Gyermeki gondolatok

FTT fanfic

Mary valósággal kiugrott az ágyból. Rosszat álmodott, és nyíl egyenes gerinccel ült fel. A sötét nem volt eléggé fekete, ezért látta, hogy Rhage a másik oldalára fordulva aludt. Mélyen, néha meg-megmordult magában.

Meg sem próbálta felébreszteni. Egyik lábát a másik után rakva kiosont az ágyból. Már a köntösét vette fel, amikor Rhage megmozdult, és a derekánál fogva visszahúzta magához.

- Látom, hogy valami bánt téged. – morogta. – Miért nem mondod el?

- Tudod jól, hogy mi a bajom, s minél többet beszélünk róla, annál inkább kétségbe esem.

A redőnyök felhúzódtak éjszakára, ami azt jelentette, hogy Rhage kimegy az utcára, és Mary otthon marad aggódni.

A Biztos Menedékbe ma nem volt beosztva.

Rhage megcsókolta Mary vállát, egy pillanatra hozzásimult, majd eltűnt a fürdőszobában. Mary keresztülölelte magát, és úgy ült az ágyon, mint aki minden pillanatban be akar bábozódni.

Amikor a harcos kijött, nézte a nőt.

Hát, igen. Valamit valamiért. Az Őrző nem viccel, és amikor döntöttek, nem tudták, hogy ilyen nehéz lesz. Mary életét azért cserébe, hogy nekik ne lehessen. Körforgás ez? Nem. Legalábbis a benne szenvedőnek sosem az.

A férfi felöltözött, és felfegyverezte magát.

Ropogó térdekkel guggolt le fele elé. Mary két tenyerébe fogta a férfi arcát. Így néztek egymás szemébe.

- Valamit kitalálok, ígérem. – mondta Rhage. Mit találhatott volna ki? Átveri az Őrzőt, és ellop egy csecsemőt? Az önmagunknak való hazugság mindig a legmegnyugtatóbb dolog a világon.

- Inkább, csak vigyázz magadra! – felelte Mary. – A gondolkodást bízd rám. Ma lesz rá elég időm.

- Vigyázok – az ígérem ismét ott volt a nyelve hegyén.

Mary megcsókolta a férfit, aki felállt, és halkan lépett ki az ajtón. A nő hallotta, ahogy a többi Testvér már készen állt az előtérben a harcra.

Teljesen egyedül érezte magát, ezért egy szál köntösben sétálni indult. Ebben a nagy házban amúgy is volt mit látni. Sokszor támadt az az érzése, hogy olyan ez a hodály, mint Párizs. Egy nap vagy akár egy hét alatt is bejárhatatlan. A sok benne lakóval pedig úgy festett, mint a Bohém Negyed.

Lement a lépcsőn. A konyhában hallotta a hűségest tüsténkedni. A biliárd szoba felől hangot hallott. Kétségkívül valaki tévét nézett. Nem maradt sok választás, hogy ki lehetett az.

Amikor benyitott, meglepődött.

Beth ült a tévé előtt, mechanikusan váltogatta a csatornákat. Lábát maga alá húzta, egy takaróba burkolózott, és egy zsebkendőbe nevetett.

Amikor Mary közelebb ment hozzá rájött, hogy Beth nem nevet, hanem sír. Illatába a szomorúság és csalódottság szaga vegyült.

- Úrnőm. – Mary meghajolt.

- Ne butáskodj, Mary. Ketten vagyunk, és most nem vagyok királynésra hangolva.

Mary meglepődött ezen az őszinteségen. Beth már sok arcát mutatta a házban, de valahogy most más volt. Nem a megszokott.

A szőke lány leült mellé, és hasonló testhelyzetet vett fel. Ránézett Beth-re, és nem tudta eldönteni, hogy megkérdezze, vagy sem.

- Elmondod mi bánt? – kérdezte végül. Hangja üresen csengett a televízió mellett. Beth végül lehalkította a készüléket.

- Tudod, nézem ezeket a műsorokat, és felébredt bennem valami, amiről nem is gondoltam volna, hogy valaha eszembe jut majd. Bármit nézek, legyen film, vagy talk show, esetleg horror vagy vígjáték, sorozat… mindenhol azt látom, hogy milyen boldogok a családok. Érted?

Mary nagyon is megértette Beth gondját, de nem volt szíve azt mondani neki, amit valójában akart. Mesélni magáról, hogy a lány rájöjjön, számára nincs minden veszve.

- Azt hiszem, tudom, mire gondolsz.

- Mindenki boldog, mosolyog. Nem félnek attól, hogy a férjük milyen állapotban jön haza. Nem utolsó sorban viszont, gyerekzsivaj van körülöttük, nem hűségesek csörömpölése.

Beth a gyűrűjével kezdett játszani. Forgatta az ujján, vagy a kővel babrált. Mindvégig lefelé nézett, mintha egy ember lenne, aki egy pappal szemben ül.

- Gyereket szeretnék, Mary. – a lányban most tört el valami.

- Wrath tud már róla?

A királyné illatában felerősödött a szomorúság. Ilyen illata szokott lenni annak, amikor egy szerelmes asszony rájön arra, hogy a szeretett parancsolója nem játszik tisztán. Valaminek a lába még lógott a levegőben.

