1. könyv - 91-96. bejegyzés

XCI. bejegyzés

Nem térek magamhoz. Annyira elvesztegetettnek érzem az életemet, hogy az hihetetlen. Ahogy Liz kezét nézem, csak azt érzem, hogy nem éltem, pedig sok mindent megtapasztaltam.

Üldögélek kettesben vele. A haja kócos, a tarkóján összefogva, az orra és az arca kipirult a bortól. A szeme környéke tiszta, mintha nem lenne beteg. Meg szeretném kérdezni, mi van vele, de nem. Megkért, hogy ne beszéljünk erről a mai napon. Ha ő nem beszél a betegségéről, én nem beszélek neki a kapcsolati előéletemről.

XCII. bejegyzés

Egy honlapon találtam öreg barátomra, Peterre. Pete. Hasonló alak, mint én. Szereti a perverz dolgokat, az erőszakos szexet, és mások gyötrését. Nála vendégeskedem, és úgy gondolom, bölcsebb hallgatni arról, hogy Liz milyen állapotban van, és hogy én mit érzek iránta. Ugyanis, éppen arról tart előadást, hogy legjobb, ha szenvtelenül baszunk, mert abból nem lesz rábaszás.

Lehet, hogy igaza van.

Amúgy tipikus gazdag ember. Nem számít semmi, és mindent megtehet, amit csak akar. Bazinagy birtok, több szolgáló, és idős szülő, és minden nap más nő – ha valami nem úgy sikerül, ahogy, akkor azt is hamar elsikálja. Elvégre egy kis pénzzel még egy megerőszakolt nő is befogja a száját. Nemben, korban, semmiben sem válogat.

Velem szemben ül a kandalló tüzét nézve. Vigyorog. Eszembe jutott, hogy mi van, ha tud olvasni a gondolataimban, és kitalálja, hogy Liz mennyit jelent nekem. Ő anno már azt sem kultiválta, hogy megkörnyékeztem az én Drágámat.

- Mit fogsz csinálni, ha egyszer olyan dologba keveredsz, amitől sem a pénzed, sem a státuszod, sem a neved nem fog megvédeni. – kérdőn néz rám. – Ha mondjuk valakinek nem tudod befogni a száját így vagy úgy. Akkor mit fogsz csinálni?

- Mindent meg lehet oldani. Hülye vagy te. Vagy azért aggódsz, mert egyszer el fognak kapni? Fosol a börtöni köcsögélettől? – megrázta a fejét. – Vagy talán attól félsz, hogy valakit magaddal rántasz a mélybe?

A kérdés mellbe vágott, nem is kicsit.

Tapsolt egyet, mire belépett egy hernyósejembe öltözött lány. Barna, derékig érő haj, csontos alkat, vastag száj.

- Ő itt Angie. Megkapó jelenség, nem de? No, barátom, mit szeretnél? Mert ez a ribanc olyan éhes, hogy mindent megtenne egy finom falatért.

Nem reagáltam, mire Angie válaszolt.

- A barátja félénk. Szerintem inkább a számba menjen, és ön a fenekembe. Az a biztosabb.

Térdre ereszkedett. Megfogtam a copfját, és egyre mélyebbre tolultam a szájában. Pete pedig, odahányta nekem, hogy megdughatom, de utána menjek, mert jönnek hozzá. Ez van. Felhajtotta a lány ruháját a derekára, valami kenőccsel bekente a végbélnyílását, és ritmikusan mozogni kezdett. A lány feje és feneke vörösen izzott.

XCIII. bejegyzés

Hazamentem, miután végeztem Pete ajándékával.

Addig hánytattam magam, ameddig már csak gyomorsav nem jött vissza. Marta a torkom, és büdös vasízt böfögtem vissza.

Ugyanakkor valami nagyon rossz kerített hatalmába, amit eddig még sosem éreztem.

Azt hiszem, kész vagyok túllépni a saját határaimon.

XCIV. bejegyzés

Egy csaj ma rajtam taposott. Úgy éreztem, meg kell büntetnem magam. Egy fémes szobában vagyok, kikötözve egy fémtepsire. Tudjátok, mint amin a hullák szoktak feküdni.

Édes a tortúra íze. A parancs, a megalázás… a megalázkodás.

