Eric és Stewie nagy napja

A Lélekbuborékok című honlapon találtam ezt a gyöngyszemet. Az írás maga is dicséretre méltó. Úgy gondoltam, megpróbálkozom én is eggyel. A lényeg, hogy a felsorolt szavak segítségével írjunk egy történetet.

Megpróbáltam, próba szerencse… (kicsit ittas voltam, amikor megírtam…)

A szavak:

Szuperszonikus űrhajó, zsiráf, intenzív osztály, sétahajó, metroszexuális, akasztófa, kapálógép, szerda, vasúti sín, kelkáposzta, szerelem, redőny, kiteljesedés, hajnal, tartalmas, sorhajókapitány, boborékmemória, orrsegédszárny.

Hát, próbálkozni lehet. Rajta!

Eric és Stewie nagy napja

Eric végre rájött, hogy élete az optimális mederben csordogál. Ott volt előtte minden vágya, és most már akár megvalósíthatja az álmait is. Kapott egy akkora sétahajót, hogy a garázsból mindent ki kellett pakolni ahhoz, hogy elférjen. Valóban fantasztikus látvány volt. „Megérte ezért betölteni a 21-et.” – mondogatta magában. Jobb volt, mint az egy évvel ezelőtt kapott kapálógép, aminek nem volt buborékmemóriája, ezért hamar tönkrement. De ez! Az információs szupersztráda egy új dimenzióját nyitotta meg előtte. Ugyanúgy be volt sózva, mint annak idején, amikor megismerte Stewie-t, aki minden napját tartalmas dolgokkal töltötte meg, s ennek egy idő után ő is részese lehetett. Megismert idegen kultúrákat, más embereket, ismeretlen világokat fedeztek fel együtt. A legjobb barátok voltak. Cserébe megtanított mindent a szomszéd srácnak, amit ő tudott. Sokan mondták róluk, hogyha ők irányíthatnák a világot, akkor minden más, jobb lenne.

Erik hamar belezúgott a hajójába. Látta már filmeken, olvasta újságban, látta mellette elsétáló embereken, hogy milyen a szerelem, de még sosem érezte ezt. Stewie is megállt mellette, hogy jobban szemügyre vegye a járművet.

„A legfontosabb most, hogy az orrsegédszárnyat helyre tegyem – mondta-, hogy minél hamarabb kitolhassuk a kikötőbe. Ne is mondj semmit. Gondolkodtam már azon, hogyan tegyem. Arra gondoltam, hogy megjavítom, majd kigörgetem a töltéshez, s ott a vasúti sínek mentén leeresztem.

- De ott sokan vannak. Melyik napra gondoltál? – kérdezte Stewie.

- Nem tudom. Várj csak? Most hétfő van, akkor jövő szerda.

- Nagyon sok munkád lesz vele, mire ez a dög repülni fog. Nem gondolod, hogy egyedül kevés leszel hozzá?

- Majd segítesz. – felelte Eric. – Olvastam valahol már a javításról, sőt, ha nagyon nem tudom, mit tegyek, ott az internet, az majd segíteni fog. Az elsődleges dolgom azonban, hogy beprogramozzam normálisan a számítógépet. Anélkül nem fog menni.

- Szerdáig akkor sem fogunk elkészülni vele. Mikor fogunk aludni? Enni? Inni? Szórakozni?

- Szórakozni? Stewie, hát nem érted? Ez maga a tökéletes kiteljesedés, nem kell más szórakozás nekem.

Eric és Stewie tényleg dolgoztak. Pontosan kiszámoltak mindent, így reggeltől estig, minden nap dolgoztak. Hajnalban aludtak kicsit, és újra indult a nap. Eric a nagy álmait dédelgette, Stewie inkább jövedelmet remélt a hajótól. Rengeteget olvastak, próbálkoztak vezetéssel. Arra is rájöttek, hogy akár a Napot is megnézhetik közelről, ha megfelelő redőnyöket tudnak beszerezni hozzá. Gyorsan eljött a szerda. Álltak, talpig olajosan a gép előtt.

- Olyan, mint valami szuperszonikus űrhajó. – törölgette a kezét Stewie. – Pedig csak egy egyszerű cirkáló. – hangjában volt valami élc, de Eric nem törődött vele. – Szerinted kész van?

- Tehetünk egy próbát. De előbb együnk.

- Jah. – nevetett fel Stewie. – Ha már bekerülünk az intenzív osztályra, legalább legyen mit kimosni a beleinkből. Mondjuk egy kis kelkáposztát?

- Ne legyél negatív.

A szüleik nem értették, mi lelte a fiúkat. Egy szempillantás alatt befalták az ételt, és ismét eltűntek. Késő este volt már, mire elkészítették a guruló talpakat. Próbáltak a legnagyobb csendben dolgozni.

Elérték a töltést. A sínek mentén elérték a kikötőt, és levegőre bocsátották a hajót. Álltak vele szemben, és tátott szájjal csodálták.

- Hihetetlen, hogy megcsináltuk.

- Nem hihetetlenebb, minthogy elhitetted a barátnőddel, hogy metroszexuális vagy csak azért, hogy szakítson veled. – mondta Eric.

- Ez övön aluli volt. – fintorgott Stewie. – Belevágunk?

- Kicsit megijedtem.

- Ha egyszer elindulunk, nem térünk vissza egyhamar. Ettől ijedtél be? Ez olyan… zsiráf-politika.

- Strucc.

- Hm?

- Struccpolitika. De inkább induljunk.

A fiúk beszálltak, és bekötötték magukat. Eric elégedettnek érezte magát, úgy érezte, hogy végre kezében tartja a saját sorsát, hiszen esélye van elérni valamit, amire eddig is áhítozott.

Egy dolog bántotta csupán. Annak ellenére, hogy Stewie ott ült mellette és segített neki, nem hitt benne. Sem a hajóban, sem benne. Félt, hogy idővel keresztbe fog tenni neki, vagy megőrjíti az akasztófa-humorával. Eric mély lélegzetet vett. Bárhogy is lesz, úgy lesz jó.

Bekapcsolták a berendezést, és csodák csodájára beindult.

- Nos, kapitány? Merre? – kérdezte Stewie.

- Nem tudom. De ezentúl hívj sorhajókapitánynak.

- Nincs is olyanod.

- Nem mindegy? Előre!