1. könyv - 1-10. bejegyzés

I. bejegyzés

A szomszéd nő azt találta mondani nekem, hogy egy feltétellel bocsát meg. Ha feltakarítom a magam piszkát, bocsánatot kérek, és mindemellett teszek vele valami kedveset.

A magam piszka ott maradt még napokig. Senki sem szereti szagolni más szarját. Hát még a magáét. Ha nem tetszik neki, majd eltakarítja ő. Hétvégére már nem volt ott, ahol hagytam. Csalódott voltam. Elkezdtem kigombolni a nadrágomat, és mikor már guggolva erőlködtem, eszembe jutott valami más. Valami jobb dolog.

Hazamentem, és egyből átöltöztem egy kényelmesebb ruhába. Előkészítettem, amit akartam, gondosan, a szakácskönyv szerint kimértem külön-külön, tálkákba az adagokat. Néztem magam elé, majd néztem a könyvet.

Kevés langyos tejben felfuttattam az élesztőt, amibe tettem egy teáskanálnyi cukrot. Átszitáltam a lisztet, kis sóval és cukorral adtam neki némi ízt, még ahogy drága anyám tanította. Elmorzsoltam benne a vajat. A közepébe nyomtam egy lukat. Szó szerint olyan volt, mint egy kopasz, tésztaszínű pina. Beleöntöttem a tejet, a tojások sárgáját, és az élesztőt is. Átdagasztottam, mire a farkam elég kemény nem lett. Letakartam, és hagytam állni egy órát.

Egy órába két menet fért bele – épp elegendő cseppet tudtam felfogni egy két decis pohárban.

Hiszen, a töltelékre is gondolni kell. A túrót szitán áttörtem, és a hozzávalókkal, valamint a pohárnyi termésemmel elkevertem.

Lisztezett deszkán átgyúrtam a tésztát, egy centi vastagra, majd kockákra vágtam. A közepére gondosan pakoltam a töltelékből. Összecsíptem a szemben lévő csücskeit, és tojásfehérjével megkentem. 180 fokos sütőben fél óra alatt aranyra pirultak a batyuim.

Megszórtam porcukorral, és abba időközben kevertem egy kis Valerianát.

Bekopogtam a szomszéd nőhöz, aki elég pőrén nyitott ajtót. Tulajdonképpen a testére csavarodott vizes törölközőn kívül semmi nem volt rajta. Láttam a testének a körvonalát, s ahogy mellbimbóit elérte a tavaszi esős idő hidege, azok megkeményedtek – éreztem magamban is a mocorgást.

Hatalmas harapásokkal, mohón falta az édességemet. Nem voltak túl nagy batyuk, így elpusztította a tányér tartalmának felét, és olyan kielégült mosoly ült ki a fejére, mintha most élvezett volna el. – Egy kis csík belőlem az arcára tapadt, és elkenődött. Kedvem lett volna letörölni, de inkább hagytam.

Dumálgattunk kicsit.

II. bejegyzés

Mióta nem szarok a kapuja elé, a szomszéd nő egyre kedvesebb. Mókás az igyekezete, ahogy próbál szexisnek tűnni. Tüneményes, ahogy nem megy neki ez. Olyan szoknyát hord, amiben látom, hogy nem visel bugyit, olyan topokat aggat magára, amelyek egy kétéves lányon nyáriruhának lennének jók. A haját dobálja, vagy feltűzi. Esténként belátok a szobájába, és direkt nekem vetkőzik az ablaknál. Reggelente úgy tusol, hogy nem húzza el a függönyt. Mintha tudná, hogy figyelem. Mondjuk, ez nem titok.

A lényeg, hogy fogalma sincs, mi jár ilyenkor a fejemben.

Ő azt hiszi, hogy tudja. Hogy valahol, valamire rádöntöm, és úgy hatolok belé, ahogy még férfi soha.

Némiképp az én fantáziám is ekörött jár. Ledönteni valamire, és úgy belehatolni, ahogy még senki sem tette – szemlátomást ép bőre van. Nincs heg, sem tetoválás… még egy olyan női csíkja sincsen.

Nos. Egyszer ledönteném az ágyára. Elővenném a vadászkésemet, és az ágyéka táján hatolnék bele. Az ágyékától egészen a szegycsontjáig felvágnám, és fürdenék testének gyönyörű formáiban – közben pedig, élvezném, ahogy azokkal a buta szemeivel szó szerint szembe tud nézni magával, vagy inkább mondjuk úgy, hogy életében először igazán magába nézne?

Ha összefutunk, megkívánom. Még nem tudom, hogy abszolváljam a küldetésemet vele kapcsolatban.

