1. könyv - 71-80. bejegyzés

LXXI. bejegyzés

Az aktuális hüvelyessel összevesztem. Történt az, hogy baromi rosszul szopott. Karcolt a fogaival, és húzogatta a szinte száraz bőrt a farkamon, azt hittem, megőrülök. Már csak egy kupakharapás kellett volna, ezért inkább mondtam neki, hogy „bébi, szarul csinálod, inkább folytatom én”. Erre összezárta a lábát, és bevágta a durcit.

Mondom, mi van? Mire ő elregélte, hogy egyszer nyalás közben úgy beleharapott a pasi a csiklójába, hogy még most is meg lehet számolni a fognyomokat. – Leharapni és beleköpni a szájába. Az lenne az igazi élvezet. – Nem szereti, ha szájjal elégítik ki.

Akkor felvetettem az ujjazás lehetőségét. Ezt is elutasította, mert egyszer öklözésig fajult a dolog, és nem volt kellemes, amikor a nyitott tenyér összezárult a hüvelyében.

Harmadik menet.

Mondom, akkor hozok síkosítót, bekenem, és dugjunk. Fél a terhességtől, mert egyszer úgy maradt. A gumi nem elég tiszta, nem szed gyógyszert, mert elhízik, egyéb mód nem jöhet szóba szintén a higiénia miatt. Mondom magamban, ez fasza.

Akkor jöhet a vizuális élvezet, ami mindenre hat, csak a libidóra nem. Mondom, menj ki a konyhába, és csinálj kaját. Összevonta a szemöldökét.

Kiment a konyhába, tett-vett, én az ágyon heverésztem, majd visszajött egy tányér állott sajtos makarónival. Amikor megkóstoltam, majdnem hánytam. Sós volt.

A falhoz vágtam a tányért, és az egyik szilánkba belelépett.

Ezután bárhová ment, véres kis talpnyomokat hagyott maga után.

Aztán felöltözött, és kérdeztem, mi van.

Elmondta, hogy inkább hazamegy, mert ha már nem lesz semmi, akkor inkább nem rabolja az időnket. Mondtam neki, hogy én mindent megtettem, hogy legyen szex.

Válasz: de a fenekemmel nem próbálkoztál.

Bazd seggbe magad, hülye ribanc!

LXXII. bejegyzés

Szétcincált sörösdobozokra térdepeltettem egy csajt ma. Az utcán szedtem fel, elméletileg fizettem érte. Élvezte a dolgot. Vagy nem. Igazán nem érdekelt. Miután nem élveztem el, már semmi sem izgatott különösebben.

LXXIII. bejegyzés

Napok, sőt hetek óta most először élveztem el. Megjött a tavasz, és kirobbant belőlem minden feszültség.

A lány, aki most mellettem fekszik, bámulatos. Okos, csinos, nem riad meg az extrém dolgoktól. Ő vetette fel, hogy mi lenne, ha egy kicsit csak izgatnánk egymást. Az ejakuláció előtt mindig megszakítottunk mindent. Ő abbahagyta, én elélveztettem őt egy párszor.

Aztán én is megkaptam a tökéletes kielégülést.

Reggel, vizelés közben éreztem, hogy a farkam segítségért kiált. Fájt, mintha egy éjszakán keresztül csak hegesztettem volna. – Egyszer hétszer dugtam egymás után élvezéssel együtt. Másnap nehezemre esett a pisilés.

Ébredés után dugtunk megint. Fájt neki, de azt mondta, hogy ne hagyjam abba, mert jól eső fájdalom. Kérlek. Még gyorsabban, nehezebben löktem neki a dolgot, ha már ez a kívánsága.

Imádom a jó ízű, kályhaszerű punciját.

Életemben most érzem magam igazán jól és rosszul egyszerre. Jó, mert olyannal éltem át egy olyan élményt, ami ritkaság. Rossz, mert úgy érzem, hogy ezzel (a jó érzéssel) megcsaltam az én Drágámat.

