Az elveszettek - 19.

- Már nem vagy kölyök! Illene megtanulni, ha a király hívat, akkor meg kell jelenni! – Wrath hangja visszhangzott a falakról. A „kell” szó még percekig csengett a fülükben.

Why kissé a vállai közé húzta a fejét. Lentről nézett fel a vak királyra. Hűséges kutyája ott csaholt mellette. Wrath hatalmas kezével a golden retriever fejét simogatta.

Nem látszott dühösnek, nem ráncolta a homlokát, csak meredten bámult a vámpírra. A haragja a szoba levegőjét megtöltötte, ám ahogy jött, úgy el is múlt.

A háta mögött álló tesztoszteronrengeteg érdeklődve figyelte őket. A király továbbra is az asztal mögött foglalt helyet, szemben mindenkivel. Why arra gondolt, hogyha az az asztal trón lenn, akkor hű helye lenne Wrath-nak. De így olyan volt, mint egy túlméretezett goth írnok.

- Ülj le. – mutatott a kanapészerűségre Wraht. Why nem mozdult. – Akkor állj.

Kis csend következett.

- Nos. – szólalt meg végül. – Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt. A részleteket már korábban megbeszéltük. – Why szeme Bayne-re kúszott, aki a semmibe bámulva a kandallót támasztotta. – Nem ismételném el. Az információk amúgy is rettentően gyorsan terjednek. Még azok is, amiket zárt ajtók mögött tárgyalok meg. Az első szabály: az érzékeitek kiterjesztése nem áll a házamra, sem Abalone kúriájára, sem az audienciaházra.

Why bólintott.

- Eddig itt sem voltam.

- Nem is rád gondoltam, testvér. Hanem a választott öcsédre. – Why szíve nagyot dobbant, de nem tudta, melyik információra. Testvérnek nevezték, vagy Marius rajtakapták. Egy-egy. – Beszélgess el vele arról, hogy mik a szabályaink. Szabályok a jelenlétemben. A birtok ügyével kapcsolatban.

- Igen, királyom.

Wrath idegesen cöccentett egyet.

- Why. Lehet, hogy száműzött lettél, de a testvérünk vagy. Hűséggel tartozol nekem, a többiek felé, nem pedig címekkel. Tekintve, hogy durván háromszáz fasza éve ismerlek. Lehetne, hogy hagyjuk a királyomozást? Legalábbis, négyszemközt.

Vishous megköszörülte a torkát.

- Szemeink között.

Vishous ismét krahált.

- Vak vagyok. Az én szemem nem számít. – V erre elmosolyodott. Zsaditsnak is nevetnie kellett volna, de visszafogta magát.

Wrath hatalmas öklét az asztalra támasztotta, mintha szüksége lenne mankóra a felálláshoz. Kinyomta magát, de még mindig támaszkodott. Fekete pólója pontosan a testére tapadt.

- Na, ha mindenki áll, akkor én is. Először tisztázzuk Why ügyét, aztán a nőét.

- Sarah.

- Nem az. A másik nő. – kontrázott Vishous.

Why a testvérre kapta a tekintetét. Egy pillanat alatt meggondolta magát. Bayne és Phoenix nem hittek a szemüknek. Why csípős nyelvét a vámpír egy pillanat alatt lefagyasztotta. Why kissé ráncolta a szemöldökét, majd visszazökkent a jelenbe.

A király egy súlyos könyvet vett elő. Ahogy a vörös vámpír figyelte, látta rajta az ősi betűket. Könnyen el tudta olvasni:

whyolence

Felnyitotta. Benne virított egy nagyon-nagyon régi kép a harcosról. Ugyanolyan volt, mint most, bár kevésbé meggyötört.

- Whyolence, Rebbel fia, és az Olive nevű kiválasztott egyetlen gyermeke.

- Stimmel. – köhögte vissza, amikor Wrath szünetet tartott.

- Született 1723-ban.

- Így van.

Why terpeszállásba állt, és kezét a háta mögött fonta össze. A testvérek esküdni mertek volna, hogy kihúzta magát. Állát felszegte, mint egy tisztességes katona.

