanítani és szeretni tudjam őt az idők végezetéig. Megértette volna, milyen szép is a Föld, az Éden, melyet Te teremtettél. Sajnos még üres és néma, pedig számtalan hely van, amit benépesíthetne az ember. Butaságot cselekedtem, de mentségem legyen, hogy türelmetlenségem határtalan. Megszerettem őt, él, a szívem darabaja. A Gyermekek sem lennének tökéletesek; mindkettőnk lényei csupán játékból csüngnének ajkaidon. Nem mindegy hát, hogy melyik faj létezik eme helyen? S mondd, mit tehetnék, hogy ne gerjedj haragra, míg létezünk az Örökben? Egy idő után úgyis túlnépesedne a Föld. Felajánlom szolgálatodba lényemet, hogy tisztogassa meg az Édent, mikor valaki viszályt szít vagy halandósága végét járja. Innentől tégy vele, ahogy kívánsz. Vagy pusztítsam el őt?

      Erasorade rózsafából készült karókat fogott, s a Gyerek felé indult. Véres könnyek gördültek arcán. A vámpír síron túli sikolyokkal repült és futott szerte a barlangban. Isten megértette renegátjának összes érzését, s így szólt: „Elfogadom ajánlatodat. Némi fenntartással és pár kikötéssel; máshogy nem menekülhetnének ítéleted elől. Csak az éjben létezhet, csendben, titkokkal körülvéve. Más lények vérén kell élnie. Nem lehetnek emberi érzelmei. Csak a pusztításnak élhet. Lakhelye, pedig a hideg föld legyen, ahonnan éjjelente jöhet csak elő.” Erasorade lehajtott fejjel nyugodott bele: „Remélem, jó lesz szolgálatodra.”

      Isten válaszolt: „Nem könnyítem meg munkádat, olyanok maradnak az idők végezetéig, amilyennek teremtetted őket. Elveszem tőle az erőt, hogy a Nap fényében járni tudjon, ha mégis, életével fizet majd. Az Anya legyen egy föld alatti városba bezárva, ahol megteremtheti saját családját. A nélkül nem tud létezni. Ott élhet a fényben is. Az lesz a Bűnös Város. Csak minden Teliholdas éjszakán közelíthető meg emberek által. Olyankor Kapu nyíljon a Földre, szakadjon el a Sötétségtől. De erre mind még várnia kell. Míg el nem jön az Első Szülöttem. A Gyermekeknek élniük kell, szaporodniuk ahhoz, hogy a Tied is élni tudjon. Onnan jön az időszámításuk, az lesz Nulla. Utána gyakran lesz viszály a tieid és az enyéim között.”

      És Erasorade fogta a vámpírok Anyját, és elhelyezte őt messze, a Pokol egyik felső bugyrában, közel a felszínhez. Elhagyatott helyen, hogy ne háborgassa őt senki, amíg alszik, hosszú évszázadokon át.

Sátán hatalma alatt születtek és nevelkedtek és aludtak. Vigyázta őket, de nem lehetett mindig velük, így kérte a Sötét Urat, hogy készítsen olyan lényeket, amik vigyázzák vámpírjai álmát. Kivéve egyet, a legidősebbet, ő életet kapott a Sátántól; Lilithnek nevezte el, s ő lett az ősanya a vámpírok szemében. Őt tisztelték a legkésőbbi korokban. Többször csábította el az embereket, rontotta meg gondolataikat, taszította őket halálba. Remélték, hogy Isten meg fogja őt szentelni, szeretni és táplálni, akkor az lesz a dolga, hogy szolgálja a Halált. De mindez elmaradt, az Anya nem felelt Isten szavára, ellene fordult. Mágiát tanult, s nem szólt.

Isten bezárta egy koporsóba Lilithet, s az Anya nem kelt fel többé. Aludt évszázadokon át.

Titokban a Sátán haragra gerjedt és Lilithnek adta ereje egy részét, hogy támassza fel nővéreit és azon áldozatait, kik vére által létezhetnek az Örökben…

      Mikor tehát Erasorade a vámpírokat teremtette, titokban tette azt; ám végül megnyitotta legbensőbb gondolatait a renegátoknak és Lilithnek s elmondta a Minden titkát. Ekkor Lilith így szól:

-Isten kegyes. Jó látnom, hogy örvend szíved, mert ajándékot kaptál. De azt tudnod kell, hogy sarjaidnak keserű lesz mindaz, ami az élőknek kedves. Csak a maguk munkáját fogják szeretni, hiszen csak azt szerethetik, mást nem. De védd meg őket, és egyben adj nekik mozgást. Egy tükröt. Legyen az a kapu, hogy ne csak holdfordultával tudjanak járni, de el is rejtse őket, ha szükséges. Sok állat lesz áldozata a vámpíroknak.

