5. fejezet - V.

- Van egy rossz hírem, tündérbogyó. – hallottam Lau hangját a messzi távolból. Kicsit eltolt magától, és kisimított pár tincset az arcomból. Az övét is, ami a sok nedvességtől rám ragadt.

- Bi? – ez a „mi?” taknyosított változata.

- Lassan menni kell a próbánkra. Legalább próbálkozhatunk kicsit karaokezni is. Már a főpróbák mennek, és mi még nem is csináltunk ma semmit.

- Az éneklés néha jó stresszoldó. – kezdte Heni. – Ha olyan számot választasz elsőre beénekléshez, ami mondjuk ordítós, akkor kiadhatod magadból a felgyűlt feszkót.

- Göh… - ez volt a következő értelmes megjegyzésem, ami takonynyelven is „göh”-t jelent.

Elindultunk a tornaterembe. Tök fölösleges volt rendbe szednem magam. A saját kis tragédiámnak valószínű a fél – ha nem az egész – iskola szem- és fültanúja volt.