2. könyv - 21-30. bejegyzés

XXI. bejegyzés

Kávéztunk egy csajjal – valójában a dugást hívta kávénak.

Feküdt a mellkasomon, mire a következő jelenet játszódott le:

- Olyan jó lenne, ha mindez rendszeressé válna.

- Intézményesítés? – kérdeztem.

- Aham, törvénybe kellene iktatni, és mind a kettőnknek kellene róla egy papír.

Legördítettem a mellkasomról, és öltözni kezdtem.

- Nem tartod jó ötletnek?

- Nem. Az intézményesítés szar dolog. A kötetlenség, a szabadság az, amit igazán szeretek. Gyökerek és kötődés nélkül.

- Nem is szeretnéd elkötelezni magad?

- Nem.

- De hát, miért?

- Egy. Papír nélkül is lehetek boldog. Kettő. Az, hogy kurvázok, vagy a nejemet dugom, mindegy. A különbség az, hogy az egyiknek előre fizetek, a másik pedig a váláskor pumpol meg. A kötetlen dugásban az a jó, hogy nem tartozol sem felelősséggel, sem magyarázattal.

Bámult rám, mint borjú az új kapura.

- Szeretem azokat a nőket, akik mernek szabadok lenni, nyitottak a kapcsolatokra, és nem kérdezgetik folyton, hogy mikor teszek ezt meg azt. Vagy hogy megszabják, kivel találkozom. Utálom a bilincseket.

- Én szeretem. Akkor nem is számíthatok eljegyzésre?

- Mire? Édes, csak dugtunk párszor.

- Igen, de ez nálam azt jelenti, hogy házasság kell, meg gyerek. A szex alapja a kapcsolatnak.

- Ha egy hullámhosszon vagyunk, akkor igen. Édesem. De mi nagyon távol vagyunk egymástól. Nah, majd kereslek.

Kisétáltam. Gondolom, végigbőgte a napot. Isten hozott a nagyvilágban, kislány.

XXII. bejegyzés

Nem tudom, mi történt. A folyóparton ébredtem arra, hogy vízbe lóg a lábam, és kövér, püffedt felhők bámulnak vissza rám. Izzad a homlokom, fáj a torkom. Egy pók mászik ki a számon. Azt hiszem, beteg leszek. Ám, legalább aludtam.

Otthon igyekezni fogok kikúrálni magam.

XXIII. bejegyzés

Szép virágszál volt, ameddig élt. – mondja a haverom. Boncmester a városi kórházban. – Öngyilkos lett. – Harvey érdekes figura volt. Nem tudom, hogy élő nővel volt-e már egyáltalán kapcsolata. A halottakat viszont, rendre megdugja függetlenül attól, hogy mikor haltak meg, és hogy mennyi idősen.

Aki frissen kerül hozzá, azt úgy azonnal fenékbe, punciba húzza, vagy a fejét rá a farkára. Akinél viszont már beállt a merevség, van nála több fajta krém, hogy ne legyen száraz, esetleg kitördeli az első fogakat, vagy szétfeszíti az állkapcsot. – Egyszer mesélte, hogy egy nőt lelőttek egy bolti lövöldözés közben. Minden golyó ütötte sebbe beledugta a farkát.

Most egy fiatal lány (szerelmi csalódottság miatt elkövetett öngyilkosság morfiummal) formára borotvált pináját simogatta. Már lemosta a hullát, és felvágta a mellkasát.

Furcsa módon, merevedésem volt, ahogy az élettelen szívét bámultam.

Harvey néha felhívott, hogy beszélgessünk, de mivel jórészt ilyenkor is dolgozott, a hullaházon kívül szinte soha sem találkoztunk. Most is éjfélre járt már az idő.

Hihetetlen, hogy mennyi ideig nedves marad egy nő a halál beállta után is. – mondja, és egyre hevesebben ujjazza a lányt.

Kár, hogy a személységét semmibe veszi. Szerintem, így könnyebb neki.

Az mi? – bökök a melleire.

Szilikon. – mondja. Félrehajtja a bőrt. – Fogd meg, vedd ki. Vagy a másik mellel együtt gyurmázd meg. Érdemes.

Nézem a havert, és az jut eszembe, hogy a nekrofília nem az én asztalom. Az enyém a szenvedés látványa.

A nőd mit szól ehhez? – kérdezem, mert Harvey öt éve él „boldog” házasságban.

Mit szólna? Semmit sem tud arról, ami itt folyik benn. Azt az egyet furcsállja, hogy őt nem dugom meg. Mondjuk múltkor történt egy kis baki. Jól elszórakoztam az egyik vendégemmel, és hazamentem, megcsókoltam az asszonyt. A szája körül lila foltok jelentek meg.

Az orvos naná, hogy megállapította, hogy hullától származik. Harvey fejét is kicsapta. Elütötte azzal, hogy figyelmetlen volt, és megtörölhette kesztyűben a száját. Jó, ha valakinek ilyen naiv neje van.

Amikor rólam kérdez, csak vigyorgok. Kigombolom a gatyám, letolom az alsót, és tömni kezdem a lány száját.

Nem élveztem el.

XXIV. bejegyzés

Hellraiser-t néztem. Rájöttem, hogy nekem kell egy olyan doboz. Tudom, hogy mindez mese, de az illúzió, hogy rendelkezhetek egy olyan dobozzal… nos, még ez is megéri.

A tavaszi szünetben kalandozgattam kicsit. Hajókáztam. Az útitársaimnak különböző halálnemeket találtam ki. Az anyák tejét adtam volna a férjeknek és gyerekeknek reggelire. A gyerekeket darálóba tettem volna, és kolbászként megetettem volna a szüleikkel.

