Az elveszettek - 15.

Amikor Sarah felébredt, arra kelt, hogy elgémberedett a nyaka. A szobában sötét volt a függönytől. Mikor is húzták össze? Passzolta a kérdést. Valamikor a második és harmadik menet között, mert Marius prüszkölni kezdett a napfényre. Szóval, akkor még mindig nappal lehet.

Marius a hátán feküdt, ő pedig a férfi könyökhajlatában. Felkönyökölt. A másik meg sem mozdult. Egyenletesen szuszogott mellette. Elnézte az egyenes állát, ívelt, sötét szemöldökét, fakó bőrét. A sötétségben szinte csak a sziluettje látszott a férfinak.

Felült az ágyon. Meresztgette a szemét, hátha talál valamit, amit felvehet.

Végül, ahogy volt, meztelenül kitapogatta a szekrényt. Halkan felkattintotta az ajtaját, és addig-addig húzta az ujjait az anyagokon, míg valami ingszerűt nem talált. Óvatosan kivette az akasztóról, és maga köré csavarta.

Mikor úgy érezte, minden gomb a helyére került, kiosont a szobából. Odakint semmi nem mozdult. Minden ajtó zárva, és csönd fogadta. Biztos volt benne, hiszen hallotta a többiek morgását még napfelkelte előtt, hogy otthon vannak. De hogy mindenki egyszerre alszik?!

Jó, ez így eléggé buta ténymegállapítás volt, mert van az az időpont, amikor egy egész lakótelepre egyszerre borul rá az éjszakai álmosság.

Csak a lakótelep egy épületen belül van jelenleg.

Leosont a lépcsőn, amerre a konyhát sejtette.

Annyira nem illet egyik helyiség sem ezekhez az emberekhez. Hiába volt tisztaság és rend, a juhar világos színe valahogy túl finom volt egy olyan kolóniához, amely a harcra tette fel az életét.

Modern konyha volt, olyan felszereléssel, amelyet Sarah csak a magazinokban látott, és mindig is szeretett volna. Gyerekkorában így képzelte el a vasárnapokat, hogy ameddig ő süt-főz a konyhában, addig a férje vigyáz a két gyermekére – természetesen egy fiú, egy lány, ebben a sorrendben -, s végül tálalja az ételt decens kis ruhájában.

No már most, ezen a képen jó pár dolog rontott.

Sosem fog nappali fénynél főzni az ablakban, mert szénné égne. Nem is tud főzni úgy igazán, ha a szendvicseket és az egyszerű, hülyegyerek-bolognait. Nem lesznek gyerekei, mert átható púderszaggal csak az olyan férfiak találnák meg, akik őrültek.

Itt volt Marius is például. Mélázott, miközben bekukkantott a hűtőbe. Szinte eltűnt benne derékig. Teljesen normális, és egy olyan nőt érdemelne, aki meg tudja neki azt adni, amire vágyik. Csak volt vele egy pinduri bökkenő. Hogy néha megőrült, mintha egy másik személyiség lenne. De ez van. Talán, őket egymásnak teremtették. A lelkük mélyén forró ellenségeskedés nem is a világnak szól, hanem önmaguknak.

Az elfogadta őt, ahogy a férfi mondta neki. Életében először, nem akarta megenni a szeretőjét, mint valami emberi botsáska. S Marius egyszer sem hozta szóba azt, hogy milyen a vérének az íze, ha már az illatába némi hintőpor vegyült.

Kipakolt mindent a konyhapultra, amit ehetőnek nyilvánított, aztán keresgetni kezdte az eszközöket. Tányérokat, evőeszközöket, poharakat, serpenyőt.

Miközben Sarah a tűzhely mellett állt, és unottan a tojást kavargatta, arra gondolt, ahogy Marius ránézett, amikor először csinálták. A szeme vörös volt, mégsem támadta meg, ahogy az erdőben. Tényleg vigyázott rá. Aztán kezdtek kicsit durvulni a dolgok, viszont még akkor is vigyázott, hogy ne menjenek egy bizonyos határon túl.

Oh, az az éhes szempár!

Miközben a tojás készítette magát, egy öblösebb tálkába gyümölcsöket szeletelt. Pár kenyeret megpirított, vajat tett egy kistányérra, vett rá ki felvágottat, és szeletelt némi zöldséget mellé. Közben elkészült a tojás.

Ahogy nevelője tanította neki, megszórta pirospaprikával, majd sajtot reszelt rá. Elkészített magának egy kávét, s két korty között bekevert a férfinak is egyet, meg öntött három különböző gyümölcslevet a poharakba.

Állt bögrével a szája előtt, és azon morfondírozott, ez egy hétre elegendő ennivaló lenne neki. Félt attól, hogy Mariusnak cirka húsz perce lesz ennek az eltüntetésére.

Vajon, ha azon múlna az élete, Marius feláldozná magát érte? Úgy szorította korábban, mintha az élete függne tőle. Szagolgatta magát, nem érezte különösebben Marius-illatúnak a testét. Nem alakult ki kötődés. Akkor, ha a király úgy határoz, akkor nyugodt szívvel meg is halhat. Vagy mi.

