Hogyan halnak meg a patkányok?

Julia előbb ért haza, mint Anthony. A férfi még úton volt haza. Lepakolt, a vásárolt cuccokat eltette a hűtőbe. Sorra kibontotta az aznapi postát, elrendezte a csekkeket, majd bement a szobába.

A táskáját a fotelba dobta, és megállt az ablak előtt. Rátámaszkodott a radiátorra, és nézte az utcát. Elgondolkodott magán, a kapcsolatán. Visszagondolt a jó dolgokra.

Amikor megismerte Anthonyt. A főiskolán találkoztak egy előadáson, szerelem volt első látásra. Amikor a fiú egy kakaóbabot adott neki, és az végül a mellei között landolt, mert kirepült az ujjai közül. A lopott csókokra, melyek a házuk mögötti lugasban csattantak el a legnagyobb titokban. Az első együttlétre, ami tökéletes volt. S ahogy a frissen főzött kávé illatára ébredt; Anthony főzte nekik.

Nekik. Milyen rég is volt, amikor még a te és az én nem vált külön.

Megrázta a fejét, és a szekrényhez ment. Kinyitotta, kivette belőle a pizsamáját, és vetkőzni kezdett, amikor hallotta, hogy kattan a kulcs a zárban.

Anthony nem köszönt. Semmi puszi, semmi ölelés. Bement ő is Julia után a szobába, és levetkőzött. Julia nézte őt, és magában könyörgött, hogy legalább egy csókot nyomjon az arcára, ha már más nem. Ehelyett a férfi:

- Milyen napod volt? – Juliában felmordult a kisördög. Ilyen a házas élet? Ilyen, amikor már legalább két éve együtt vannak?

- Nagyon sok ügyfelet kellett ma behívni, nem is ettem még ma semmit, és olyan darabosan mozgok, mint egy görcs. – mosolygott vissza a férfira.

Anthony odalépett elé. Julia várta, hogy megöleli, de nem. Elfésülte a haját az arcából, és megpiszkálta az orrát. Anthony mély levegőt vett, és ráncolni kezdte a homlokát.

- Mi ez? – szaglászott tovább. Julia kérdőn nézett rá. – Mi ez az illat?

- Gondolom, a parfüm, amit a születésnapomra kaptam a szüleimtől. Tudod, a piros dobozos.

- Jah, nem arra gondolok. Halványan füst illatod van.

- Rágyújtottam. – Julia beharapta az alsó ajkát.

- Azt mondtad, hogy azért, mert szeretsz, leteszed a bagót. Nem szeretsz már?

- És te engem? – Anthony nem válaszolt. Levetkőzött és megfogta Julia kezét. Maga után húzta.

- Gyere.

- Hova megyünk?

- Fürdeni.

Ameddig Anthony megeresztette a vizet, mind a ketten levetkőztek. Julia most először az életében szégyellte, hogy meztelen. Egyik karjával a melleit, másik karjával a nemi szervét takarta el.

- Úgy állsz ott, mint egy szárnyát szegett kismadár.

- Úgy is érzem magam.

Anthony a kádra mutatott, majd elsőnek ő ült be. Konstatálta, hogy elegendően meleg a víz. Julia is utána ment. Beleült Anthony ölébe.

A férfi fürdetni, simogatni kezdte Juliát. Csókolta a vállát, a nyakszirtjét, és olyan óvatosan vezette testén a szivacsot, mintha sérülést okozhatna vele neki.

Julia elvette tőle a szivacsot, mire a férfi keze a mellét kezdte simogatni, majd ujjbegyeivel a hasa vonalát követte. A végén a legszentebb helyen kötött ki a keze.

Julia egyik kezével a férfi alkarját fogta meg, a másikkal a szivacsot markolta meg. A férfi a csiklóját izgatta. Nem nyúlt belé, nem csinált vele semmit. Csak simogatta.

- Ne hagyd abba. – nyöszörögte a lány.

A férfi elhúzta a kezét. – Jah, értem. Oké. Vettem az adást.

Julia szívét a kielégületlenség kése vágta ketté. A szivacs kiesett a kezéből, és hangos ploccsanással esett a földre. Nagy erőfeszítésébe került, hogy összeszorítsa a hasát, az izmait, hogy a férfi ne sejtse meg, hogy pont rossz időben hagyta abba.

- Mi az?

Julia megrázta a fejét. Összeszorította a szemét, a száját. – Semmi. Inkább mesélj valamit.

A férfi lenyúlt a szivacsért. Anthony hátra vetette a fejét, úgy kezdett el beszélni.