Most látszott rajta igazán, hogy harcos.

Wrath egy pillanatra ránézett, mintha látna a napszemüvege mögött.

Lapozott párat, majd egy-egy oldalon végighúzta a kezét. Why tudta, hogy nem olvassa, mert nem tudja, de a király tudta, mi áll a lapokon. A vörös vámpír belül imádkozott, hogy ne tépjék fel egyetlen sebét se.

Wrath megérezte, mi jár a fejében, ezért nem olvasott többet a könyvből, ugyanakkor nem is csukta be.

- Életed rengeteg lapja ködbe vész. Homályos feljegyzések. Úgy látszik, Olive nem volt képes mindig figyelemmel kísérni téged. Miért?

- Amikor elkerültem otthonról, te tudod a legjobban, min mentem keresztül. Nem akartam, hogy anyám lássa, mi történik velem. A sziklák alatt pedig, nincs hatalma. Még a vérem által sem. Csak sötétséget láthatott. Megtanultam elzárni magam a világ elől. – ami csak félig volt igaz. – Azért nincs vége a könyvemnek, s ezért nincs folytatva sem.

- Értem. – foyltatta. – 1749-ben lettél a Fekete Tőr Testvériség tagja.

Why keze önmagától siklott a mellkasára. A bal mellizmán állapodott meg.

- Majd’ egy évszázados közös harc után az Őrző által büntetésben részesültél. – Wrath nem mondta ki, mi történt. Az Őrző megtiltotta annak idején, hogy ezt csak visszaidézzék is.

- Valahogy úgy. – Why egyre halkabb lett.

Wrath becsukta a könyvet.

- Elég volt ennyi. Egy ajánlatom van a számodra.

Why szemöldöke az eddigieknél feljebb szaladt. Jobbnak látta csendben maradni, míg Mariusra nem kerül a sor.

- Az ajánlatom a következő. Meghánytam-vetettem ezt a helyzetet. Az életedet, a sorsodat, a korcsokat és azt a lányt. Arra jutottam, hogy visszaemellek a Testvériség soraiba, ha Marius elbukna a lánnyal.

- Mi? – Whyból olyan bamba kérdés futott ki, amilyen még harcostól senki sem hallott.

- Fiam. – szólalt meg Bayne. – Ez a legjobb megoldás. Nincs más választáunk.

- NEM! – ennél már csak az lett volna jobb, ha nekiáll hisztizni. Toporzékol, és sírni kezd. – Keressetek egy másik harcost! Csak akad valaki a központban!

Wrath vonásai megkeményedtek.

- Tudd ám, hogy kivel beszélsz!

- Őszintén szólva, leszarom. Az előbb még barát, de amikor nem akarok valamit, egyből király vagy és parancsoló? Leszarom! L e s z a r o m. – mondta ki tagoltan újra.

Rhage riadtan várta Wrath válaszát.

- Minden testvérnek fele van.

Hát ez csodás. Házasságtörés?

- Erőnlétben is te vagy a legjobb. A véred erős. Eléggé tapasztalt vagy ahhoz, hogy mit kell csinálni.

- Nem…

Rhage megfogta a férfi alkarját, de az akkorát rántott rajta, hogy a testvér válla kattant egyet.

- Why. – kezdte Bayne. – Nem engedhetünk szabadjára még egy Lash-t. És Marius-t sem.

Why belenézett klánvezérének szemébe.

- Értesd meg. Nem vállalom.

A két férfi úgy állt ott, mint két kiskakas.

Wrath, még mielőtt a helyzet eldurvult volna, közbevágott.

- Egy valamit mondj meg nekem, Whyolence. Miért nem?

- Máshoz kötődöm. – egyszerű szavak, mégis mázsás súlyként telepedtek a mellkasára. – Nem tehetem meg, hogy mást választok, vagy máshoz hozzáérek.

- Megéri a nő úgy, hogy te lemondasz a testvériségről?

- Megéri… és sosem mondok le rólatok.

Wrath összeszorított szájjal bólogatott.