III. bejegyzés

Ma vettem egy tábla csokoládét. Megolvasztottam, és bonbonokat formáltam belőle. Majd ketté választottam a gömböket, és kibeleztem őket. A belüket ismét eggyé olvasztottam, és apró szögeket tettem a közepükbe, majd egy kis töltelék, és ehető darabokká váltak. Mogyoróba, színes zizibe, kakaóba hempergettem őket. Csak a hülye kezdi úgy, hogy kettéharap egy ilyet, ezért csináltam pár olyat, amiben nem volt számára meglepetés. Tányérra tettem őket, és átbandukoltam hozzá.

Amikor bekopogtam, rögtön kipirult az arca.

Beljebb hívott, kibontott egy üveg igen rossz bort. Savanyú volt, és úszkált valami az üveg alján, de azért rendületlenül ittunk.

Benyomta az összes bonbont, miután rájött, hogy egyben is le tud nyelni egyet-kettőt, a szögek is leszaladtak a torkán.

Alig telt el négy óra, és fuldokolni kezdett. Főleg azután, hogy próbálta őket kihányni. Vér jött vissza, majd hamarosan elálmosodott a lónyugtatótól.

Bevittem a hálószobájába.

IV. bejegyzés

Elvitte a mentő a szomszéd nőt. Elmondtam, hogy szerelmes belém, és amikor visszautasítottam, megfenyegetett, hogyha nem leszek vele, akkor öngyilkos lesz. A rosszullét valószínűleg egy kísérlet volt, hogy rám ijesszen.

Mindent elhittek, amit mondtam.

Épp beszélgettem a szomszéd, dagadt, kissé szagos nénivel, amikor egy tüneményre lettem figyelmes. Az utca végén lakik, fiatal, és szinte éreztem az illatát, ahogy elhaladt mellettem.

Mélyen a szemembe nézett, és rám köszönt: „Szia John!” Annál a hangnál nem hallottam még szebbet. Újra szeretném hallani.

Amikor végzett az orvos, akkor odajött hozzám. Kezet akart nyújtani, s amikor észrevette, hogy véres, fogadkozni kezdett, és inkább nem tette.

Biztosítottam róla, hogy semmi baj, és megszorítottam a kezét. A nő vérének aromája a tenyeremben cuppogott. Majd egy vékony csíkkal váltak el kezeink.

Megszagoltam, megnyaltam a tenyerem, majd az öreg hölgy otthonkájába töröltem.

Bementem a házba, és betettem egy filmet.

V. bejegyzés

Éjjel arra keltem, hogy izzadságban fürdök. Kapkodtam a levegőt, és majdhogynem sírtam. Tudom, hogy a lányról álmodtam. Valahogy meg kell ismernem őt.

Kimentem az erkélyre, hogy lássam, amikor jön.

Nyolc felé járt, amikor megjelent. Odafutottam hozzá, és megkérdeztem, hogy hívják. Váltottunk pár szót. Megtudtam, hogy a neve Gail, huszonhat éves, és még egyetemista. A szüleivel él, nincs testvére, ellenben háziállatokkal rendesen el van látva.

Megbeszéltünk szombatra egy randit.

Nem tudom, hogy fogok ellenni magammal – már most izzad a tenyerem, ha a randira gondolok.

VI. bejegyzés

Eljött a szombat. Sportos-elegánsan öltöztem fel, megborotválkoztam, és a lehető legjobb kölnit locsoltam magamra.

Amikor megláttam, elakadt a lélegzetem.

Egy fehér ruha volt rajta, vékony pántokkal, egy halvány rózsaszín kendő a vállain, és nem kimondottan magas sarkú cipő.

Ahogy sétáltunk a parkban, fagyival a kezünkben, ellenállhatatlanul tört rám a vágy, hogy leteperjem a fűbe, és jól megdolgozzam. Elnéztem, ahogy szőke hajába bele-belekap a szél, ahogy emiatt szűkre húzza a zöld szemeit. Egyik kezével a haját simogatta már-már kényszeresen hátrafelé, másikban a jéggombócokat tartotta.

Kiültünk a játszótérre. Gail a mászókákhoz ment. Én már kinőttem ebből a játékos korból. Ő szüntelenül fickándozott a gyerekek körül. Úgy nézett ki, mint egy tetem sebe, és a körülötte tajtékzó kukacok. Csodálatos volt.

Egy kisgyerek lépett elém, és nézett rám nagy, bamba, kék szemeivel. Az ibolyáiban kíváncsiságba vegyülő félelem tükröződött. Elképzeltem, milyen erőfölényem van vele szemben – semmit sem tehetne, ha most rávetném magam. Maximum sírna. Egy kis ujjgyakorlat, és már nincs is gége.

Nézett rám.

Bámultam rá, mire elvesztette a külvilágot. Lassú mozgásomat szinte már nem is érzékelte, csak azt, ahogy a kis nyaka roppan kettőt, és már nem lélegzik. Végtére is, mennyi esélye lenne a torkának a cipőtalpammal szemben? Semennyi. Tapickoltam a csontok és vérbuborékok között.

