Az elveszettek - 23.

Ha vallásos lett volna, akkor most kezd önostorozásba. Első alkalom volt, hogy Wrath azt mondta neki, kimenőt kap. De miért ma? Miért pont akkor, amikor mindenki otthon van, és nemsokára leülnek étkezni?

Fritz fejében kavarogtak a gondolatai.

Csak feküdt az ágyában szokásos pingvin öltözékében, és várta, hogy valaki mégis csak bekopog hozzá, hogy nem talál valamit. Segíthet rajta, megköszöni, és végre úgy érezheti, hogy ez az éjszaka nem lesz fölösleges időpocsékolás. Mert most nagyon is arra állt a dolog. Ugyanakkor, megmagyarázhatatlanul rosszul érintette két dolog.

Az egyik, hogy az a nő, akit idehoztak, mint hűséges, megmozgatta vén fantáziáját.

A másik, hogy ő szolgál ma ki.

Következésképpen, rettentően sok estéje lesz így édes semmittevésben, amikor azon gondolkodhat, hogy Erin milyen volt legelőször. Az a levendulaillat, ami belőle áradt, sokkal jobban megérintette, mint az, amikor a király vagy az egyik testvér megköszönt neki valamit.

Valaki kint motoszkált a kertben.

Lecsúsztatta az ágyról a lábát, majd felállt. Annyira elszokott a pihenéstől, hogy megszédült. Egy kézzel megkapaszkodott az ágy támlájában. Amikor kitisztult előtte a szállása, az ablakhoz sétált.

A könyvtárból kiszűrődő fény megvilágította az egész kertet. A csodás virágok még csak bimbókat növesztettek. Csupán egy-két teljes szépség volt megbújva a rengeteg zöld között.

Március vége. Lassan az egész virágba borul majd, és nem emlékezteti őt arra a tragédiára, ami azzal a nővel történt.

Elmosolyodott, amikor eszébe jutott, hogy kacagott Selena, amikor autós üldözésbe keveredtek a városban.

Nagy levegőt vett, és maga elé képzelte azt a nőt. Ott állt aznap a konyhában, és az úrnőjének készített pekándiós pitét. Ujjai között gyorsan forgatta a tésztát a lisztes deszkán. Kötényt vett mindhiába, mert azon egy csepp fehér anyag nem tapadt meg.

Hogy jutott el odáig, hogy vén napjaira érzelmeket csikarjon ki magából?

Pedig, már azt hitte, soha többé nem lesz senki.

Senki, aki életre kelthetné a szívét. Azt hitte, ezentúl a Testvériségnek fog élni, végignézi a házasságaikat, gyermekeik születését, akik titkok kicsit az ő unokái lesznek, és belül mindvégig fiatalos marad. Erre most itt volt, és ugyanúgy vágyakozott, ahogy a kiszolgált férfiak.

Most már kétségtelen, hogy illik a férfiak közé.

Ugyanolyan esetlen…

   …. és Jézus Isten…

                   szerelmes.

Marad a kérdés. Hogy lesz képes ellátni a feladatát, ha neki is kijut a gyötrő szerelmi szenvedésből? Lefoglalja magát egész nap. Ott van mindig mindenhol, hogy a ház tökéletes lehessen, irányítja a többi hűségest. De mi lesz azokon az estéken, melyek hasonlatosak ehhez? Meg fog őrülni, mert képtelen lesz a falat lekaparni, és már túl idős ahhoz, hogy bármit is kezdjen egy olyan csodás nővel, mint Erin.

Az eltelt napokban nem kerültek közelebb egymáshoz, csak messziről figyelték egymást. Még neki is feltűnt, hogy a nő többször néz rá, mint illendő lenne. S egyszer Vishous is rosszallóan vigyorgott, amikor hozzá beszélt, ő pedig, nem felelt egy szót sem, mert teljesen lekötötte, hogy azt nézze, Erin mennyire tökéletesen porszívózik.