LXXIV. bejegyzés

Ma végighánytam a napot. Nem tudom, miért. Nem vagyok sem terhes (mivel férfi vagyok, ezt az opciót nehéz lenne teljesíteni), nem ettem semmi olyat, amiről nem tudtam, mi az, romlott sem volt, és még be sem rúgtam. Nem értem.

Teljesen normális napnak indult.

Csörög az óra, kelés. Kávé. Cigi. Klotyó.

Ott valahogy a gyomrom hullámmozgást végzett, és egyből már tört is fel a zöld trutyi. Epe vagy gyomorsav? Nem tudom. Étel nem jött ki, tehát tényleg nem azzal volt a baj.

Az első körben visszakaptam a kávét, utána már a legjobb részemet nem voltam képes visszanyelni.

Néztem, ahogy a remegő végtagjaimon végigfolyik a könnyem, a nyálam, és egy-egy darabka csúszik a köldököm felé. Letérdeltem, amivel jött egy újabb adag.

Utána zuhany.

Vödör az ágy mellé. Néha kiüríteni a vödröt.

Most alszom egyet, hátha jobb lesz.

LXXV. bejegyzés

Ma tettem valamit, ami nem helyes. A merő kíváncsiság vezérelt… valami belül azt súgta, hogy de igen, ezt meg kell tennem. Neki is jobb lesz így, és én is gazdagodni fogok egy tudásanyaggal.

Az egész ott kezdődött, hogy elolvastam Szorokin Jég című könyvét. Abban úgy hozzák felszínre a bennünk lakó „gonoszt”, hogy egy speciális jégdarabbal megütögetik a szívünket. Ha beszélni kezd jó, ha nem, halál. Minden szőke (esetenként inkább) kék szemű emberen megpróbálták.

Találkoztam egy tíz év körüli kislánnyal. Gyönyörű nagy szemei voltak, és tejföl szőke haja. Kék kis kötényes ruhájában a folyónál játszott. Odamentem hozzá, hogy beszélgessünk. És eszembe jutott a könyv.

Áthívtam magamhoz, jelszó, a szülei odajönnek érte.

Velem is jött egyből. Otthon fagyit etettem vele, levest és még egy kis sült húst is. Majd leült játszani, mire felvetettem, hogy koszos a ruhája, vegye le.

Gyönyörű teste volt. Fiatal, ártatlan. – Sosem hoztak lázba a gyerekek úgy igazán, nem férfiszemmel néztem rá… de tényleg… tíz-tizenöt év múlva csinos macska lenne belőle.

Kiszedtem egy nagy jégdarabot a fagyasztóból, és leültem vele szemben. Kikötöttem az ágyhoz, és ütni kezdtem a mellkasát. Hallottam, ahogy ropog a csont.

A szíve ütemesen vert, majd hevesebben, végül rendszertelenül és egyre halkabban.

A feje a mellkasára esett, és vér folyt ki a száján.

Első idegességemben nem tudtam, mit tegyek. Felolvasztottam egy kádnyi sósavban, majd elástam a kertben. Egy kőre rávéstem a dátumot. Béke poraira.

Többet nem játszom ilyet.

LXXVI. bejegyzés

Két nőt húztam meg az este. Semmi extra nem volt. Két átlagos nőt. Barátnőt. Elmentem egy buliba, és felszedtem őket.

Ameddig az egyiket nyaltam, a másik lovagolt rajtam. Vagy egymást nyalták, miközben vertem a farkam. Ujjaztam, míg az egyik szopott. És a többi. És a többi.

Négy mell. Két pina. Két csikló. Két segglyuk. Ezért és így érdemes lenne meghalni.

Nem tudom a nevüket.

LXXVII. bejegyzés

Ma láttam egy érdekes párt. Egyformán magasak voltak, feketében jártak, egyforma színű és hosszúságú hajuk volt. Bementek a templomba. A fiú áhítattal nézte, a lány libabőrözött. – Így jár minden olyan ember, aki olyan párra lel, aki más vallású.