Ámulatomból Gail ágyéka rázott fel. Elhajtotta előlem a gyereket, és megállt előttem. Figyeltem, vajon átlátok-e a lenge anyagon. A háta mögül sütött a lemenő nap, mégsem láttam semmi mást, csak az anyagot közelről.

És éreztem valami finom illatot onnan… - Merevedésem támadt.

Lehajolt hozzám, szájon csókolt, majd tovább sétáltunk.

Nem tudom elmondani, mennyire hasonlít Rá.

VII. bejegyzés

Eljött az éves egészségügyi vizsgálat a cégnél. Ültem egy kihalt teremben, és néztem, ahogy a vérem egy fiolába csorog át. A doktornő azt mondta, nem kell néznem, ha undorít. Nem mondhattam el neki, hogy még élvezem is. Megbökhetne máshol is. Én is megbökném szívesen.

A nőn magán nem volt semmi extra. Vörös, tupírozott haj, a negyvenes éveiben járhatott. A bőre szoláriumtól volt barna, öreges, ráncos. A jobb mutatóujja sárga volt. Nagy lencséjű szemüvege mögé rejtette romlott szemeit, amelyek sóvárgásról meséltek. Arra gondoltam, hogy megvágom a nyakát, és szipákolom a bíbort ereiből. Cserébe ő is beleharaphat a csuklómba. Ilyen mocskos bűnben forrnánk egybe.

Ehelyett annyit mondott, hogy végeztünk.

Erre felé tartottam egy kis fiolát, amiben alapjáraton vaníliaaromát szoktak tartani. – Megtenne nekem egy szívességet?

Megtette. – Ez a legjobb módja annak, hogy Gaillel legyek egész nap. Már napok óta nem hallottam felőle, mert a vizsgáira készül. Mindenről Ő jut eszembe, és Gail.

VIII. bejegyzés

Gail továbbra sem ér rá. Azt mondta, a vizsgái végéig biztos nem fogunk találkozni. Belepusztulnék, ha nem lenne mód magam kielégítésére.

Legurult rólam a szajha, akit összeszedtem hazafelé jövet. Kleopátra frizurás, erősen dohányzó, középkorú nő volt. A testének szaga keveredett vágyának termékével, olcsó parfümjével. Ha be lennék rúgva, angyalinak látnám a maga természetességében.

Megsimogattam pattanásos hátát. Rám mosolygott, majd visszakúszott mellém, és rám nyitotta bagófüstös száját, amiben még benne kavarodott a roston sült és az elfogyasztott bor.

Sugárban hánytam le.

XIX. bejegyzés

Már rég lement a vizsgaidőszak, mégis még mindig semmi. Egy másik kurvát voltam hajlandó felszedni csak azért, hogy ösztöneimet kielégítsem. Kimerülten fekszik, teste groteszk módon van kitekeredve. A háta alatt van a párna, az egyik combjára lóg csak a takaró. Lábát és karjai hanyagul szétdobálta. Néha fel-felhorkant.

Elnézem szabályos, kerek melleit, teljesen csupasz bőrét. Olyan, mint egy kislány. Telefonnal készítettem róla pár fotót… ha már nem lesz egyben, valahogy emlékeznem kell rá.

Odaültem mellé, kisimítottam arcából egy tincset. Rám nézett, és lefogtam a homlokát.

Láttam a rémületet a szemében, amikor meglátta kezemben a kiskanalat.

Gyönyörű szeme volt… a leggyönyörűbb a világon…

X. bejegyzés

Egy sarki kávézóban ütöm el a fölös időmet. Nézegetem a közösségi oldalak profiljait. Szüntelenül keresem őt.

A lány, aki kiszolgál, alig múlhatott tizenhat-hét éves. Pontosan nem tudom meghatározni, akár negyven is lehet. A vastag sminkből alig lát ki. Méretes darab, tetőtől talpig feketében. – Gyűlölöm azokat a fajta ripacsokat, akik eljátsszák, hogy vámpírok.

Bezzeg, ha eléjük állnék két hegyes foggal, beszarnának.

Ránéz a laptopomra, majd közli velem, hogy ha keresek valakit, akkor rossz helyen kutatok. Meg sem várja, hogy reagáljak. Szinte félrelök, és valamit anélkül gépel a keresőbe, hogy a billentyűzetre nézne. Egy másik közösségi portál keresője elevenedik meg előttem.

Hálás vagyok… azt hiszem.

Hájas seggét lebegtetve arrébb megy, és másokat boldogít a kávéba lógó keresztjével.

Elvégeztem a dolgomat. Laptop összecsuk, fizetek. A lánynak jókora borravalót adok. Megadom neki a telefonszámomat. Este felhív.

Át is jött. Azt mondta, szereti a szadit. Hát, megadtam neki, amit kért. – Már három napja fekszik kikötve egy rohadó asztalhoz a pincében. A nagyajkait két fémrúdra tekertem fel, mint valami perverz göngyölt húst. Ha megcsörren a telefon, megrázza az áram.