Láttam egy csinos, barna hajú lányt. Szétlőtte magát. Bőrkabát volt a vállára terítve, lila topot viselt, szakadt farmert, és bakancsot. Két copf volt a fején. A kezében egy cigaretta csonkig égett. Aludt a napfényben, vagy meghalt, nem tudom. Csak távolról figyeltem.

Mindenben és mindenkiben megtaláltam azt, ami számomra a legjobb, ami halálos.

Gondolatban megdugtam mindent, megkóstoltam mindent. Megláttam mindent, amit akartam.

Nem hagytam, hogy irányítsanak, nem voltak szabályok. Csak könnyeden és hatásosan léteztem.

Belestem egy pár hotelszobájába. A pasi kinyúlt az ágyon. A csaj mellette hason feküdt, valami kitekert pózban. Hosszas bámészkodás után jöttem csak rá, hogy a lány borotválja a seggét. A saját seggét – fekve könnyebb egyedül kifeszíteni a bőrt, és simává varázsolni. Szívesen megnyaltam volna. Mennyi mindenre rávesz a szeretet utáni vágy. Fogyj le, legyél csupasz, térdelj, tedd szét… stb. Aztán lehet sírni,  hogy mindez hiába volt.

New Yorkban vettem egy dobozt. Babráltam vele, de ahelyett, hogy a pokol kapuja kinyílt volna, csak egy díszes, mozgó, semmire sem használható fa porfogóval lettem több. Gáz.

Ez van.

XXV. bejegyzés

A szünet utolsó napján beszívtam egy bárban. Találtam egy jó kis helyet, eldugva, nem messze a fővárostól. Söröztünk, döntöttem magamba a rövidet, és furcsa, ízes cigarettát pöfékeltem el egyiket a másik után.

Egy idő után úgy éreztem, hogy mindenki egy csillag vagy egy bolygó. A hely az Univerzum, és én magam vagyok a Nap, aki egy pillanat alatt dönthet mások életéről.

XXVI. bejegyzés

Szeretném azt hinni, hogy jobb lesz ez a nap, mint a többi. Vizsgáztatok. Bámulatosan nem tudnak semmit sem az emberek. A srácok jó része el sem jött a vizsgára, a csajok tömkelege ott van.

Az egyik miniszoknyát viselt, és formás lábai olyan hosszúnak tűntek a tűsarkúban, hogy szinte nem akartam elhinni, hogy vége van valahol. Helyes kis fekete.

A másik nem teszi ki a kirakatba remek, kerek, nagy melleit, de elég szűk felsőben van ahhoz, hogy csodás íveit megbámulhassam. Helyes kis szőke.

A harmadik lány a maga egyszerűségében ül le elém. Nincs magas sarok, nincs kihívó felső, vagy túl rövid alsó. Egyszerűen önmaga. Helyes kis vörös.

Amikor vége a vizsgának, teljesen felajzva megyek oda az iskolatitkárhoz. Teljesen semmit mondó nő. Sűrű szemöldök, dagadt test, és látni, hogy csak akkor törődik magával igazán, amikor felhívják arra a figyelmét, hogy igazán lepukkant már. Álló farokkal köszönöm, majd a fénymásoló tetején tövig benyomom neki.

XXVII. bejegyzés

Vonattal utazok északra egy konferenciára. Nem készültem előadással, sőt, az sem érdekel igazán, amit a többiek fognak előadni. Az útitársam viszont igen. Alig lépett túl azon a koron, amikor a nők elkezdenek menstruálni. A csere nem sikerült jól, hiszen vércseppes a harisnyája.

Amikor feláll rájövök, hogy nem tamponos a lelkem, hanem szárnyas. A betét körvonalát látom a szűk nadrágján keresztül.

Amikor visszajön látom, hogy sminket dobott fel.

Iszonyúan bírom, amikor a csajok próbálnak idősebbnek látszani azért, mert azt okádja a tévé, hogy a szüzesség elvesztésétől leszel igazán felnőtt… nah jah… olvasnának inkább.

XXVIII. bejegyzés

Az aktuális lány beleírta a naptáramba, mennyi nap van még vissza a születésnapjáig. Még két nap van hátra. Nem ismerem, mert nincs rá ingerenciám. Minden nap odabújik hozzám, és elkezdi sorolni, mire vágyik. Nos, amit én fogok neki adni, arra biztos nem számít.

Csináltattam egy tortát, majd elküldtem neki.

Gyertyák helyett azt a szöveget írattam rá, hogy „Nyuszifül, ezennel szakítsunk. Légy boldog!”

XXIX. bejegyzés

Elolvastam az újságokat.

Majd megtaláltam a postát. Felkérés. Illetve inkább felhívás, hogy az egyetemnek rektor kell, és szakmai múltamra való tekintettel, szívesen vennék, ha megpályáznám az állást. Nos, mivel megdugtam már nem egy tanulót, rosszra csábítottam egy-két srácot, a tanulmányaikat leszarom, mint ahogy azt is, hogy az alattam dolgozók mit csinálnak, feltételezem, tényleg én vagyok a legjobb erre a posztra. Cigiről cigire gyújtok, gondolkodom, és a végén úgy döntök, hogy nem.

Teljesen más dolog jár a fejemben.

XXX. bejegyzés

Elvágtam a gyökereimet. Kiköttettem az internetet. Kikapcsoltam az áramot, nem is fűtöttem be. Vásároltam egy másik házat, eladtam az eddigit. Álnéven persze.

Elégettem mindenemet. Maradt pár ruhám.

Felmondtam az iskolában.

Nem maradt semmim. Döntöttem.