De legalább jó volt az utolsó napja.

Vagy csak, egyszerűen arról van szó, hogy már megint túlgondolkodik mindent, mint ahogy az szokása volt. Megismer valakit, aztán a szex után azt hiszi, hogy valami mély érzelmi kötődés alakul ki, nem csak kielégülnek. Fantáziál a következő randiról, meg esküvőről, és mi lesz a végén? Egy nagy pofára esés.

Hirtelen úgy érezte, Marius és ő a büdös életben, soha nem lesznek együtt.

Hiába veszik meg azért, hogy akár ő, akár a benne lakó fenevad megérintse, Marius-val nem lesz közös jövője.

Még csak barátok sem lesznek.

Befalazzák, mint Báthory Erzsébetet, és egy lyukon keresztül fogják etetni, míg a világ világ, és ő el nem hagyja.

Derűs kilátások.

Kiitta a bögréje tartalmát, majd megfogta a fémtálcát, és lábbal belökte az ajtót. Továbbra is maximum a szellemek kísérték az útján. Fel a lépcsőn, majd a szobához. Benyitott. Odabent égett a villany, és Marius szeme haragvón villant felé.

Ugyanakkor, volt valami érdeklődés is benne.

Szinte felfalta a szemével.

Marius nem hitte el, amit lát. Amikor felriadt, Sarah nem volt mellette. A ruhái szerteszét voltak, tudta, hogy nem ment el a lány a házból. Hová is mehetett volna? Vissza az erdőbe? Meztelenül? Nem. De arra nem számított, hogy mikor visszajön, az ő fekete ingében lesz, és ételt szervíroz neki.

Az riadót fújt a fejében, mert azonnal ki akarta bontani abból az ingből, amit félregombolt a sötétben. Egyik combján feljebb csúszott az anyag, amikor lépett egyet. Az étel illata viszont a vámpírt magát bűvölte el.

Egy nő, először az életében étellel tért vissza hozzá.

Gondoskodni akar róla.

S korholta magát, amiért amit ő csinált, azt lent hagyta a konyhában. Vajon megtalálta? Megette?

Sarah gyomra halkan korgott egyet.

Nem. Nem ette meg.

~De először én akarok enni belőle. Aztán majd te. Aztán majd ő.~

Mariusnak nem kellett kétszer mondani, egyből kötélnek állt. Lerántotta magáról a takarót. Elvette Sarah-tól a tálcát, aki csendben várakozva figyelte minden mozdulatát. Marius a komódra tette az ételt, majd visszament a lányhoz.

Pontosan fölé magasodott. Most is, mint korábban, a férfi szeme vörös volt.

- Azt akarom, hogy térdelj le! – jelentett ki határozottan. – Vagy feküdj hassal az ágyra.

Sarah-nak elakadtak a szavai. Vagy meg sem születtek a fejében. Felvonta a szemöldökét, mire Marius vigyorogni kezdett. Végtelenül gonosznak tűnt így.

A férfi gondolatának erejével bezárta mögötte az ajtót. A lámpa sötétebb fénnyel izzott, mintegy romantikus hangulatvilágítást vonva így köréjük.

Sarah a férfiasságára pillantott. Most is ott meredezett előtte teljes meztelenségében. S mivel már járt benne, különösebben nem találta félelmetesnek. Sarah fél lépést hátrált, válaszul Marius megragadta az ing gallérját.

Tekintetüket le sem vették egymásról.

- Így eltéped. – lehelete a lány.

- Pontosan.

Ezzel megrántotta két irányba a gombsort, amitől az apró műanyag szemek szétpattantak mindenfelé a szobában. Feltárult előtte Sarah egész teste. Előbb csak a nyaka, majd telt mellei, lapos hasa, s végül a lába köze. Marius lassan felmérte a terepet, s amikor leért odáig, amit birtokba akart venni, sötét, fűszeres illat töltötte be a levegőt.

Marius áthúzta Sarah karjain az inget, és hagyta, hogy a földre hulljon.

Marius először csak Az cuppogását hallotta a fejében, mint mikor valaki az ujjait nyalogatja. Végül ő szorult háttérbe a saját elméjében, teret engedve a benne élő gonosznak.

Sarah hozzásimult a férfi testéhez. Makkja a hasát érintette, míg meg nem fogta mindkét kezével. Az felnyögött, és Marius fejét hátra vetette.

Sarah megcsókolta Marius testének mellkasát ott, ahol másoknak a testvériség csillaga díszelgett.

Az már most eldöntötte, hogy Sarah száját vágatja bele a melle húsába.

A lány végig simogatta. Egy percre sem hagyta abba. Még akkor sem, amikor térdre ereszkedett előtte. Mivel kisebb volt jóval, mint a férfi, az ágyra lökte Mariust. Közelebb mászott hozzá, és két keze közé fogta a férfi farkát. Végignyalta tövétől a hegyéig, majd a makk körül körözött a nyelvével, s végül mélyen magába szívta.

Marius teste megremegett. Marokra fogta a lepedő vékony anyagát.