- Majd elfelejtettem. A hétvégén itt alszik a haverom.

- A haverod? – Julia ráncolta a szemöldökét.

- Mike. Szerelmi bánata van, és nem akar egyedül lenni. Mondtam neki, hogy szívesen látjuk.

- Mike. Hm. Azt hittem, jól vannak a lánnyal.

- Látta, hogy egy srácot megölel az utcán, és kidobta. Aztán el akar menni bulizni.

- Igazán?

- Igen. Mondtam, hogy vele megyek, legalább kieresztjük a fáradt gőzt. Aztán meséltem neki rólunk, és mondta, hogy amit csinálunk, nem egészséges. Át kell gondoljunk még pár dolgot.

- Mike. – Julia dühös volt. Ez már egyszer megtörtén. Mike akkor is szakított, és nem győzött beleavatkozni a dolgaikba. Amikor egyszer pedig mosolyszünet volt Anthony és közte, akkor is adta a férfi alá a lovat, hogy Julia nem nő, nem kell neki. Azóta nem találkoztak, mert Anthony nem viszi Mike közelébe. Most pedig ez… - Én addig elmegyek itthonról. Maradjatok csak ketten. Nem akarok zavarni.

- Igen. Én is gondoltam már erre.

Julia elvette a férfitól a szivacsot, és olyan erővel szorította össze, hogy azonnal kiszáradt. – Mire?

- Hogy tartsunk szünetet.

Juliának nem kellett több. Kimászott a kádból, maga köré tekert egy törölközőt, és teljes erőből csapta a szivacsot a vízbe.

- Most mi a bajod?

- Mennyi szünetet akarsz?

- Két hetet.

- Mi van?

- Jobb lenne, mind a kettőnknek…

Julia nem hallgatta tovább. Megtörölközött, felöltözött, és becsomagolt.

Amikor kifelé tartott, visszanézett. Anthony még mindig a kádban ült, és eresztette a forró vizet. Köszönés nélkül váltak szét.

Két héttel később Julia visszajött. Nem volt a lakásban senki, csak a fekete macska futott elé. Ugyanazokat a mozdulatokat tette, mint mindig. Kipakolt, megnézte a postát.

Úgy gondolta, hogy két hét után lesz annyi tartás a férfiban, hogy otthon várja. Sétálgatott a szobákban körbe-körbe.

Levette a polcról a könyveit, a filmjeit, és eltette a táskájába. Biztosra vette, hogy a férfinek fel sem fog tűnni, hogy elviszi a cuccait. Ahogy azt sem vette észre, hogy mindent visszavitt neki.

Elsírta magát, mert amíg el nem ért a lakásig, addig minden embert boldognak látott, kivéve saját magát. Párok csókolóztak az áruház padjain. Fiatalok ölelték egymást a megállókban. Egy lány mosolyogva mutatta be a párját a barátnőinek. Rágta magát, hogy ő ezt miért nem teheti meg.

A lejátszóba beletett egy The Birthday Massacre cédét, és a Happy Birthday című számra állította be a lejátszást.

Leült az asztalhoz, s közben dúdolgatott. Előkeresett egy fekete mintákkal díszített papírt, egy tollat, és írni kezdett.

Mindig is tudta, hogy semmi esélye annak, hogy Anthony valaha is át fogja érezni, hogy neki mi a baja, de úgy gondolta, hogy ennyit még megér a dolog, mint utolsó próbálkozás.

Ült és írt, amikor Anthony hideg kezével megfogta a vállát. Az ijedtségtől elejtette a tollat. Megfordult, és felnézett rá.

- Sírtál? – kérdezte a férfi.

- Elég nyilvánvaló, nem? – válaszolt.

- De hát, miért?

- Tudod te azt jól. Miért kínzol engem így folyamatosan? – kérdőn nézett a férfira, de jelét sem látta reakciónak. – Tudod mit? Inkább ne válaszolj. Jó éjszakát.

- Az élet édes kínlódás.

- Egyéb közhelyed nincs? Kinn leszek a konyhában, ha szükséged lenne valamire.

Julia kivonult a szobából. Hallotta, amint a férfi akkorát mér a szekrényre, hogy annak ajtaja majd beszakad.

A lány kinn tett-vett a konyhában. A félfának dőlve, Anthony megállt kezében egy levéllel.

- Ez is én vagyok. Tudtad jól, milyen vagyok, amikor összejöttünk. De mi ez? – feltartotta a megkezdett levelet.

- Búcsúlevél.

