666

Asmodeus! Hallod? Ott vagy? Engedj el, különben megkereslek és pofán rúglak! Azonnal jelenj meg! Jelenj meg! Semmi okod nincs arra, hogy ezen a lepratelepen tarts! Jelenj meg, és engedj el! Most! Azonnal! Parancsolom, hogy engedj el!

- Az Föld összes aszipirinje nem lenne elég, hogy elnyomjam a rikácsolásod okozta fejfájásomat. – öltött testet a démon.

A legtöbben férfiként gondolnak rá, de csak a férfias neve miatt, és azért, mert ha halálra akar rémiszteni valakit, eredeti alakjában jelenik meg. A négyfejű démon ritkán ölt női testet, de elég perverz ahhoz, hogy szeresse. A Pokol börtönőrét most is körbelengte a szokásos kátránnyal kevert, édeskés hullaszag.

Lila haja mindenfelé szállt a levegőben, fémes szarvain súlyos láncok lógtak. Zöld, itt-ott aranyozott páncélos ruhája elbújt fakó bőre, és világító kék szemei mellett. Karmait most sem húzta vissza.

- Akkor használj inkább Advilt. – mondta neki a lány köszönésképpen, és rávigyorogtam. Rezzenéstelen arccal bámult rám. – Szóval, miért is vagyok itt?

A démon elkezdett az ágy körül járkálni. Kezét háta mögött tartotta, és gondolkodva mászkált a szobában.

- Hm. Mondjuk, mert halott vagy? – kérdezett vissza.

- Azt egyből gondoltam. De mi az oka ennek?

Asmodeus elgondolkodott ismét, de olyan volt, mintha egy láthatatlan könyvet lapozgatja.

- Lássuk csak. Kóros koffeinfogyasztás, havi egy gyorséttermi étkezés, bujaság általában mindig mással, kapzsiság, lustaság, egy-két kegyes hazugság, füllentések, fénytelen barna haj, mások oktalan segítése, amitől elveszed a munkánkat, és az edzésekkel teletűzdelt életed miatt, az egy százaléknyi testzsír sem tesz jót az ügyednek.

A lány tátott szájjal hallgatta. – Ez komoly?

- Hogy lenne már az? – csattant fel a démon. - Emlékszel, mit mondtál egy hónappal ezelőtt a vizsgáid kezdetekkor. Május tizenötödikén, reggeli nyolc óra hat perckor? – Asmodeus most a melle előtt kulcsolta össze ujjait.

- Nem. Igazság szerint, arra sem emlékszem, mi volt tegnap.

- Elhangzott egy jegyzőkönyvbe vett kívánság, miszerint, idézem: „eladom a lelkem Asmodeusnak, hogyha sikerülnek a vizsgáim”. Nos, örömmel értesítelek, hogy kívánságod teljesült.

- De azt csak úgy szokás mondani, egy fogadalom, de semmi tétje nincsen.

- Átmentél a vizsgáidon, nem? Az már más kérdés, hogy felelőtlen voltál, és kiléptél egy autó elé.

- Fura, erre nem is emlékszem.

- Ha két kerék kivasalná a koponyámat, valószínű, hogy én se tenném.

- De én nem akartam ilyen korán meghalni. – felelte a lány dacosan.

A démon felé fordult, és megállt az ágy lábánál. Karmaival annak támláját szorította.

- Tudod, senki sem akar meghalni, pláne, aki ide kerül. Viszont, mindenkiben találtunk valamit, ami miatt nem köthet szerződést velünk. Kivéve, téged. Egészen bűntelen, és – grimaszba torzult az arca. – egészséges életet éltél. Sehol egy betegség, mindig betartod a határidőket. Az egyetlen bűnöd, hogy néha rém slampos tudsz lenni. De most, nagyon figyelj rám.

- Mást se csinálok, mióta beléptél ide.

- Most még gyenge vagy, mert jó pár törött csonttal érkeztél meg hozzánk. Folyamatosan javítunk rajtad, és a testeden. Ameddig a világban te éppen leléptél a járdáról piros lámpa ellenére, addig itt valaki kieresztett hatszázhatvanhat rabot. Nem, nem egyszerű lelkeket, hanem elkárhozott, bukott angyalokat, és kisebb-nagyobb rendű démonokat. Mi egy szerződés értelmében csak akkor mehetünk át, amikor megidéznek minket, kell egy harcos, aki nem démon, de démoni erővel bír. Így rád esett a választásunk, halott. Kapsz némi égi segítséget is, mert mind a három világ érdeke, hogy ezek mind visszakerüljenek a kőbörtönükbe.

A lány eltátotta a száját, majd hangos kattanással zárta össze az állkapcsát. Ahogy végignézett magán, látta, hogy mindkét karja és lába is gipszben van. Gyanította, hogy a fején meg kékes-lilás foltok vannak.

- Arra gondoltunk, hogyha meghal egy tiszta lélek, aki elég botor ahhoz, hogy meggondolatlan fogadkozásokba kezdjen, akkor őt küldjük vissza. S mivel a lelked már-már taszítóan tiszta, cserébe a küldetésért, visszakapsz valamit, ami többet jelentett neked, mint életedben gondoltad.

