ÖTÖDIK RÉSZ - Új dimenziók

A tévéből a szeretet filmjeit ontják, karácsonyi dalok szólnak a rádióból. Böngésztem a neten, de ott is minden harmadik cikk az ünnepekről szól, a blogok meg a szeretetről, és hogy mennyire jó azt a családdal, vagy éppen a szerelmessel tölteni. Ehhez képest én mit csináltam? Huszonharmadikán este sikeresen összevesztem Gyurival. Takarításnál, főzés közben, terítés előtt, és a legváltozatosabb témák kerültek elő: sosem segít, mindenre én vagyok itthon hagyva, pedig közös a háztartás, mindent szétdobál, semmit sem tesz vissza a helyére, és képtelen lehajtani a klotyó tetejét. Utóbb le sem húzta jelszó, mert csak pisilt, és azért nem pazarolja a vizet. Huszonnegyedikén hazament a szüleihez, ahogy én is. Kényszeredetten mosolyogtam mindenkire, és igyekeztem kikerülni minden számomra kényes témát.

A legjobb dolog a két ünnep között történt velem. Szilveszterezni mindig Gyurival szoktam. Majdnem egy időben értünk haza. Megbeszéltük, hogy én voltam a hülye, és miért. Amíg Gyuri a konyhában szorgoskodott, addig én gondoltam, elpakolok mindent. Az alsóit hajtogattam össze, amikor a zokniai alatt egy dobozt vettem észre. Halkan kiemeltem, és kinyitottam. Egy kék köves ezüst nyaklánc volt benne, hozzá illő fülbevalókkal, és egy hasonló színben játszó sállal.

Vacsora után ültük meg kettőnk karácsonyát, és már az furcsa volt, hogy a kékes karácsonyi doboz helyett egy aranyszínű ajándéktáskát ad a kezembe. Amikor belelestem, fájt. Volt benne egy doboz bonbon, és egy míves fadoboz. Abban pedig, egy gravírozott arany toll – allergiás vagyok az aranyra. Annyit mondott, hogy ez egy dísztoll, úgyse használnám sosem.

Összevesztünk, aztán bocsánatot kértem, és Szilveszterig nem volt semmi baj.

Újévkor a barátainkhoz voltunk hivatalosan meghívva. Alexa is ott volt. Mosolyogtam rá, kedélyesen elbájologtam vele, de belül azt hittem, hogy elégek. – Fájt nagyon minden. Aztán Gyuri felkérte Alexát táncolni. Nem vettem fel, Gyuri egyik munkatársával táncoltam. Hamar jött az éjfél, hamar vége is lett a bulinak.

Hazafelé alig szóltunk egymáshoz. Táncoltunk a hóesésben, szagoltuk a folyó büdösét, ölelkeztünk és csókolóztunk. Próbáltam arra gondolni, hogy új év kezdődött el, s ezzel együtt kapcsolatunk egy új szakaszába lépett. Nem is volt semmi baj, mintha friss házasok lennénk. Hirtelen megbocsátottam neki mindent, mert ha érzelmi megcsalásról lenne szó, már rég nem lenne velem. A testi kapcsolat pedig, csak a hús iránti imádat kiélése. Én úgy látszik, ennél jobb vagyok. És ez tetszik, szeretem, kielégít.

Minden nap olyan volt, mintha most jöttünk volna össze. Hétfőn egy elegáns étteremben ettünk rákot, és olyan dolgokat, amelyekről azt hittem, hogy csak a lexikonokban létezik. Kedden együtt sportoltunk, akárcsak csütörtökön. Szerdán moziba mentünk, és egy vödörből kukoricáztunk, egy pohárból kóláztunk. Pénteken elvitt a barátaival együtt kanbulizni, ameddig ők kártyáztak, én háziasszonykodtam. Hétvégén pedig, elmentünk kirándulni. Két teljes és egy fél nap Egerben. Mindent megért.

Amikor vasárnap este hazajöttünk, az ebédlőasztalon várt egy kék karácsonyi doboz. Amikor kinyitottam, benne volt az ékszer, a sál, és egy kártya: „a világ legjobb barátnőjének”. Hát kell ennél több?

Este egy pohár borral koccintottunk. Azt hiszen, életemnek egy nagyon sötét szakasza ért véget.