1. könyv - 11-20. bejegyzés

XI. bejegyzés

Ma sétáltam. Hazafelé menet láttam egy kifordított macska-tetemet. Gyönyörködtem benne egy darabig, majd elképzeltem, hogy vajon egy ember is így néz ki belülről?

XII. bejegyzés

A lánynak hála megtaláltam az én Drágámat. Gailt egy pillanat alatt ütötte ki a nyeregből. Azóta minden nap megnézem, hogy milyen képei vannak fenn, mikor lépett be utoljára, s vajon, mit frissített azóta, hogy utoljára aktív volt. Féltékeny lettem azokra, akik az ismerőseivé váltak, és arra is, aki a derekát ölelte.

A lány profiljából küldtem magamnak egy meghívót, és felregisztráltam én is.

Feltettem magamról pár adatot, melyek csak picit voltak azonosak a valódiakkal, és töltöttem le néhány instant képet modell férfiakról. Bejelöltem Őt. Beszélgetni kezdtünk.

Nem volt olyan csintalan, mint régen. A válasz a komolyságára az volt, hogy most már felnőtt, kapcsolata van, nem lehet olyan felelőtlen, mint régen. – Nem tudta, hogy velem beszél. Még a rendőrség is letartóztatna…

Képeket készített magáról, amiről én levágtam a fejét, és beillesztettem más képekbe. Meztelen nőkre montíroztam, vagy olyanokra, melyeken a nők már meghaltak. Csodás volt az a kettősség, amely a halált és a szenvedélyt jelentette nekem. Napjában kétszer-háromszor rántottam rá.

Aztán egy nap jött tőle egy levél. Szakított a pasijával, mert rajtakapta egy másik férfival. Elsírta nekem minden baját. Két napon keresztül MSN-eztünk.

Majd nekem szegezte a kérdést. „Találkoznál velem?”

XIII. bejegyzés

Időt kellett nyernem. Nagyon szerettem volna vele találkozni, de nem mertem. Azt mondtam az én Drágámnak, hogy üzleti úton leszek egy-másfél hétig. Addig pedig, maradjuk levelezős kapcsolatban egymással.

Közben Gail ismét bejelentkezett. Kapva kaptam az alkalmon.

Elvittem italozni. Egy férfit megszégyenítő sebességgel és kortyokkal tüntetett el ipari mennyiségű alkoholt. – Szerinte ennyit megérdemel a sikeres vizsgái miatt. Szerintem nem.

Az utcán hazafelé menet majdnem rámásztam. Gigászi merevedésem volt attól, hogy a macskás teste hozzám simult csók közben. Vakon, és úgy, hogy más lefoglalja az érzékeimet, nehéz kinyitni a kaput, aztán bezárni, majd ugyanezt tenni egy ajtóval is. Végül csak bejutottunk a házba.

Gail egy pillanat alatt szabadult meg a ruháitól. Bugyi és melltartó volt rajta. Egy „LOVE” felirat volt a feneke felé tetoválva. Megállt nekem háttal, és úgy állt meg, mint egy imádkozó sáska. Nézte a hatalmas ágyat.

„Ez lesz nekem az első…” Mondta, mire a fejemben rögtön válaszoltam is rá. Még én sem voltam szűz lánnyal sosem.

„Semmi baj, majd vigyázok.” Mondtam én, de már akkor tudtam, hogy nem tudja, milyen ez, így bármit csinálok, nem fog ellenállni.

Láttam rajta, hogy izgul. Ledöntöttem az ágyra, és lassan vettem le róla minden egyes darabot. Lassan, hosszan, kínzóan. Szinte már nekem is fájt.

Elmosolyodtam, és a farkam őrült ütemben kezdett el lüktetni.

Kinyaltam, majd miután elélvezett, hirtelen és halálosan löktem rajta párat. Olyan gyorsan, hogy meg sem éreztem, hogy valami meleg folyadék folyik szét a combján, és fröcsköl rá az én ágyékomra is, vörösre festve a szőrt.

Másnap reggel Gail már nem volt ott, mikor felébredtem, csak egy harminc centis vérfolt díszelgett az ágyon a helyén. Megszagoltam, ráhajtottam a fejem, és aludtam tovább.

XIV. bejegyzés

Vártam, hogy a kávém csöpögjön ki a gépből. Meztelenül állok a hűtő előtt, de nem vagyok éhes. Kintről hallom az embereket.

Gail bekopogtatott. Magamra kaptam egy alsót, majd kinyitottam az ajtót. Magas sarkú cipő, rózsa mintás harisnya, sort és egy piros garbó volt rajta.

Csinos volt, de már nem mozdított meg bennem semmit. Elmúlt a varázs.

„Most akkor mi járunk, vagy hogy tervezed a dolgunkat?” – Van közös dolgunk? Kérdeztem magamat. Jót röhögtem rajta, majd mondtam neki, hogy „pá, ez csak szex volt”. Sírva fakadt, hogy ő nem így képzelte, hanem akinek odaadja magát, az majd elveszi, bla-bla-bla… Erre azt mondtam neki, hogy meglátjuk, hogy alakul. Ettől megnyugodott.

Mégsem mondhattam neki, hogy egy férfi annál jobban szereti a nőt, minél többet kell érte tepernie. És csak addig szereti, ameddig meg nem kapja. Utána már, más mezőkön vadászik…

Hozzám bújt, és azt suttogta, szeret.

