Esélytelenül

Egy viszonzatlan szerelembe beleőrült lány története.

A főváros mindig is nyüzsgött, pláne nyáron. Ahol Alyssa dolgozott. Egy bevásárlóközpont emeletén, egy eldugott ruhaboltban volt eladó. Ezt csinálta, mióta megszerezte második diplomáját. Amikor az áruház a fénykorát éli, akkor tömegek özönlenek be a klimatizált helységekbe, még akkor is, amikor nem vásárolnak semmit se. Alyssa ruhaboltjába is be-betér néha egy-egy ember, de nem annyira számottevő tömegben. Hozzá hasonló korú fiatalok látogattak be oda, kellemesen eltársalgott velük, de tudta jól, hogy egyéb kapcsolat kialakítására nem alkalmas a női ruhák osztálya.

A pláza maga egy útvesztő, hatalmas, kockaépület. Szürkés színeivel, nemtelen üvegeivel teljesen olyan, mintha a pályaudvar mellé egy űrhajó szállt volna le. Belül pedig, eltévedt az ember, ha nem vásárolt célirányosan. Mindennek, minden üzletnek megvolt a maga helye, hogy miért épp oda került. Egy ilyenben dolgozott Alyssa is. A női ruhák a második emeleten voltak, a mozgólépcsőtől balra, szemben a férfiak paradicsomával.

A mai napon főhősnőnk unottan hajtogatta a leárazott darabokat, s közben a szemközti üzlet eladóit nézte. Négy eladó fiú dolgozott ott. Mivel sportruházatot árultak, amikor épp nem volt vásárlójuk, labdáztak. Egy mindig a kasszánál állt, és jókat nevetett rajtuk. Alyssa őt nézte mindig. Látványosan a kirakatban játszottak, hogy a lányokat elbűvöljék, de Alyssa sosem vett észre belőle semmit, mindig csak a fiút nézte. A hosszú, szőke haját, finoman ívelt száját, rideg kék szemeit. A fekete nadrágos, szépen formált lábát… stb.

Alyssa félénk nő volt, így igyekezett semmilyen kontaktust sem kialakítani a fiúkkal, pedig néha érezte, hogy őt nézik, róla beszélnek. Nem tartotta magát semmire, így sosem gondolta volna, hogy kapcsolata lehetne bárkivel is. Akárhányszor meglátott egy párt, égető féltékenység gyulladt benne a szerelmük iránt. A boldogságukat követelte magában mindig. Unottan hajtogatta a pólókat tovább, egészen addig, ameddig a fején nem találta el valami kemény, bőrből készült tárgy.

Alyssa összezuhant. Amikor magához tért, Chris állt fölötte, és próbált életet lehelni belé. A finom, citrus illatú haj a homlokát cirógatta. Chris még egy ideig hajolt fölötte, majd elnézést kért. Felsegítette a lányt, majd visszadobta a labdát az üzletébe. Mikor Chris meggyőződött arról, hogy minden rendben, megvonta a vállát, és nevetve visszatért a sajátjaihoz. Alyssa alig tért magához. Egész nap hallotta, ahogy nevetnek, s tudta, róla folyik minden beszélgetés. Csak kár, hogy nem vele.

Eljött az este tíz óra. A munkának vége. Alyssa gondosan elpakolt mindent, zárt aznapra, és leoltogatta a villanyokat. Lehúzta a rácsot, rázárta kulccsal. Az első munkahelye, amiben megbíznak benne annyira, hogy egyedül is rábízzák a boltot. Már nem itt járt, hanem a holnapi napon. Holnap a főnöke nyit, hiszen neki a másik munkahelyén kell robotolnia, mint gyakornok. S mint ilyen, mindent rábíznak, amit a főnökség nem csinál meg. Talán egy picivel többet, de már most tudta, hogy be fog jönni dolgozni. Nem azért, hogy pénzt keressen, hanem azért, hogy lássa Christ.

Fejét leszegve bandukol előre, és egyre csak a fiú jár a fejében. Nem lakik túl messze, de az ábrándjai majdnem tévútra csalják. Még a jó kapualj előtt kapcsol. A postaládát úgy nyitja ki, mintha bomba lenne benne. A bérház lakása még az anyjáé volt. Mikor az meghalt, ráhagyta, de nem szeretett itt lakni. Se a környék nem volt túl bizalomgerjesztő, sem a lakótársak. Felsétált a negyedikre, majd ledobált mindent az ajtó mellé. Aztán vetkőzni kezdett. Mire beért a zöld hálószobába, már csak fehérnemű volt rajta. Elővett egy bokszeralsót, és egy kinyúlt pólót. Itthon mindig ilyesmikben mászkált, ezt találta kényelmesnek. Aztán a konyhába igyekezett, s miközben a vacsorájának nekiindult, azon kapta magát, hogy ismét a fiúra gondol. Úgy látta maga előtt, hogy szerinte meg is tudta volna érinteni.

Hogy gondolatait lekösse beült a tévé elé, hátha a showműsorok elterelik a gondolatait.

Sikerrel járt, egészen éjfélig nem is gondolt a fiúra. De amikor bement aludni, és hanyatt vágta magát az ágyon, ismét Chris képe jelent meg előtte.

Elképzelte magukat különböző helyzetekben, pózokban. Édes álmok jöttek.