- Rendben. B-terv? – a harag szaga szúrta Why orrát. Wrath amúgy is tekintélyt parancsoló volt, és nem szerette volna újra igazán dühösnek látni. – Senki. Akkor mondom. Állj elő egy névvel, akit érdemesnek tartasz a feladatra magad helyett.

Why egy perc habozás nélkül rávágta.

- Marius.

Wrath az asztalra csapott, ami reccsent egyet. George a szék alá kuporodott.

- Pont az a terv, hogy mi van akkor, ha Az elhatalmasodik rajta.

- Meg tudja csinálni.

- Miből gondolod ezt?

- Abból, hogy tudom, milyen. Ismerem. Tűzbe tenném a kezem érte.

- Vigyázz, a végén még szavadon fogunk. – Vishous jobbra döntötte a fejét. Fehérbe hajló szeme cinkosan csillant.

- Nem tartja be a szabályokat. Iszik, edz, alszik, elmegy. Gyilkos. Nem él teljesen. Miből gondolod, hogy meg tudja csinálni? Utoljára kérdezem, de ajánlom, jól add meg a választ.

Why egy pillanatra elgondolkodott.

- Nem vér szerint, de az öcsém. Bárkiért a házból feláldozná magát – Why kérőn a királyra pillantott. Minden mozdulata, ahogy magyarázott esendővé tette a vörös harcost. – Nehéz két elmebeteg gyermekeként felnőni, és gyakorlatilag egy csepp vér nélkül túlélni az átváltozást. Olyan szívósság van benne, amilyet régóta nem láttam. – a többiek feszülten hallgatták. – Idegenkedik a helyzettől, mert fél, hogy az ösztönlénye megöli a lányt. Az viszont, birtokának fogja őt fel. Előbb harapná le a saját kezét, minthogy ártson neki. Marius nem ölné meg, és most már Az sem. Amíg nem bíztok rá feladatot… ameddig nem bíztok meg benne, örök kérdés lesz, hogy mi lesz vele. Ettől fog elborulni.

- Tehát, mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte Bayne.

- Hagyjátok rá a lányt. A védelmét, a kiszolgálást, a gondoskodást.

Mindenki szeme kikerekedett.

- Fiam, biztos vagy ebben? – kérdezte újra Bayne.

- Olyan biztos, mint ahogy itt állok. – a király már nyitotta a száját, de Why belefojtotta a szót. – A minap beszélgettünk. Elmondta, hogy ez bántja. Lehet, hgoy ez a nő több szempontból is jó hatással lesz rá.

Why visszaállt vigyázz állásba, már amennyire combizmai engedték.

Wrath és Vishous összenézett, sőt, Bayne is bekapcsolódott ebbe a furcsa édes hármasba.

Negyed órás tanácskozás után a testvérek visszaálltak eredeti helyükre. Bayne lazán a kandallópárkánynak támaszkodott.

- Legyen. Arra szeretnélek megkérni, hogy kerítsd elő a fiút, és hozd be. A lányt hozd le, Butch majd vigyáz rá addig, ameddig a fiúval is foglalkozunk.

- Igen, királyom. – Why elhúzott mosolyt engedett meg magának.

Ezzel a vörös vámpír kicsörtetett a szobából. A többiek néztek utána.

Wrath három éves kölyöknek érezte magát hirtelen a többiek között. A háta csiklandani kezdett, a füle égni. Van ilyen. Pláne, amikor meg kell mondani valakinek, hogy a szerelme élet és halál között lebeg.

- Remélem, hogy jó döntést hoztunk. – mondta törődötten Wrath.

- Bízom benne. A legjobb harcos volt Why mellett. Erős, ügyes, de mindenekelőtt megfontolt. Nem Mariust mondta volna, ha nem lenne benne 100%-ig biztos.

- De ha elcseszi…

- Nem fogja. Erről gondoskodom. – felelte Bayne. Ezzel Marius ügye is az ő vállát nyomta. – Most már csak azt kell kitalálni, hogy közöljük Whyolence-vel a rossz hírt.

Wrath levette szemüvegét, és egy mozdulattal átnyomkodta az arcát.