Szerencsétlen hülye!

XV. bejegyzés

Egy adaggal a zsebemben hazafelé sétáltam. Láttam egy csinos nőt, szürke ruhában, és tűsarkúban. Imbolyogva túrt könyékig a szemetesben.

Gyermektelen, állástalan nő, aki viszonylat jól szituált, valószínűleg kitartott szerepet szántak neki. Nem kívánja a pasija, nincs szeretője. Láncdohányos, iszákos. Nem mellesleg, anorexiás, két akkora műmellel, amikkel még a Titanic sem süllyedt volna el.

Kisimult ráncok, kisírt szemek. Izzadság és több ezer forintos parfüm kavarog körülötte.

Reszket a lába, remeg a keze, és csuklik.

Lerogyott az útpadkára, és túrni kezdett a táskájában eszelős módon. Egyre-másra hullottak ki belőle a dolgok: élénk rúzs, zsebkendők, mobiltelefon, egy pakli cigaretta, óvszer, egy öngyújtó. A földről felkaparta a cigarettát és a gyújtót. Kiesett egy tablettás doboz is a táskából, és egyenesen a lábamhoz gurult. Felvettem, megnéztem.

Felnézett rám a homályba vesző tekintetével.

Odasétáltam hozzá, és felé nyújtottam a dobozt: „Azt hiszem, ez a magáé, hölgyem.”

Remegő kézzel nyúlt utána, majd gyorsan eldugta. Elnéztem, ahogy nem tudja meggyújtani a cigarettáját, majd elvettem tőle a gyújtót, és tüzet adtam neki.

Bólintott, mint egy köszönömképpen.

Letérdeltem, összeszedtem a cuccait, bezártam a táskáját, majd az ölébe tettem. „Köszönöm.” Mondta úgy, hogy két tenyerébe fogta a kezem.

Láttam a szemében a vágyat, éreztem a gyomromban a kavar kesernyés ízét.

Otthon az első tűszúrás után már nem is láttam a nőt magam előtt.

XVI. bejegyzés

Ma láttam a tegnapi kukázós nőt. Fekete zsákban cipelték el a hulláját az árokpartról. Kivillant a melle, ahogy feltették a kocsira, még mielőtt ráhúzták volna a zipzárt. Majdnem elejtettem a kenyeret és a tejet, amit vettem. De merevedésem lett. Úgy fogott el a vágy, hogy megdugjam, mintha vonat sodort volna el.

Gail böködte a könyököm, hogy menjünk már, mert ő rosszul van a látványtól.

Felmerült bennem a kérdés, hogy juthatnék be a hullaházban, hogy utoljára megcsókoljam Isten gyönyörű csodáját.

XVII. bejegyzés

Moziban voltam. Megnéztem egy érdekes filmet, amiben túltengett a szexualitás és a gyilkolás. Elfogott a vágy, hogy egyszer egy, a filmhez hasonló élményt éljek át. Elképzeltem magam két nővel egy fehér szobában, fehér bútorok és kiegészítők között. Ahogy dugom a két kurvát, majd huszáros vágásokkal végzek velük.

Mellettem egy fiatal lány ült. Nem lehetett több tizennyolc évesnél. Hosszú, szőke, hullámos haja volt, és lélegzetvisszafojtva bámulta a vásznon zajló eseményeket. Amikor vett egy-egy nagyobb levegőt, megemelkedtek természetesen nagy mellei.

A vállamba fúrta a fejét a film legvéresebb, legijesztőbb részénél.

Ráhagytam. Jól esett.

XVIII. bejegyzés

- Mit iszol? – kérdezem attól, aki éppen velem szemben ült. A buszon szedtem össze.

- Bort, ha van. – válaszolta.

- Fehéret, vagy vöröset?

- Fehéret.

- Jó választás.

Kivettem a spájzból egy üveggel, kinyitottam, majd töltöttem neki. Francba az etikettel, nem vártam, hogy levegőzzön sőt, még azt sem hagytam, hogy megkóstolja, és szabadon eldönthesse, ízlik-e neki, vagy sem.

Húzóra ledöntötte. – Jó kislány.

Pár perc múlva már eszméletlenül görnyed az asztal fölé.

XIX. bejegyzés

A kidőlt lány nem tudta, mit csinálok vele. Másnap mosolyogva ébredt, és rám hagyományozta a bugyiját. Áradt belőle a szaga.

Az ő arcáról pedig, az enyém. – Amíg nem volt magánál, az arca fölé guggoltam, és amikor csak kellett, fingottam egyet.

XX. bejegyzés

A modern színdarabok átka, hogy a színészek rosszak, a rendezés trágya, a zene nem passzol, a szöveg összefüggéstelen, míg maga a darab nem szól semmiről.

Kevesen voltunk, tíz-tizenöt ember volt szétszórva a nézőtéren.

Egy kellemes nő ült mellettem, fülében valami zenével.

Az egyik jelenetnél, amiben jó pár száz katona ráugrik egyetlen egy szál, szűz nőre, rám nézett.

Lehúzta a sliccem, és leszopott. Megujjaztam. A zenétől nem lehetett hallani a sátáni szuka vonyítását.

Szerencse.

Ő az ujjamra élvezett, míg én a mellei közé lőttem.

Amikor vége lett a darabnak, nem vártam meg, hogy összeszedje magát.

Holnap ismét írok a Drágámnak. Csak még, nem tudom, mit tegyek…