- Wrath mindenről tud, ami velem történik, csak…

- Csak? – kérdezett vissza Mary.

- Csak úgy érzem, van valami, amit nem mond el.

- Egy másik nőre gondolsz? – köztudott volt, hogy míg egy nőnek nem lehetett több parancsolója, addig egy férfinak több fele lehetett. Amikor Beth nem válaszolt, Mary megijedt. – Nem úgy gondoltam, bocsáss meg nekem. Wrath biztos nem néz más nőre.

- Nem, nem. Nyugodj meg. Nem erről van szó. Hanem a harcról.

Mary szívében megállt az ütő.

- Azt hiszed, hogy ismét harcol?

- Rossz megérzésem van, és minden jel erre mutat. – mielőtt a másik lány visszakérdezhetett volna, folytatta. – Már nem olyan, mint volt. Már nem az, akit megismertem. Titkolózik, sunnyog. Nem találok rá szavakat, mit csinál.

- Ha harcolna, elmondaná. Ti mindig mindent megosztotok egymással.

- Már nem. – Beth törölgetni kezdte az arcát. – És mi a helyzet veletek? – szipogta. – Egy fedél alatt élünk, és néha egyedül érzem magam.

- Én is sokszor úgy érzem, hogy egymagam vagyok. – vonta meg a vállát Mary. – Velünk nincs semmi.

- Te nem gondoltál még gyerekre?

- Dehogynem. Főleg, amikor elkezdődött a halhatatlan lét.

Beth kérdőn nézett a másikra.

- Amikor az Őrző Rhage-nek adott, a megállapodás úgy szólt, hogy az én életem, kettőnk szerelme azért, hogy nekünk nem lehet utódunk. – Beth lesütötte a szemét.

- Oh. Ő mit szól ehhez?

- Szeretne egy kisbabát. Folyton azon gondolkodik, hogy lehetne ez másképp. Még harc közben is erre gondol.

- Szerencsés vagy.

- Nem. Nem vagyok az. Mi van, ha pólyák járnak a fejében, és nem veszi észre a háta mögött lévő alantast?

Kettejük siránkozó jelenetét Bella zavarta meg. Halkan kopogott, majd benyitott. Hatalmas pocakja előbb mutatta, ki jött be, mint ahogy megjelent volna ő maga.

- Bejöhetek? – a két másik lány bólintott. – Miről van szó?

- Szeretnénk kisbabát, de nem megy.

- Mondjuk egy férfival kellene próbálkoznotok, nem egymással. – mosolygott, mire mind a hárman hangos nevetésben törtek ki. Bella óvatosan leült. – Egy órát fent lehetek, és nem volt kedvem a konyhában ücsörögni. De úgy gondolom, hogy mindent meg lehet oldani közösen. Miért vagytok ebben a kérdésben elveszettek?

Beth és Mary kórusban kezdték el áramoltatni az információt Bella felé. Előtt a királyné mondta a magáét, a meglátásait, majd Mary zendített rá azzal, hogy nekik már csak a babalopás marad, mint normális tényező. Aztán ismét kórusban zengtek igazságról, szerelemről, termékeny időről, erotikáról, és arról, hogy mennyire veszélyes lehet ez az időszak.

- Ilyen nincs. – csattant fel Bella, amikor már nem tudta elraktározni a kapott információt.

- Bella, Wrath gondolni sem akar gyerekre. – Beth félt kimondani, hogy Bella az élő példa arra, hogy Wrath miért nem akart gyereket. Egy nőnek veszélyes az áldott állapot, hiszen Z fele is vérzett már. Másfelől nem akarta a király, hogy a gyerek, apa nélkül nőjön fel.

Bella Mary-re nézett. Ő is elmondta a saját aggályait.

- Lányok. – kezdte Bella. – A gyermekáldás nem olyan dolog, amit irányítani lehet. Jönni fog, ha jönni akar. Nyilván Wrath sem akar utód nélküli életet. Nála szerintem, ez csak egy korszak. Mary, ti pedig, még mindig számtalan megoldás előtt álltok. Ott van az örökbe fogadás.

Mind a ketten kikerekedett szemeket meresztettek rá.

Megnyugtató volt egy állapotos nő véleménye, ami ráadásul ennyi élettel is kecsegtet.

Amikor befejezték a pletykálkodást, a szoba előtt súlyos bakancsokat hallottak elhaladni. A három nő felállt, és megegyeztek, hogy ami elhangzott, az köztük marad.

Kinyitották az ajtót, és ránéztek parancsolóikra.

Zsadist a karjaiban vitte fel Bellát az ágyába, aki naponta alig egy órát lehetett talpon, s ezt már jócskán túlhaladta.

Rhage karjaiba fogta Maryt, és molekuláikra bontva eltűntek a többiek szeme elöl. A többi Testvér egyenesen a szobáikba mentek.

Beth volt az egyetlen, aki ott maradt Fritz társaságában. Bólintott egyet, és Wrath dolgozószobája felé vette az irányt. Bekopogott. Amikor benyitott, a király felnézett rá.

Egyből megérezte felének illatát.

- Wrath, beszélni szeretnék veled.

Kép forrása: facebook.com