Ahogy ott álltak az ablakban, látták, ahogy a szőke testvér és Why bemennek a házba. Marius érezte, hogy a láthatatlan hurok fojtani kezdi. Kikérdezték. Biztos volt benne. Abban is, hogy őt tették fel arra, hogyha kudarcot vallana, akkor Why majd befejezi a karjaiban tartott lány átváltozását. Kérdés persze az, hogy elveszik tőle Sarah-t, vagy csak egy pótterv lesz a vörös testvér a történetben. Gondolataival Az kulcsra zárta az ajtót. Ösztönlénye teljesen lehetetlenül, izgatott lett attól, hogy kettesben vannak egy zárt szobában.

Visszaemlékezett az átváltozására. Dohos, véres íz ült meg a szájában, némi földdel.

Kukacokkal, férgekkel.

Ez is jobb volt, mint Az dobolása az agyában.

Enyém!

Szorosabban ölelte magához Sarah-t, aki remegett a testéhez szorítva. Gondolkodni akart, csak füstölő, tisztaság és nyugalom nélkül, nehezen tudta ezt kivitelezni. Orrát befúrta a lány szőke fürtjei közé. Becsukta a szemét, és előtört belőle a szó.

Enyém!

Áthelyezkedett. A bal talpára helyezte minden súlyát. Összeszorította a szemét, az ajkait, lehajtotta a fejét. Figyelte, ahogy Sarah szíve ver, ahogy a vér áramlik az ereiben.

A fejébe azonban bekúszott az a pár szeretkezés, ami nem volt más, mint az idegesség kioltása. Sarah arca, hangja kísérteni kezdte. S férfiassága azt sugallta neki, hogy ENYÉM!!!

Elgondolkodott, hogy rituálét kellene végrehajtania, vagy a felejtését, vagy a halálét, ám mégsem vitte rá a lélek, elvégre, nem követett el semmit, amiben valaki meghalt volna. Ha nem számítjuk a két nappal ezelőttig történteket. Emlékeznie nem kellett, szinte semmire.

Bármennyire összpontosított, annyira jött tisztábban elő a szex képe.

Átkozta magát az első találkozás miatt. Vajon, más férfi is ennyire életképtelen, amikor először lát meg egy kívánatos nőt? Megtámadja az erdőben. Megharapja, hogy utána kitörölhetetlenül az övé legyen? Ennél már csak az lett volna jobb, ha kaparni kezdi az ablakot, hangokat hallat, és a frászt hozza rá. Sosem sikerült rábírnia egy nőt arra, hogy szívesen fogadja.

Bár ne történt volna meg.

Bár kitörölhetné magából.

Akkor nem kellene ezeket a perceket kínnak megélnie.

Most pedig, csak szeretne vigyázni rá. Ha valaki az életére tör, kitekeri a nyakát.

~Ámen.~

Már, ha Sarah továbbra is közel engedi magához. Meg, ha a király nem változtat a döntésén.

~Ennél már csak akkor lennél szánalmasabb, ha végigszagolnád a piperéit.~

Átváltozás után ki kellene törölnie Sarah emlékeit, hogy boldogabb életet tudjon élni egy reménybeli harcos oldalán. Phoenix és Dahmon is megfelelő alapanyag lenne. Why lenne a legjobb, de ő már régen megpecsételte a sorsát.

~Ha elengeded, téged öllek meg.~

Az tanácsára felébredt benne a vágy, hogy ez a lány igenis, átváltozik az ő segítségével. Élni fog a védelme alatt, mert bár nem tagja a Testvériségnek, attól még harcos.

Francba! Nem csak az ösztönlénye zúgott bele.

Két akkora koppanás hallatszott az ajtón, hogy még az ablaküveg is beleremegett. Marius elméje erejével kinyitotta az ajtót. Lassan fordultak meg. Why sétált be a nyíláson.

Felhümmögött, amikor meglátta őket.

- A király látni akar. Most.

- Egy perc.

- Nincs egy perc. Kicsit pipa ránk.

- Mint mindig.

Ezzel Marius elvágta a beszélgetés fonalát. Megfogta Sarah kezét és útra készen álltak.