Kicsit meg kell haljak, hogy érezzem, hogy csináhassam.

Fém tű a farkam bal felén belém hatol, s a jobbon ki.

Nem is egy.

A dominám egy zöld tűsarkút visel. Előbb a golyóimat nyomja szét vele, míg el nem élvezek, majd a sarkát belevájja a combom belső részére.

Nyelvemre fém evőpálcikát gumiz, és áramot vezet bele. Finom.

Amikor végzünk, megkérdezi, hogy mi lenne, ha szerepet cserélnénk. Bólintok, mire megindul a vérkeringésem, és ő kerül nekem kiszolgáltatott helyzetbe. Tisztázzuk, hogy az én szabályaim szerint játszunk. Golyót teszek a szájába.

A combján egy fojtó kötélnek megfelelő szíjat erősítek, befelé álló, apró szögekkel. A fájdalomtól rémület tükröződik a szemében.

Egy gyors rántással egy tíz centis részen letépem a combkötővel együtt a bőrt a lábáról.

Könny folyik végig rajta.

Közel hajolok hozzá: „Azt ugye tudod,  hogy most megdöglesz.” Nyüszít, de kint annyira hangos a zene, és annyira természetes minden sikoly, hogy nem törődik a nyomorult életével senki sem.

A lábát és a karját kifüggesztem, felhúzom a csigákra, majd kitolom alóla a tepsit. Most hassal lefelé lóg a plafonról. Nem tudja tartani a fejét.

Egy kampót veszek elő. A nyakszirtjébe vájom. Lassan húzom a segge felé.

Mintha egy véres lepedőt húznék le az ágyról az egyik sarkánál fogva.

Ez már nem bondage-szerelem.

XCV. bejegyzés

Cat, te most kinyalod Mirit, miközben Stacy… te nyalogassad Miri seggét. Betty, te pedig öltözz fel bébi, veled majd később foglalkozom.

Betty felöltözött, nyomott egy csókot Cat szájára, majd a többi lánynak megpaskolta a fenekét, megcirógatta a csiklóját, majd kilépett az ajtón.

Nem mondom, felállt a farkam.

És én mit csináljak? – szól egy vékony hang a hátam mögül. Adri annyira jelentéktelen, hogy el is felejtettem, hogy bent van a szobában.

Ma még nem leszel benne a fotósorozatba. Majd Bettyvel. Menj haza utána. Esetleg keress egy harmadik lányt is mellétek. Megcsókolom, és egy szál bugyiban kizárom a házból.

Nem szeretném, ha megint szívnák a seggem. – mondja Stacy. – Nem lehetne, hogy valami nagy dologgal Mirri megdug, és Cat pedig ütlegel? Legalább nem a szokásos forgatókönyv lenne.

Most teljesen más dolog lesz. – mondom, és mindre rácsíptetek egy fogót. Megkérdezik mi az, mire mondom, hogy semmi, csak kicsit felvillanyozom a hangulatot.

Elkezdek fotózni, a lányok teszik a dolgukat. Aztán egy óvatlan pillanatban 260-ra tekerem a hangulatot.

Mindenki remeg, kiabál. Egy ideig nézem, majd amikor már füst van, letekerem az áramról őket. Még pisszeg a bőr, lottyog a bél, és sistereg a haj.

Szép, amikor feszítetten táncolnak az izmok. Milyen lesz majd, hogyha kész lesznek a képek, és elkezdem pörgetni. Vajon folytonos lesz?

Mi legyen a csajokkal?

XCVI. bejegyzés

A hét megfeszített tempóban telt.

Vettem egy kádat, jó masszívat, kicsempéztem a pincét, és vettem kéz alatt jó pár gallon sósavat.

A kertben olyan tömör kerítést húztam fel, hogy se ki, se be nem lehet látni.

Készen állok. És már a lányokkal sincs gondom.

De itt van Liz. Neki rengeteg gondja van. Pár mozdulattal és egy kádnyi sósavval, minden baját meg tudnám szüntetni. Nem szenvedne. Nem érdemli meg. Nem tudom, miért nem, de tudom, hogy nem.

Liz délután átjött, és mondta, hogy fürödhetnénk együtt.

Egy pillanat alatt átfutott az agyamon… bólogattam…