A lány felszisszent, ahogy feljebb akart csúszni az ágyon. Minden tagjába egyszerre nyilallt késéles fájdalom.

Csak fújtatásra, és nyögésre tellett neki. A démon pedig, csak állt, és bámult rá.

- Mégis, miért mennék én ebbe bele? – kérdezte végül.

- Mert cserébe megadom neked, amire a legjobban vágysz.

- Egy Doxa Racer órát?

- Nem.

- Egy fekete Chrysler C300-ast?

- Nem.

- Akkor nem ismersz eléggé.

- Visszakapod a nyamvadt halandó életed.

- Szóval, ha leszállítom nektek a 666 szökevényt élve, és én sem halok jobban meg, akkor újra élni fogok?

- Bámulatos a felfogóképességed annak ellenére, hogy hulla vagy. – mosolygott. – Áll az alku?

- Áll.

Asmodeus kettőt tapsolt, de ebbe beleremegett az egész szoba. Kisvártatva egy szőke, rasztahajú néger férfi állt az ajtóban, bíborszínű öltőben, egy vaskos könyvvel a hóna alatt. A lány egyből tudta, hogy Baal-Behrith az, aki a szerződéseket nyélbe üti. Letett a démon és a lány elé is egy-egy példányt.

A lány olvasni kezdte.

- Látom, nem bízol bennem. – jelentette ki a démon, de igazából kérdésnek szánta.

- Nem mindennapi dolog, hogy egy alvilági hatalmassággal tárgyalok, tudod.

Asmodeus fintorgott egyet.

- Most az egyszer nincs félnivalód. Nem áll szándékomban semmit sem tenni az ügyünk ellen. Ha nem tudnád, nem vet rám jó fényt, hogy a börtönömből páran meglógtak. Másrészt, ha ezek odafent igazán működésbe lépnek, abból nem lesz köszönet.

A lány ismét a lapokba mélyedt. Baal-Behrith mélyeket lélegzett, és egy ismeretlen nyelven néha beszélt valamit Asmodeussal, aki megigézve vizslatta, ahogy a lány átnyálazza a súlyos papírköteget.

Meglepődött, amikor a lány felnézett rá.

- Nos?

- Méltányos szerződés.

- Akkor írd alá.

Baal-Behrith egy-egy tollat nyújtott át nekik. Ahogy a lány a tollért nyúlt az megsebezte és magába szívta a vérét. Vörös színben kezdett el pulzálni.

A lány Asmodeusra nézett.

- Csak még egy kérdés. – Asmodeus arca kővé keményedett. – Azt mondtad, hogy kapok segítséget innen is, onnan is. Az mit jelent? – a démon már nyitotta volna a száját, amikor hozzátette. – Pontosan mit jelent?

Asmodeus arcán átsuhant valami halvány mosolyféle.

- Pontosan – erélyesen megnyomta a szót – azt jelenti, hogy égi erőt kapsz. De démonit is. Együtt lesz benned jelen a kettő. Testi erőd, és képességeid egy angyaléval és egy démonéval fognak felérni. Gyógyuláshoz használhatsz vért, fényt és lelkeket. Tőlünk korbácsot és szúrófegyvereket fogsz kapni, míg odafentről két puskát. Én így tudom. Tetoválásokkal leszel tele, hogy megvédjünk a haláltól.

A lány végigmutatott magán. – De már minden jel szerint, halott vagyok.

- Vicces. Ezért van szükség arra, hogy feljavítsunk. Amit összeraktunk téged, találkozol a leghatalmasabbal, aki átadja neked az erejét, majd a kertben megkapod az angyali segítséget is.

- Kertben?

- A csontok kertjében. Ott találkozhat csak és kizárólag démon és angyal. Hivatalosan.

- Rendben. Fájni fog?

- Hogy megtöltünk erővel és tudással? – a lány bólogatott. A démon vállat vont. – Nem fog jobban fájni, mint a halálod.

A lány beharapta az alsó ajkát, és gondolkodott egy pillanatig. Jobban az ujjai közé fogta a tollat, és a saját vérével aláírta. Majd papírt cseréltek Asmodeussal, és mind a ketten aláírták a szerződést.

- Hölgyeim, öröm Önökkel dolgozni. A szerződésük ettől a pillanattól fogva életbe lépett. – ezzel Baal-Behrith kiment a szobából. A nők ismét egymagukban voltak.

Asmodeus ugyanolyan szenvtelenül ácsorgott az ágy végében, mint eddig.

- Miért érzem azt, hogy van még kérdésed?

- Nem, nincs semmi kérdésem, eléggé világos voltál te is, meg a szerződés is. De… - egy pillanatra félrenézett. Asmodeus követte a tekintetét, de csak az üres falat találta. – Fogok valamire emlékezni az elmúlt életemből valaha is?

- Idővel, fogsz. Mire visszatoloncolod a kóbor démonjaimat, addigra mindent tudni fogsz. De ha a baleset is érdekel, nos, azt egyelőre nem tudom garantálni sajnos. A halál pillanatában a sokk miatt nem sok mindent tudsz feldolgozni. Ezért mi sem látunk rá. De talán. Nem mondhatok semmit.

- Értem. – a lány bólogatott. – Hogy is hívnak?

- Stokley.