- Oh, hatásos leveleket tudsz írni, ha már nem beszélsz. Mindenkit írásban fenyegetsz?

- Te beszélsz levelekről? Elhallgatásról és fenyegetésről? Te vagy ennek a mestere, nem én. Téged csak az bánt, hogy a saját fegyvereddel vágok vissza. Neked sem tetszik.

Anthony pici darabokra tépte szét a papírt, és Julia felé hajította. A lány lába előtt rebbentek szét és estek a földre.

- Mi van veled? Nem értelek. Pontosan tudtad, hogy mikor mit kell tenni! Nem szabadott volna megengedni, hogy mindez megtörténjen. Próba volt.

- Mi az, hogy próba volt? – Julia ököllel kezdte csépelni Anthony mellkasát. – Ennyi volt neked? Egy próba? És mi volt a mérleg másik felén, mi?! Egy másik kurva?!

Anthony lefogta a lány két karját, és felszegezte őt a falra.

- Figyelj jól arra, amit mondok. – kezdte. – Volt másik nő, igen. Meg is dugtam valamennyit. De tudnom kellett, hogy te hogy vagy ezzel. Nem tűnt még fel, hogy érzelem nélküli vagy? Tudni akartam, mennyire működőképes az egész.

- Hazudsz! Te nyomorult féreg! Hazudsz! – kiabálta sírva a lány.

Anthony magához ölelte, és várt, ameddig a lány meg nem nyugodott.

- Akkor most mi legyen? – szólt szipogva a férfi pulcsijának anyaga közül.

Anthony eltolta magától, de a lány karjait fogva tartotta.

- Mi legyen?

- Igen. Mik a terveid? – vörös, könnyes szemmel nézett rá fel.

- A terveim?

- Aha.

- Meg foglak fojtani.

Julia elnevetet magát, majd megnyalva a szája szélét, és élesen nézett a férfi szemébe. Némán bólogatott egyet-kettőt.

A lány leeresztette a kaját, kihúzta magát, és kissé megnyújtotta felfelé a nyakát.

- Rajta, ne habozz. Csináld. – mondta remegve. – Odalett a kapcsolatunk. Te nem engem akarsz. Nem tudom, mit, de az mind nem én vagyok. Az pedig, hogy én mit akarok, másodlagos.

Anthony rátette hatalmas tenyerét a lány torkára. Nem szorította meg, csak ott tartotta.

- Meséltem a barátnőimnek rólad. Boldog voltam. Nem kényszerítettelek. Én csak szerettem volna, ha őszinte vagy, és magadat adod nekem. Úgy látszik, túl nagy kérés volt ez egy lélektelen, érzelemmentes, sumák geci felé!

Anthony olyan pofont adott a lánynak, hogy Julia elvesztette az egyensúlyát, és a szék tartotta talpon.

- Sosem bántottam nőt még. Eddig soha. Nem voltam rá képes.

- És ez a hála?! – Julia fogta a pofon helyét. – Te játszottál velem rohadék! Több éven keresztül csak egy baba voltam a számodra! Nem voltam más, csak egy pina a szemedben! Közjáték! Reklám! Én nem vagyok rossz ember! Miért csinálod ezt velem? Miért? Miért? Miért?

Anthony megragadta Julia copfját, és nekilökte a lányt a hűtőnek. Teljes testével neki szegeződött.

- Megszerettelek. Nem akartam, hogy vége legyen. Idő kellett. Ennyi az egész.

Julia háromszor pofon ütötte, de az is inkább bátortalan simogatás volt, mint ütés.

- Nem hiszek neked! – sírva fakadt.

- Pedig így van. – Anthony a szokásos nyugalommal viseltetett felé.

- Nem. Hazudsz! Tudom, hogy vége volt már, mielőtt elkezdődött volna. Túl sok a szar, és Mike is adta alád a lovat.

- Nem. Ez nem igaz így.

- De tudom, hogy igen.

Anthony fújtatott. Nehezen tartotta vissza magát.

- Hát nem érzed? Nem érted, hogy élni nem tudok nélküled?! Nincs levegőm, ha nem vagy itt! – felemelte a hangját, szinte már kiabált. – Azért bántalak téged, mert téged szeretlek a világon a legjobban!

Megölelték egymást. Anthony két tenyerébe fogta a lány arcát, és megcsókolta ott, ahol piroslott a keze nyoma. Majd magához ölelte, és homlokon csókolta.

Halkan a fülébe suttogta.

- Ne haragudj!

