MÁSODIK RÉSZ - Bizonyíték, nem ígéret

Megnézni. Nem nézni meg. Megnézni. Nem nézni meg. – Ezzel a gondolattal telt el fél óra úgy, hogy ültem a telefonnal szemben. Nem tudtam eldönteni, mit tegyek.

Felálltam, elmentem mosogatni. Végig a telefont figyeltem, és nem tudtam másra koncentrálni, csak az üzenetre. Főzés közben is annyira a készüléket bűvöltem, hogy elvágtam és lereszeltem az ujjam. Fürdés és torna közben is folyton ott figyelt mellettem.

Délutánra már szénakazal volt a hajam helyén. Elszívtam egy doboz cigit. Megettem egy egész zacskónyi csokigolyót. Végül felemeltem a telefont, kioldottam a billentyűzárat, és megnyitottam a levelet. Teljesen lesújtott az üzenet. „Ha még számítok neked valamit, akkor a megszokott helyen várlak! A.” Aztán csak nem bírtam ki, és szigorúan csak a bejövő üzeneteket olvastam el. Kizárólag ettől a titokzatos „A”-tól jöttek.

Tátott szájjal, remegő kézzel ültem le a fotelba. Bámultam a gonosz készüléket, és próbáltam kitalálni, mi lehet ez az egész. Hol lehet a megszokott hely. Ki lehet „A”. Miért történik ez velem. Megnéztem a kimenő üzeneteket is. Gyuri viszont kívánja őt, úgy, ahogy engem soha. Fájt, hogy nekem azt mondta, azért nem küld szerelemes sms-t, mert szerinte nyálas, ennek az „A”-nak viszont minden nap küldött egyet. A legszebb szerelmes versekből idézett neki, szexuális felhívások is voltak köztük. A híváslistát is ellenőriztem. Minden nap többször is beszéltek egymással. Semmi nem volt kitörölve. Felmerült bennem a kérdés, hogy Gyuri direkt hagyta otthon a telefonját, hogy beváltsa az ígéretét, hogyha megismerünk valakit, elmondjuk a másiknak, vagy a vak véletlen idióta játékává váltam?

Először sírni akartam, aztán hányni. Utána azon gondolkoztam, írok neki egy levelet, hogy ezután ne jöjjön haza többé. Aztán az jutott eszembe, hogy felhívom a munkahelyén, és leteremtem, vagy megvárom, míg hazajön, és leordítom a fejét. Vagy színleljek tovább arra várva, hogy elmond mindent? Nem tudom, mi lenne a helyes lépés. A vad düh arra ösztökélt, hogy mindent csapkodtam, ütöttem és vágtam. Egyszemélyes szerepjátékkal próbáltam eldönteni, melyik beszélgetési módszer, mely szavak lennének a megfelelőek. Ordítottam magamban, és hol szerelmes, lassú számokat, hol ütős metált hallgattam, csak hogy csillapítsam magam. Sírtam és ugráltam egyszerre.

Este hazajött. Fakanalat tartottam a kezemben, hogy azt tudjam hozzávágni, amikor belép az ajtón. Megjött, és egy szív alakú bonbonos dobozt tett le elém. Elgyengültem, és nem tudtam mást tenni, mint könnybe lábadt szemekkel köszönömöt rebegni neki. Kaptam egy puszit. Gyuri elment zuhanyozni, majd öltözés közben fél percenként nézte a telefonját. Aztán közölte, hogy a haverokkal megy kocsmázni, és becsapta maga mögött az ajtót. Kész, megbuktam. Most mi lesz?

Szó szerint fájni kezdett a mellkasom. Részmunkaidős állás. Hazudós férj. Sehol egy pasi, aki engem megkívánna. Öngyilkos leszek, mert ha nem, hamar egy pszichiátrián végzem. Még jó, hogy nincs gyerekünk, vagy valami közös háziállatunk. Ha még rajtuk is osztozni kellene, azt nem élném túl. Vagy azért, meg nála maradnak, vagy azért, mert nálam. Már, ha egyszer robbanhat ez a bomba…

Este arra keltem fel, hogy elgémberedett a nyakam. Elaludtam a kanapén. Benéztem a hálóba. Gyuri az igazak álmát aludta. Elnéztem őt. Az erős vállát, és nyugtató karjait, az arcát, ahogy álmában is mosolyog. És nem láttam magam mellette. Egyáltalán ott voltam én valaha is?

Másnap, amikor Gyuri elment, elnéztem magam a fürdőszobai tükörben. Okokat kerestem arra, hogy miért nem kellek már neki, vagy miért kalandozik? A hajamat nem festettem augusztus óta. Lenőtt, töredezett, és most még fésületlen is. A körmeim berepedeztek, és műkörmöt sem tettem fel már hetek óta. A bőröm száraz, a szemöldököm leginkább egy bozontos szőrmére hasonlít. A szemem üres, és elszürkült. A hirtelen fogyástól a bőröm megereszkedett. Denevér karom lett, löttyedt a fenekem, és a melleim is megereszkedtek. Hirtelen összerándult a gyomrom, és hánytam egy kis epét. Felöltöztem, és azon gondolkoztam, hogy a külső nem számít. A KÜLSŐ NEM SZÁMÍT. A belsőn van a hangsúly. Kedves vagyok, általában vidám, beszédes. Persze, mióta csak részmunkaidős melóm van, még ez is alább hagyott, és visszafejlődött az általános intelligenciám is. Nem tudok kivel miről beszélgetni, vagy vitatkozni. Szóval, meg tudtam magyarázni magamnak, hogy miért szeretett ki belőlem a barátom. „A” pedig, biztos a szöges ellentétem. Mindenben jobb, és többet nyújt, mint én.

Pedig én mindent megtettem. Amikor más mondott nekem ilyen történeteket, a kapcsolatom biztonságos falaiból nyugtató szavakat mondtam, mert hát velem ilyen nem történhet meg. Amikor pedig igen, el sem tudom képzelni a folytatást. Rosszabb, mint egy plátói szerelem, a halál, vagy a szakítás. Főleg a tudat marcangol, hogy én vagyok az oka mindennek. Gyuri nem ok nélkül keresett egy másik nőt. Valamit elbaltáztam, vagy esetleg már csak nem voltam neki elég. Vagy ráakaszkodtam volna? Én voltam az ok, csak nem tudtam, hogy miért.

De ennél egy valami jobban izgatott. Mégpedig az, hogy mi lehet az alap. Nem az, hogy érzelmi megcsalás, vagy testi. Hogy csók volt, vagy szex is. Hanem az, hogy ez az egész csak megkívánás? Szex? Kapcsolatkeresés? Szex és érzelem? Vagy ami mindennél rosszabb, szex és SZERELEM?????