Az elveszettek - 1.

Az acélredőnyök rég felhúzódtak éjszakára. A király maga sem akarta bevallani magának, hogy hiányzott már neki a nyugalom. Testvérei és feleik körében elkölteni egy étkezést, mellette Beth-vel, akinek karján a fia mocorgott. Lopva figyelte a többieket. Hálás volt az Őrzőnek azért, hogy legalább erre a napra nem várta semmi kellemetlen meglepetés, vagy otromba papírmunka.

Zsadist éppen egy mangót tüntetett el Bella ajkai között, amikor Fritz jelent meg az ajtóban, egy tálcával a kezében. Letette Butch elé. Wrath elfintorodott, amikor megérezte a leforrázott kamilla illatát. A folyamatos gyomorpanaszaira Jane doki rendelte el, hogy étkezésenként egy csészével meg kell innia. Az arcának rándulásaiból úgy ítélte, hogy a zsaru sincs oda a nagy ötletért.

Wrath megropogtatta a nyakát, amikor Rhage megállt mozdulat közben. Egy fél csirke volt hátra, amikor félúton a szája felé megállt villája a levegőben. Mary értetlenül pislogott rá. A király izmai egyenként megfeszültek, majd elernyedtek. Alig észrevehetően fészkelődni kezdett a székén. Próbált a testvérekre koncentrálni, amikor a furcsa bizsergés felkúszott előbb a derekára, majd megült a gyomrában.

Rhage komótosan letette az evőeszközöket. Tisztán látszott, hogy felizzik a szeme. Vishous az öngyújtóval idegesen játszadozott. Tohr a füleit hegyezte. A többiek feszülten várakoztak. Ha nem mondják is, látszott rajtuk a feszültség.

Mary, Bella és Beth összesúgtak, hogy mi történik. Nem tudták eldönteni, ugyan kinek van újfent termékenységi időszaka.

Újra és újra átszámolták egymást. Aki bajt okozhatott volna, lent volt köreikben.

Wrath óvón átvetett karját a királyné vállán. Látta, hogy a többiek is ráncolódó szemöldökkel néznek egymásra, ráadásul totál tanácstalanul. A férfiak megérintették valamilyen formában feleiket, hogy biztosítsák őket és magukat a védelemről.

- Valaki kigyulladt! – nyögött fel Phury, mire mindenki Lassiterre meredt.

Az angyal értetlenül nézett le magára. Fekete és szőke tincsei a mellkasára hulltak. Nyitott ujjakkal felemelte karjait, hogy lássa, miről beszélnek a többiek. Az egész teste úgy izzott, mint még soha. Leginkább Vishous természetére illett egész testének világa.

- Mi van veled, öreg? Megnyaltál egy elemet? – röffentett Rhage.

- Szerintem, inkább töltőn volt egész nap. – replikázott Tohr.

Lassiter rosszallóan visszanézett rá.

- Hogy egészen őszinte legyek, ilyet még nem tapasztaltam. – mondta vagy egy tucat káromkodás közepette.

Egy perccel később Wrath a sarokba penderítette Beth-t, és eltorlaszolta előtte az utat. Támadóállásba helyezkedett. A testvérek olyan gyorsan pattantak fel, hogy a székek mindenfelé repültek az étkezőben. A nőket a falhoz terelték, és sorfalat álltak előttük.

Zsadist megmarkolta az evőeszközöket, akárcsak a többiek. Ennyit a nyugodt estéről.

Rhage lassan kezdte kigombolni az ingét. Bizony, az ingét, amit Mary-től kapott azzal az intéssel, hogy el ne merje szakítani.

Mindenre fel voltak készülve, de nem ma este. Ez nem az a nap, amikor az otthonukba bárki is betörhetne. Pedig, minden receptoruk azt mutatta, hogy bármennyire is jó a ház álcázása, valaki rájuk talált a semmi közepén is.

Amikor Fritz belépett az étkezőbe, Rhage megindult feléje elsőnek. Alig bírta visszafogni magát, amikor rájött, hogy éppen a komornyikra készül ráugrani. A halálra vált hűséges kikerekedett szemekkel bámult a férfira.

Mielőtt Xhex bármit szólhatott volna, Qhuinn lépett be teljes harci díszben.

- Ti mind itthon vagytok? – ráncolta szemöldökét.

Előbb mindenki ránézett, majd a királyra.

- Azt hittem, te vagy kint.

- Minden jel szerint, nem. – mutatott egy ujjal a furcsa tesztoszteron falra. – De ti mire készültök?

A király nem szólt egy szót sem.

- Azt én is szeretném tudni. – mélázott el Tohrment.

Wrath nem tudott reagálni a két férfi diskurzusára, mert a következő pillanatban Vishous térdre vágódott, és fejét fogva üvölteni kezdett.