Emlékszem, egyszer nekem is volt egy szende szűz barátnőm. Mindene volt a templom, a vallás és a kis Jézus. A falra másztam tőle, de helyes mellei és csinosan ívelt vénuszdombja feledtetett velem mindent. – Talán a szülei és a testvérei is ezért utáltak.

Elmentem vele néha, ilyenkor az unalom környékezett meg. Ő ilyenkor viszont nem érezte, mi játszódik le bennem. Mindig mondta, mi a jó, próbált tanítani, átnevelni, rávenni, hogy vele együtt legyek hívő.

De végignézve őt, inkább nem.

Mert miért kellene meggyónnom azt, ami bár nem a génjeim továbbörökítését szolgálja, viszont jól esik?

Minek imádjak bálványt, amikor az elvileg tiltott?

Hogy legyek vallásos, amikor az alapot (a tíz parancsolatot) sem tudom megoldani?

Hogy higgyek valamiben, amit még nem is láttam?

Aztán egy reggel arra ébredt, hogy már nem vagyok vele.

A konfliktusok és a különbségek felőröltek.

Minden ilyen párra ez vár. Ez pusztán csak figyelmeztetés, nem ígéret.

LXXVIII. bejegyzés

Kivertem a farkam egy gyóntatófülkében. Az atya valósággal kidobott a templomból, s nemhogy feláldozott, megátkozott a köcsögje.

Viszonzásul ráspricceltem a talárjára.

LXXIX. bejegyzés

Nézz a szemembe, és mondd, hogy már nem szeretsz!!! – ordítja utánam egy elegáns étteremben. Mindenki ránk figyel, pedig igyekeztem angolosan viselkedni. Direkt nyilvános helyre vittem, hogy ne csináljon jelenetet, erre cincogó hangon sírni, majd könyörögni kezdett.

Azt hitte, hogy el fogom venni. Hát, nem. A pezsgőjében nem gyűrű úszkált, hanem valami teljesen más. Eredeti én!

Nézz rám, és mondd a szemembe, hogy nem szeretsz!!! – ismétli meg. Visszafordulok, és úgy magasodok fölé, mint valami sátortető.

[te utolsó, gennyes picsa, mit képzelsz te magadról? Hogy veled képzelem el a jövőmet? Hogy házasság meg gyerek? Hülye vagy te? Buta vagy, mint a segg, és ráadásul mással nem tudsz szolgálni, csak rossz szexszel és gazdag szülőkkel]

Nézd. Nem akarlak kihasználni. Nem érzem, hogy szeretnélek, vagy hogy valaha is ez menni fog. Sajnálom, hogy te így belém habarodtál, de nem érdemled meg, hogy az adottságaidat felhasználva kifacsarjalak. Te ennél jobbat érdemelsz.

Szóval, akkor csak szeretkeztél velem és kész? – kérdi.

[Jah, és az is felejthető volt. Amúgy nem volt szeretkezés, csak dugás. Elvégre, nem volt benne érzelem, vagy gyengédség.]

Nem, dehogyis. Rád mindig emlékezni fogok. Csodálatos élményt adtál. Talán, majd még találkozunk egyszer, amikor már mind a ketten megértünk egy komoly kapcsolatra.

[vagy soha többé nem látlak, mert soha nem leszel olyan, akit bevenne a gyomrom.]

Utolsó csók, és kimentem. Hagytam, hogy fizesse ő a rákot.

LXXX. bejegyzés

Gyorskaját ettem ma. Nem volt kedvem otthonról kimozdulni. Nem tudom, de ismerős íze volt a fagyinak. Mint a genitáliám.

A kóla olyan volt, mintha belehugyoztak volna.

A hamburger minden alkotórészében találtam valamit: köpet, szőr, köröm.

Nem ettem meg, de a maradékkal megkerestem az üzletvezetőt, és letoltam minden falatot egyenként a torkán… merő nevelési célzattal.