Ha...

-  Basszus. Basszus. Basszus. – mondogatta, miközben fel alá járkált a szobában. Ahhoz képest, hogy június végét írtak, esős volt az éjszaka. Nem érdekelte, hogy a lepedőt elhagyta az első kör alkalmával, s mióta járkál, ezerszer átlépett rajta. Mélyet sóhajtott. Bal kezét átvetette a fejét, és megállt az ablaknál. A sötétre ázott utcát nézte. Régóta nem tudott aludni. Mindig ugyanazok az álmok kísértették, mióta ő vele volt.

Miért nem ment vele? Miért kellett megint az idióta picsát játszania? Miért engedte el egyedül? Aznap este egy partira voltak hivatalosak. Két kollégájukat búcsúztatták el. Felkapta a vizet azon, hogy egy levelet talált, aminek nem kellett volna ott lennie. Ő csak hebegett, habogott, nem mondott semmit. Aztán azon kapta magát, hogy ő rácsapja az ajtót, s ott maradt a lakásban. Korábban nem volt példa ilyenre… De hát, minden kapcsolatban eljön az abszolút mélypont… Szerette a rövid fekete haját, a csókos száját, és hideg kék szemeit. Jobb esetben az ágyban feküdt mellette. Rosszabb esetben – mint most -, nem jön haza.

Aggódott Holly miatt, mert tudta, hogy a lány pengeélen táncol. Lelkileg mindig labilis volt, és most is csak egy kis szellő kellett neki, hogy leugorjon arról a bizonyos hídról. Mindig inkább magát bántotta, és csak idő kérdése, mikor fog valami visszafordíthatatlant tenni. Először nem volt kedve utána menni, inkább játszott egy kicsit. Bement a fürdőszobába, áthajított egy zsinórt a zuhanyfülke fémjén, a nyakára hurkot formált, és annyira megszorította, hogy éppen csak elkéküljön a szája. Aztán arra gondolt, hogy valaki hátulról dugja, és ő is hátulról belehatol valakibe. Édes volt az orgazmus. Aztán fogta a lány punci borotváját, és elvágta a combja belső felét. Ujjáról nyalogatta a vérét, amitől ismét merevedése támadt.

Aztán utána akart menni. Felhívta a társaságot, de Holly nem volt ott. NEM VOLT OTT. Akkor hol lehet?

Csak nézte az utcát villámló barna szemeivel, és arra gondolt, hogy fogja a lányt megbüntetni, amikor hazajön.

-  Bassza meg! – káromkodott maga elé. Cigarettára gyújtott. Hamar elszívta. Jöhetett a következő. Szívesen kefélt volna valami ordenáré kurvával, vagy valakit pépesre vert volna egy sikátor mélyén. Mondjuk egy csövest. Három óra után úgy döntött, inkább az ágyban várja Holly-t, vagy a hullaház telefonját.

-   

„Halló, Mr. Batemen. Az ön barátnője egy bizonyos Holly Gail Spencer? Megtaláltuk a holttestét. Öngyilkos lett.”

Eldobta magát az ágyon. A lábai két felé álltak. Felvillantak a képek a lányról különböző pózokban, ahogy a saját vérében tapickol, és közben együtt vannak. Úgy igazán. Úgy keményen.

Evan teste megfeszült. Minden izom egy pillanat alatt bedurrant a karján, a lábán és a hasán.

Az tartott a legtovább, amikor elképzelte, hogy Holly ott van az ágyon, az összegyűrt lepedőn. Kifeszítve a végtagjainál az ágy négy sarka felé. A szájába mélyen beletolt egy anyagdarabot, és le is kötötte, hogy még nyelni se tudjon. Így Holly nem más, mint egy adag marhaszelet, amit az igazi ínyenc véresen fogyaszt. A lány mellbimbóira két súlyt csíptetett, melyek lelógtak a két oldalán. Fiús mellei még inkább semminek tűntek. Aztán jött a szike. Apró, egymáshoz nagyon közel eső vágások végig a hasfalon, ahogy kibuggyan az első vércsepp, és legördül a dereka felé…

-  A büdös kurva életbe MÁÁÁR! – a feje vörös lett a dühtől. Idegesen ült fel az ágyban, mert hiába állt a farka, mintha mégsem történne semmi. Nem volt elég az ábrándozás. A lányt akarta. Az egész testét fel akarta falni. A lelkét is le akarta nyelni. Belefúrni az ujjait mélyen a meleg pinájába. Majd a nyelvével nyalni ki a vágások nyomán serkenő sebeket. Felvágni, besózni, majd mindet megenni.

Ezt akarta.

Idegesen hátraszorította a haját, és egy újabb cigarettára gyújtott. Újra körözni kezdett a szobában. Mi van, ha Holly nem is akarja magát bántani? Mi van, ha ő a céltáblája? Mi van, ha mást vagdos? Vagy ami rosszabb, hagyja, hogy más harapdálja szét? Azt nem. Azt már nem. Az csakis az ő joga. Holly így nem fizetne meg neki. Ahhoz túl butácska. De mi van, ha rájött? Mi van, ha egyszerre több pasi is van vele? Vagy nők? Vagy állatok?

Nem. Ő nem olyan.

Evan olyan szorosan szorította össze az állkapcsait, hogy a fogai megfájdultak. A kezét is ökölbe zárta, körmei a tenyerébe vájtak.

Mi van, ha mindegy tetszik a lánynak? Mi van, ha elhagyja érte?

A férfi teljes erőből a falba vágta a fejét, hogy kiüsse a gonosz hangokat a fejéből. De azok visszakúsztak. A fehér, rozsdásodó szoba közepére van Holly felakasztva a lábainál fogva. Felsőteste egy zsámolyon pihen, kezei rá vannak kötözve. A faroktól, ami a száját ostromolja, nem tudja kérlelni a másikat, hogy még erősebben üssön az ostorral a puncijára, melyen két-három súly csüng lefelé.

-  Ááááááááááááááállj le! – ütögette halántékát, és körözött tovább. Idegességét egy pohár pálinkával akarta enyhíteni.

A poharat újra és újra megtöltötte, s a szünetekben mélyeket szippantott a cigarettából.

Igen rövid idő alatt kiürült az üveg, sőt, a doboz cigarettából sem maradt semmi sem. Hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Megpördült a tengelye körül, és elvesztette az egyensúlyát. Arccal a padlóra zuhant.

Arra volt ereje, hogy a hátára fordítsa magát.

Holly lépett oda hozzá, és levetkőzött. A kabát alatt egy fűzős ruha volt. A lány megvizsgálta a férfit, aki csak nyöszörgésre volt képes.

A lány komolyan felállt, és cipőjének tűhegyes sarkát a férfi heréjébe vágta…