Nem mentek messzire, csak a fogadószobáig. Ott Why átadta Sarah-t egy Butch nevű alaknak, aki kimondottan nem volt rossz kinézetű. Furcsa mód, Marius nem tartotta ellenségesnek. Hagyta, hogy Sarah a pasas mellett ácsorogjon.

Why benyitott a szobába, és eltűnt odabent.

Bayne szokásos helyén állt. Úgy gondolta, ő végérvényesen odakötött. A király az asztalnál tornyosult.

Marius belépett a vörös harcos mögött, aztán bezárta maga mögött az ajtót.

Wrath fia, Wrath kisit sem volt nyugodt. Száját olyan erősen szorította össze, hogy ltászott az izom az állkapocs csatlakozásánál. Felállt, de még rosszabb lett.

Napszemüvege most is tökéletesen simult a fejére. Marius érezte, hogy őt fixírozza vaksága ellenére. A király nem volt nyugodt. Izmai pattanásig feszültek, ugrásra készen állt. Igaz, nem csak ő, hanem a bent levő testvérek is.

Amikro Mariusnak sikerült levennie a királyról a szemét, akkor vette észre, hogy nem csak a sajátjai vannak a szobában.

Majdnem minden testvér egy helyen zsúfolódott össze. Mariusnak olyan érzése támadt, mint amikor tízen szállnak be egy hatszemélyes liftbe. Kénytelen volt középre állni, mert csak ott volt hely.

Marius halvány terpeszbe állt, hátul fonta össze karjait.

- Tanulj jó modort, fiam! – parancsolt rá a király, mire Marius lehorgasztotta a fejét. – Ha én hívlak, te jössz. Amit parancsolok, megteszed. Ha az illem úgy kívánja, térdre vágod magad. Ha azt mondom, tegnap este akarlak látni, akkor tegnap este jössz, nem két nap múlva.

- Értettem.

- Nézz rám.

Marius felemelte a fejét, és egyenesen a királyra meredt.

- Első körben, mondanom kell nektek valamit. Történt egy sajnálatos eset. Egy igen idegesítő is, valamint küldetésem van számodra, Khrull fia, Marius. Kezdjük az elején.

A király a testvérekre nézett elsőként, mire Zsadist és Rhage Why mögött állapodtak meg, mintha valamit meg kellene előzniük.

- Vellwet, amikor elhagyta a házat, megsérült. – a testvéreknek igazuk volt. Why már perdült volna, de négy erős marok visszafogta. – Nem tudjuk, ki szúrta le többször is. A sérülései súlyosak, és a nap és a vér sem segítette elő a gyógyulását még. – most már azért kellett tartani Why-t, hogy ne essen össze. – Jane és Manny nem tudja garantálni, hogy megéri a következő napot.

Vishous üveges tekintettel bámult maga elé.

- Hol van most? – Why kivillantotta a szemfogát, dühének szele fojtogatni kezdte a többieket. – Hol van MOST?! – dobbantott a lábával.

- A klinikán. Jane felügyelete alatt. Valaki mindig ott van vele. De várj egy percet.

- A fenét! Majd elmondod később.

- NEM! – Wrath elméjével bezárta az ajtót.

- Kitépem tokostól! – a két testvér olyan erősen tartotta, hogy felsőteste megmerevedett.

Wrath Why elé lépett.

- Azt mondtam, várj. – a vörös megnyugtatta magát egy kicsit. – Payne talán tud neki segíteni, és a véred is. Nem tudom pontosan, mi fog vele történni. De ha a legrosszabb, amitől félünk, akkor hozzá méltó temetése lesz.

- Ezt ne is emlegesd. – Why vicsorított, nagy nehézségen árán préselte ki fogai mögül a szavakat. – Nem engedem, hogy elmenjen.

Szemében olyan őrület csillogott, hogy még a többiek is megijedtek kicsit. Rhage sárkánya mozgolódásnak indult a bőre alatt.

- Engedjétek el.

Ahogy Zsadist és Rhage szorítása enyhült, Why úgy fordult meg a tengelye körül. Wrath-nak nem volt ideje feloldani az ajtó gátját, így a harcos átcsörtetett rajta. Phoenix visszatette a kitört fadarabot. Nagyon nem számított semmit. Vishous megmosolyogta.