A lány nyelvének tánca, ördögi szemei minden gondolatát megváltoztatták. Az érintés, simogatás és nyalogatás a csúcs közelébe repítette Mariust.

Egyre hangosabban, szakaszosabban vette a levegőt.

S minél inkább átadta magát az élvezetnek, Sarah annál gyorsabban dolgozott rajta. Szája csak a végét érintette kegyetlenül érzékien. Apró kezei végig csúsztak rajta fel-alá.

Marius nem nagyon bírta volna sokáig, ezért egy határozott mozdulattal magához ragadta az irányítást. Nem, ő nem fog akárhova élvezni abban az örvényben, ahova Sarah taszította az imént.

Mert ezt a lányt Az igazán akarta.

Magának akarta.

S ha már ennyire nagy az egyetértés, megszerzik maguknak.

Marius felkapta maga elől a lányt, és az ágyra tette. Egyszerű, gyors mozdulatokkal dolgozott. Viszont, nem az egész testét, csupán a törzsét. Hagyta, hogy Sarah lábai a földre lógjanak, továbbra is úgy, mintha térdelne előtte. A lány belekapaszkodott a takaróba, közelebb húzta magához. Marius tenyérrel simított felfelé a hátán, majd lefelé a körmeivel. Sarah ráharapott a lepedő anyagára, s így nézett fel a férfira.

Marius gyengédségének nyoma sem volt ezúttal. Mégsem félt. Az ugyanakkor nagy örömét lelte a feltáruló látványban. Sarah két térde közé térdelt be. Széjjelebb nyitotta a combjait, majd két ujjával simogatni kezdte a lány hüvelyének bejáratát. Mélyen elmerült benne, miközben hüvelykujja a csiklóján körözött.

Marius teste ráhajolt a hátára, és megharapta a fülcimpáját. Egyik kezével alulról rákulcsolta az ujjait a lány torkára, felemelte az ágyról, mialatt csípőjével folyamatosan fogva tartotta. Másik kezével a lány mellét találta meg. Ráhajolt a barna bimbóra. Szemfogával éppen csak megérintette.

Aztán újra elengedte, és kézfejére csavarta Sarah haját. Nem volt erőszakos. Sem kíméletlen…

Hoppá! Elhamarkodott gondolat volt.

Egy erős lökéssel Marius odabent találta magát a lányban ismét. Nedves, forró, szűk helyen. Egész hosszában eltűnt a lányban, ágyéka Sarah fenekének csattant. Aztán elkezdett mozogni. Hevesen, erősen, semmi sem számított. Sarah tüdejéből vészesen fogyni kezdett az oxigén, és csak segélykérő nyögésekre futotta az erejéből. Minden mozdulat nekinyomta csípőjét az ágy keretének, de az őt szétfeszítő erő feledtette vele, hogy a hasában csinos nyomot fog hagyni a durva bánásmód.

Marius állatias nyögésbe kezdett. Az zabolátlanná vált, amikor Sarah hátranézett rá, és fogaival végigszántott az alsó ajka egyik felén.

Az izzadságtól csillogó teste olajosnak tűnt a szűrt lámpafényben.

Az orgazmus pillanatában Marius hátravetette fejét, és érezte, ez volt az. Illata betöltötte Sarah-t minden irányból. Akkor sem hagyta abba a mozgást, amikor újra és újra megrázták testét a gyönyör hullámai.

S amikor Sarah már úgy érezte, nem bír többen, ő is elélvezett. Hüvelye ritmikus összehúzódása kifacsarta Marius testét. A férfi hátrarántotta magához, és elmarta a torkát. Mohó kortyokban ivott belőle, míg végül elcsendesedett teljesen.

Ezúttal megnyalta Sarah nyaki sebét, hogy lezárja azt.

Lassan kihúzódott belőle.

Marius a homlokát Sarah hátának támasztva lihegett.

- Bocsáss meg. – suttogta. – Sajnálom.

Marius felállt mögötte, és felemelte a lányt a karjaiba. Lefektette a párnákra, és betakarta a testét. Mellé hemperedett.

- Nézz rám. – Marius nem engedelmeskedett, ezért Sarah nyomatékosabb hangsúlyra váltott. – Nézz rám!

A férfi végre megtette, amit kért.

Sarah tudta, hogy Marius megjelölte. Felkúszott az arcához, és megpuszilta. A férfinak furcsa volt ez a fajta kedvesség. Úgy kefélte meg őt, ahogy az összes többi nőt. Sarah pedig, nem szaladt el, hanem kinyilvánította a legalapvetőbb érzelmét.

Kötődött hozzá.

Attól függetlenül, hogy nem tudta, mire számíthat a későbbiekben, úgy érezte, szárnyakat növesztett. Életében először boldog volt, és nem mellesleg Az is nyugovóra tért.

- Nem vagy éhes? – kérdezte a beállt csendet megszakítva.

- Tessék?

- Megengeded, hogy megetesselek?

- Persze. – felelte a lány.

Marius világa tényleg egy egységes egésszé forrt össze.