Másnap fekete nadrágot és pólót húzott, minek tetejébe egy zöld felsőt erőltetett. Haját feltűzte. Másnap a munkatársa legnagyobb meglepetésére bement, átnézett a másik boltba, de Chris nem volt bent, egy idegen fiú volt a helyén. Furcsa volt, mert minden nap dolgozni szokott, és nem kétműszakos.

Csalódott napjára a következő nyitáskor Chris már a kassza mögött állt. Korán jött be. Intett a fiúnak, aki csak egy mosolyt engedett meg neki, de nem intett vissza. Egész nap nem tudott odafigyelni a munkájára, végig Christ kémlelte. Az sem zavarta különösebben, hogy néha, amikor átnéztek hozzá a fiúk, akkor is megbabonázva állt a bolt közepén.

Jó pár hét telt el így. Semmi kontaktus, csak pillantások, intések, mosolyok, s esténként joggal gondolta azt, hogy ebből még lesz valami, csak a fiú túl félénk ahhoz, hogy felvállalja magát haverjai előtt. Éjjelente fejében millió és egy képzet megjelent, abból táplálkozott. Úgy volt vele, hogy legalább némi pozitivitás az életében. Ráférne már.

Ismét jó sok nap telt el. Nem tudott semmit Chrisről, pedig a közösségi portálokat is segítségül hívta, de pechjére nem volt fent a fiú semelyiken sem. Kitalált neki szakmát, egzisztenciát, iskolát, nyelveket, családot, és egyebeket. A munkahelyen próbált hallgatózni, de nem hallott olyan jól, hogy hallja a fiúkat diskurálni. Többször eljátszott a gondolattal, hogy követni fogja Christ hazáig, de záráskor mindig meggondolta magát. Ilyenkor mindig azt mondogatta, hogy majd holnap odamegy hozzá, és beszélgetést kezdeményez. De ez a holnap valahogy nem akart megjelenni.

Már majdnem fél év telik el így, amikor elhatározásra jutott: megszólítja, amikor ebédelni mennek. Délben azonban megremegett a lába, és nem lépett semerre. A fiúk láncot húztak az ajtóba, kitettek egy táblát, és eltűntek. Vett egy nagy levegőt, és átmászott a védőpajzson. Bent, a próbafülkék mögötti rejtett kis zugban talált pár pénztárcát. Rendre mindet kinyitotta, és végigtanulmányozta őket, mígnem megtalált egyet, amelyben a személyi igazolvány ezt üzente: Christian Randall. Ez az övé. Megörült neki.

Elolvasott minden apró bejegyzést, minden kártyát alaposan szemügyre vett. Simogatta a pénztárcát. Majd a lába egy zsákba ütközött. Gondolta, nyilván az lesz Chrisé, hiszen a tárca sréhen felette volt. Kinyitotta a táskát, és egyenként nézett meg mindent. Nem volt benne túl sok dolog. Ez használt mez, fésű, zselé, tisztálkodó szerek, váltásruha. Nyilván focizik, s ma edzése lesz. A zsákot bezárta, és úgy rendezte, mintha nem történt volna semmi, a pénztárcát mégis úgy fogta, mintha a tenyeréhez nőtt volna. Szagolgatni kezdte, s a fiú izzadságával keveredő bőrszag arra késztette, hogy benyúljon a nadrágjába, és ingerelni kezdje nemiszervét.

Egészen addig, ameddig meg nem hallotta a fiúk hangját odakintről. Pánikba esett, és kiugrott a próbafülkékhez. Kikukucskált, de nem a fiúk voltak, csak egy csapat srác, akik vásárolni szerettek volna, de mivel nem volt senki a boltban, nem jöttek be. Megnyugodott, amikor tovább mentek, s villámsebességgel rohant vissza a saját boltjába.

Egy évig a megtudott információkkal tartotta magát egyenesben, mert Chris idővel csak hétvégén járt be dolgozni. Egyetemen volt hétköznap.

Az egyik ilyen vasárnap délután zárás után követte Christ hazáig, ahol olyat látott, amit még maga sem hitt el. Az ablakra tapadt, mint egy állatka az autók üvegére. Egy nőhöz ment haza a fiú. Kikerekedett szemekkel nézte az eseményeket. Igen. Az álmai határozottan valóra váltak, csak éppen Chris mást ölel. Halk zene szól, még ez is stimmel.

Chris az ágyon fekszik hanyatt, meztelenül. Alfele az ablak felé néz, és térdeit terpeszbe húzva felemeli, megtámasztja. Alyssa csak bámul, és hitetlenkedik. A lány egy ideig vonaglik a zenére, mire Chris jól láthatóan beindult, majd a lány ráül a fiúra. Erre Alyssa nem bír magával, és kiabálni kezd. Egyszerre kap oda a szájához, és még mindig kiabál, mintha egyszerre lenne jelen a két énje. Minden zsigere undortól torzul el, és patakzó könnyekkel indul el hátrafelé. Ezután már semmi sem gátolhatja meg, hogy Chrisnek adja magát.

Alig tíz lépésnyire van az utca a háztól. Kiért, és mint aki elfáradt, mély levegőt vesz, s amikor oldalra néz, utolsó emléke egy MAN felirat.