4.

Másnap reggel Nicole ébresztette Jessie-t. Reggel hat fele járt. Alig két órája feküdtek le, s máris újra talpon. Pedig ma egy interjú kivételével szabadok voltak, és az interjú is csak később lett volna. Jessie alig bírta el elgémberedett tagjait, különösen a nyakát fájlalta.

- Nem szeretnék bunkó lenni, de miért keltettél fel? – kérdezte Jessie morcosan.

- Először is, jó reggelt! – kezdte Nic. – Másodszor, azt hiszem, beszélnünk kell valamiről. A lánynak feltűnt, hogy szobatársa szeme karikás és üres. A pupillája akkora, mint két napkorong. Sápadt volt, és az egyik orrlukánál heveny fehér por éktelenkedett.

- Mégis miről kellene nekünk beszélni?

- Kutassál csak a kis agyadban. – Nicole idegesítően nyugodt volt, és egészen félelmetes. Pislogás nélkül nézett a másik szemébe.

- A tegnap este?

- Ugye, hogy tudod. Okos kislány vagy. – válaszolt Nic. – Ugye tudod, hogy nagyon megbántottál? Maximalista vagyok, és mindent akarok. S ha én akarok valamit, akkor ráhajtok, és így vagy úgy, az enyém lesz. Mint te.

Jessie feküdt a kanapén, és nem mert megmozdulni. Tágra kerekedett szemekkel nézett a barátnőjére. Minden vér kifutott végtagjaiból.

- Nézd Nicole. Hibáztam tegnap este.

- Tessék? – kérdezett vissza a fekete lány.

- Nagyot hibáztam tegnap este. Tudtam, hogy mire megy ki a játék, és belementem. – Jessica felegyenesedett, és egyre bátrabban kezdett viselkedni. Nicole a fotelban foglalt helyet, és teljesen összetört. – Nem kellett volna, még ennyire sem. De nem tudtam neked ellenállni ennyi év után, és a hév. Tudod, milyen vagyok. Hozzámér egy kéz, és máris benedvesedem.

Nem szólt senki, sikító csend lett. Nicole nem tudott magához térni, Jessica pedig, legszívesebben elmenekült volna.

Jessica törte meg a csendet.

- Szeretem Christiant. Csak nem tudtam, hogy mondjam el.

Nicole lassan emelte fel a fejét. Könnyes szemekkel, vádlón nézett a lányra. Mindig is jól értett a színészkedéshez. – Szerintem meg nem. Én szeretlek, Jessica. És te is engem. Tudom jól, ne hazudj! Remekül meglennénk. De Christian az oka mindennek. Ő látni sem bírna egy boldog lánypárost!

- Nem okolhatod őt. Bármennyire is fáj, én nem lehetek veled, Nic. Sőt, amit eddig együtt csináltunk, azt is el kell felejtenünk. Nem helyes. De örökre köztünk marad. – mondta Jessica sajnálkozva.

- Miért menekülsz előlem? Miért utasítasz vissza? – kérdezte Nic. Valahol már ő is tudta a választ: mindig lenne valami, ami végül elmarná őket egymástól. – Ma már sokkal nyitottabbak az emberek az efféle dolgokra, nem kellene szégyenkeznünk. – erősködött Nic. – Kellesz nekem, mint ahogy neked is szükséged van rám.

Nicole közelebb ment Jessie-hez, leguggolt elé, és megcsókolta, de a lány elhúzta a fejét.

Jessie egy határozott mozdulattal lökte el magától Nicole-t. A fekete lány beütötte fejét az asztalba, de semmi baja nem lett.

- Én ezt NEM akarom! Érted? – ordította Jessica. – A NEMnek melyik felét nem érted? – utálta magát emiatt, mert ő hergelte bele magát ebbe a helyzetbe.

Nicole édesgetően pillantott fel rá.

- Nem kellesz! – rivallt rá Jessica. – Undorító, drogos kurva lett belőled! Így nem kellesz. – Nicole szomorúan bámult maga elé. Jessie a nappaliban mászkált fel s alá. Nicole magába roskadt teljesen.

- Jessica! Hallgass meg. Meg tudok változni. – sírta Nic. – Érted.

- Ne. Miattam ne. Magadért változtass. De akkor sem lesz semmi köztünk.

Ebben a pillanatban lépett be a szobába Christian. A barna fiú szeme villámlott.

- Elegem van a folyamatos veszekedésből. Nicole, ma még maradhatsz, de ki vagy rúgva. Holnap hagyd el a szállodát. Jessie, te velem alszol majd.

Nicole nem hitt a fülének. Nézett a férfira és a lányra is. Jessica nem nézett rá. Christian már nem kerülte a fekete lány tekintetét. Furcsa csend szállta meg a szobát és a három embert. Kis idővel Christian kiment a szobából, inkább most készíti elő a felmondólevelet, mint később. Jessica visszaült az ágyra, háttal a másiknak.

- Te is tudod, hogy így nem lehet vége. – szólalt meg Nicole.

Jessica nem felelt. Mint ahogy érezte, baj lett, csak nagyobb, mint amekkorára számított. – Tudom. Nem így kellett volna történnie, és nem így kellene folytatódnia.

- Nem erre értem. Szorosabb a kapcsolatunk, mint azt bárki meg tudná érteni, sőt, rajtam kívül nem lehetsz boldog senkivel.

- Valaki majd megszeret. Mi ezzel a célod? – kérdezte Jessica.

- Csak szeretlek, és nem vagyok képes végignézni, ahogy egy férfi kihasznál.

- Terhes vagyok. – erre a mondatra Nicole szája tátva maradt.

- Ezt nem hiszem el. – kelt ki magából Nic. – csak azért, hogy ne kelljen velem lenni, ilyen hazugságot is képes vagy kitalálni?

- Hát tudod, nem kitaláció ez. Igaz. Hat hetes vagyok. De ahogy mondtad, azért, hogy ne legyek veled.

- Sajnálom… nem akartam… - mondta Nicole.

- Figyelj találsz magadnak majd valakit, aki jobb lesz, mint én. Most elmegyek, megfürdöm. Aztán kiköltözöm.

Jessica ment be először, majd nemsokkal később Nicole is bemerészkedett. Halkan közelítette meg a vörös lányt, aki csak akkor vette észre barátnője közeledését, amikor már ott állt mögötte.

- Mit csinálsz? – kérdezte Jessica, mire Nicole csókolgatni, simogatni, fogdosni kezdte őt. – Kérlek, ne csináld, nem lenne szabad. – De Nicole-t nem lehetett leállítani. Sarokba szorította.