- Szegény… - mondta Tohr. – Nem lennék a helyében.

Még élénken élt bennük Trez és Selena esete.

Vagy benne Wellsieé.

- Én se. – válaszolta Vishous. – Folytasd, királyom. Még dolgunk van.

- Jöhet a hülyeség. Marius.

A fekete hajú fiú úgy érezte magát, mint az iskolában feleléskor. Izgulni kezdett. Leverte a víz, melege volt, mégis reszketett.

- Bayne mondta, mit csináltál. – Marius a klánvezetőre nézett. – Elment az eszed?

Egyből tudta, miről beszél a király. Visszafordult felé.

- Megijeszteni, vérét venni, aztán idehozni?!

- Hagyd, Wrath. – Tohr megállt a fiú mögött. – Ha jól emlékszem, neked sem ment jobban az első találkozás.

Wrath egyből visszafogta magát.

- Rendben. – agresszívvá vált a hangja. – Először meg akartam ölni. De meggyőztek, hogy ne tegyem. Aztán Why-t akartam megkérni a nemes feladatra, de rájöttünk, hogy mind a ketten összekötődtetek a nőitekkel. – mutatott Wrath a leamortizált ajtóra.

Mikor ezt kimondta, Marius minden izma megfeszült. Legszívesebben letépte volna a király fejét, hogy majd feldughassa a seggébe. Az agyában valami egyre hangosabban és ütemesebben kezdte el dobolni, hogy „enyém”. Még hogy más érjen hozzá!

Szembogara a természetes barna, és az őrült vörös között váltakozott, ahogy harcolt magában.

- Why bízik benned, fiam. Azt mondja, képes vagy nem megölni őt.

Marius megszédült.

Egyszerre döbbent és könnyebbült meg, az addigi ideg kioltotta saját magát, és úgy érezte, hogy testének minden porcikája gumiból van. Lassan öröm vette át az aggodalom és a harag helyét, aztán a vágy.

Innentől azon imádkozott, hogy utóbbinak nyilvánvaló jele ne legyen deréktól lefelé.

- Köszönd meg neki és Bayne-nek, hogy kegyes vagyok hozzátok. Hagyom, hogy a házamba hozd, átsegítsd, ameddig a nektek kijelölt lakrész nem lesz biztonságos. Ott fog élni velünk, veled, mint a te egyetlen feled. Amint a benned élő fenevad elhatalmasodik rajtad, Why fogja átvenni a helyedet, akár tetszik nektek, akár nem.

Marius nem találta a szavakat.

Az annál inkább.

~Ígérem, rajta akarok uralkodni, nem rajtad.~

~Ha csak ezen múlik, nem eszem meg.~

~Minden nappal magamhoz láncolom.~

- Megértetted?

- Meg.

- Helyes. Miért ugrottál rá egyből az erdőben?

- Akkor jó ötletnek tűnt. – romantikusnak, gondolta magában. – De nem voltam teljesen önmagam. Kötve hiszem, hogy amúgy bántottam volna.

~Ha nem finom, életben sem maradt volna.~

- Esténként utánajárunk ennek az egész korcshisztériának. Amennyit lehet kiiktatunk, és legalább egy alantast követelek éltben, mert magyarázat kell arra, mire fel ez az egész. Amikor pedig, nem kint vagyunk, edzeni fogunk titeket. Fel kell készülnünk minden eshetőségre. Még a legrosszabbra is. Phury majd felkészíti a kiválasztottakat – mindenki azt remélte, itt vége van. – Rehvenge a kolóniájával beszél, iAm az árnyékokkal tárgyal. Van egy olyan megérzésem, segítség nélkül nem megyünk semmire.

A Testvériség bólintott egyszerre, és egymás után hagyták el a helyiséget.

Kint elhaladtak a szótlanul álldogáló Butch, és a riadt Sarah mellett. A lányt elfutotta a libabőr, amikor meghallotta Wrath kristálytiszta hangját.

- A lány jöjjön be!

Marius maradt csak a szobában.

Valahogy bizalomgerjesztő volt, hogy ő ott bent várja.