És Erasorade így válaszolt neki:

-Ugyanezt fogják tenni Isten Gyermekeivel is, senkinek nem lesz könyörület, hiszen ők is ölni fognak. Legalább alacsony lesz a természetes szaporulat. Teremtményeid becsesek lesznek, szinte sebezhetetlenek, de az Úr felruházza őket mindennel, amivel el tudják őket pusztítani. Tisztelet és hála nélkül lesznek halandók a halhatatlanok között.

-Kérd a rendeket, hogy segítsenek. Kérd Sammaelt, hogy legyen szövetségesed. Mérgezzék meg az emberek szívét, hogy bizodalmukat elveszítsék az Égiek bennük. Szomorúak lesznek és lázadni fognak, mikor elfordulnak tőlük. Akkor mi kerülhetünk hatalomra.

Erasorade a Sátán elé járult, mikor megemésztette a hallottakat.

-Igaz, hogy az égi sarjak fogják uralni mindazt, amit mi Édennek ismerünk?

-Igen, de el is fognak bukni, s Éden már nem lesz Éden többé.- felelt hűvösen- De miért oly érdekes ez számodra?

-Ha megbomlik a rend, feljuthatnánk, s általuk a Mennyekig érne kezünk. A vámpírok fertőzzék végig a Földet. S teremtményeim megmenekülhetnek a sötét uralomtól, mit mások vetnek ki rájuk.

-Sokan elesnek majd. Gondolkozz azon, hogyan lehetne a hátsó ajtón beosonni.

-Egy tükörrel.

-Mit őriz meg egy tükör?

-Az átjáró titok maradna, mert megjelennek és el is tűnnek a semmiben egy perc alatt, ha szükség lesz rá. Az emberek nem tudnak rajta átjönni, így védve marad a kincsünk.

-Különös gondolat, de nem reménytelen.

-De a Bűnös Város is ott van, hol háromhetente kitörnek a vámpírok és feljönnek a felszínre. Védőbástya.

-Amíg Te elvoltál, nem tudom hol, addig Isten megteremtette neked a városodat, ahogy megígérte. A védelmem alatt áll. Vidd oda a Gyermekeket és Lilith munkálja őket tökéletesre, Te, pedig tanítsd tovább őket.

      Aztán, mikor beköltöztek a kastély legészakibb termébe, Lilith gondolatai Erasorade gondolataival eggyé olvadtak, nőttek és életet adtak a Gyermekeknek. Mind különböző és ugyanakkor ugyanolyan szépség volt. Isten megérezte az erőt, mi növekedik az övében. Leszámolni készült velük, hogy ne születhessen meg az első gonosz, főleg a Földön ne. Hatalmas villámai, csapásai nem fogtak a városon, mintha energiamezőt ért volna mindannyiszor, mikor sújtani kívánt.

      Mielőtt még egyszer csapott volna, a Sátán mellé állt, és így szólt:

-A védelmem alatt áll. Most egába kerültünk. Először én szegültem ellened, most Te hazudtolod meg a szavad.

-Igen, de ennek még nem szabad megtörténnie. Még nem. A Világ még nincs kész rájuk. Nem jött el a Halál ideje.

-A Halálé nem, de a mienk elkezdődhet. Különben is, nem kijöttek a városból, csak felébredtek, növekednek. Tanulni fognak, amíg nem lesz itt a Nulla.

-Figyelni fogom őket… -Isten fényes csillaggá válva eltűnt az éjben.

Sátán utánanézett és így szólt:

-Isten bőkezű. Nem is sejti, hogy mit adott a kezembe. Most aztán óvakodjanak a Gyermekeid! Mert a Világot olyan lények járják majd, kiknek figyelmét nem érdemes magukra vonni. Ez a Te akaratodból valósult meg, s még mielőtt gondolkozni tudnának majd az Elsőszülöttek, az enyéim repülni fognak.- a vámpírok felé fordult- Ti pedig nőjetek az erdők fáinál is magasabbra, legyetek erősek, ha szükség van, kérjetek. Szaporodjatok…