- Igyunk egy kávét. – alig negyed óra telt el a veszekedés óta. Meglapogatták egymás derekát.

- Ilyenkor? – kérdezett vissza a férfi.

- Igen.

- Legyen. Megcsinálod?

- Persze.

Anthony leült a konyhai székre, és elnézte a lányt. Mosolygott magában, amikor feltörtek az emlékek. Csupa szép dolgot fűzött hozzá.

- Mondták már, hogy milyen csinos vagy?

Julia csak megrántotta a vállát, és cukrot kanalazott a kávékba. Az egyik bögrébe azonban a patkánynak fenntartott mérget is belekavarta.

Amikor megfordult, a méreggel teli csészét maga elé tette le. Leült a székre, maga alá húzta a lábait, és a férfira nézett.

- Mi van veled?

Anthony a kávéját halk surrogással keverte.

- Mi lenne?

- Mi volt ez az egész?

- Túlságosan fontossá váltál számomra, és megijedtem, hogy elvesztegeted mellettem az életedet. – megrántotta a vállát. – Tudod, amikor rád nézek, nem csak egy nőt látok, hanem egyben egy fiatal lányt, akinek az élete most ért el arra a pontra, amikor hagyni kell szárnyalni. Nem akartam a bokádra kötött súly lenni, ami csak visszahúz.

- Miért gondolod, hogy visszahúztál volna?

- Egyre kevesebb időnk jutott egymásra. Egyre inkább arra korlátozódtunk, hogy jössz, semmi beszéd, csak dugunk.

- Én akartam beszélni. De amikor kérdeztem, elhárítottad annyival a dolgot, hogy most nem akarsz róla beszélni. Amit felhúztál falat velem szemben kettőnk közé, nem nekem kell, hogy lebontsam, vagy átugorjam. Úgy érzem, még egyet ugrok, és már nem leszek itt. De tudod, mi a furcsa?

- Mi? – Anthony belekortyolt a kávéba.

- Hogy mindig akkor hülyülsz meg, amikor Mike előkerül. Mond valamit, amiről úgy gondolod, hogy igaz. Hozzá igazodsz, meg kvázi mindenkihez, egyedül hozzám nem, pedig én vagyok itt. Velem játszol.

- Most erre mit mondjak? – Az igazat. Gondolta magában Julia. – Nem tudok mit erre felelni. Igazad van, ennyit. És ennyiből is láthatod, hogy mellettem csak halál lenne az életed.

- Nélküled is. Nincs életem.

- Már hogy ne lenne? Ott van az egyetem, a tanulmányaid, a képregények!

- Ez már mind nincs meg.

- Tessék?!

- Jól hallottad. Amikor utóbb elmentem innen, az volt az első, hogy felégettem minden fórumot, ahol kibontakozhattam volna. Ha te nem vagy mellettem, nem ér semmit az egész. Azért csinálni, mert más örül a sikeremnek, nem éri meg. Te voltál az egyetlen, aki hitt bennem. Ez már nincs. Cél sincs, ahogy eszköz se.

- Bolond lány! – mondta Anthony kedvesen.

- Ez az. Hogy bolondot csináltál belőlem. Ráébresztettél most, hogy az egész életem hülyeség. Sosem vettél komolyan. A szemedben egy kislány vagyok, akit lehet fésülni. De a babákat is hamar megunják.

- Nem unlak. Csak nem szeretnélek elveszteni. – Anthony megcirógatta Julia arcát. A lány lehunyta a szemét, és legurult egy könnycsepp az arcán.

- Ugye, te ennek nem érzed a súlyát?

- Minek? – a férfi arcán átfutott egy mosoly, de a szeme mindvégig csodálkozott.

Anthony olyat csinált ekkor, amit Julia mindig is utált. Elvette a kávéját, és beleivott. Csak arra nem számított, ami ezután jött.

- Anthony. – a férfi kérdőn nézett rá. – Gondolkodtál már azon, hogyan halnak meg a patkányok? Fáj nekik? Mit éreznek?

- Nem tudom.

- Akkor elmondhatnád. – Julia elővette a mérges dobozt, és Anthony elé tette.

Alig volt öt perc az egész. A férfi szája habzott, izzadt, és görcsök rántották a testét jobbra-balra. Vér folyt ki a száján, mire vége lett.

Julia csak állt a hullája fölött, és nézett bele az üres tekintetbe.

- Isten veled! – Mondta, és keresett egy harisnyát.

Átvetette a csilláron. Felállt a székre, beletette a hurokba a fejét, és ellökte a széket.

Kép forrása: videoletoltes.com