A hűségesekre kicsit sem jellemző ruhájában meglehetősen életteli volt.

Az igazsághoz hozzátartozott, hogy Fritz lekarmolta volna az arcát, ha hasonló göncökbe bújik a nő, mint ő.

Elment az esze.

Adott magának két pofont, hogy ébredjen fel.

Erre mi történt?

Eszébe jutott, hogy néznének ki, amikor együtt vannak. A testvérekre nem mondott semmit sosem, de sokszor gondolt arra, hogy milyen okok miatt szenvedtek már az évek során, és ha lehetett volna, akkor jó párszor elmondja a véleményét. De ő? Egy hetvenévesnek megfelelő testtel mit kezdjen?

Jó érzékkel előbb kap szívrohamot, mint hogy levetkőzzön Erin előtt.

Az meg teljesen képtelenségnek tűnt, hogy szeretkezzen vele. Hogy is képzeleghet olyasmiről, hogy a nő egyszer csak besétál a szobájába, egy szál pongyolában, aztán addig szeretkezik vele, mígnem keresni nem kezdik őket, jelszó, elkezdődött a nap és mindenki éhes?

Mindig elutasította, most azonban az agya lobotómiáért kiáltott.

Már majdnem elfordult az ablaktól, amikor Erin kilépett a könyvtárból. Halkan jött ki, mintha nem szeretné, hogy bárki is lássa. Ellépett a kiáramló fényből. Kissé meggörnyedt háttal a zsebeiben kotorászott, majd valami fehéret vett elő. Egy zsebkendőt. Széthajtotta, és megtörölte az arcát.

Sírt.

Fritz szíve összefacsarodott.

Nem kellett több neki. Átvágott a folyosón, végig, egészen a könyvtárig. Menet közben találkozott Rhage-vel és a párjával, az imádott Mary-vel, valamint majdnem fellökte a Nemzőt, aki felfelé tartott a lakrészébe.

A könyvtárba hirtelen lépett be, majd amikor konstatálta, hogy Erin egyedül lehet, moderálta magát. Alig hallhatóan csukta be az ajtót, és megigazította öltözékét. Kiment a kertbe. A nő tőle egy méterre állt és szipogott.

Mivel hátulról világította meg a fény, hosszúra nyúlt árnyékát Erin is észrevette.

Villámgyorsan önuralmat gyakorolt. Szárazra törölte az arcát, keze nyomán vöröslött a bőr. Szép, kerek szemeivel ránézett.

Fritz nem szólt egy szót sem.

Ez volt az ő néma megállapodásuk.

Csak elsétált a nő mellett, egészen a dáliákig. Lecsippentett egyet a lilás-fehér virágokból, és a nőnek adta, aki ujjai között tartotta a szálat. Erin orrát a bimbóra hajtotta. Szoros kontyából egy tincs kiszabadult, és az arcába hullt.

Fritz fogta magát, és visszadugta a füle mögé.

Erin felnézett rá.

Fritz megfogta a nő vékony kezét, és a szájához emelte. Elnyújtotta a csókot ott, a csillagok alatt.

Amikor Phury a szobájába ért, Cormia az ablaknál állt. Két kezével két oldalra fogta a függönyt, és a kertet bámulta. Odament hozzá, és hátulról átölelte. A látvány őt is megdöbbentette, ezért is volt okafogyott a kérdés, ami kicsúszott a száján.

- Mit nézel?

- Őket. – szólt a szőke nő, és mosolyogni kezdett. Nem csak az arca, egész lénye ragyogott. – Olyan aranyosak.

- Azok bizony.

- Hihetetlen, de jó érzés, hogy bármikor megtalálhatjuk a szerelmet.

- Inkább az talál meg minket.

Phury elseperte Cormia nyakából a tincset, és belecsókolt a nyakába, mire a nő elvesztette az egyensúlyát. Az ablaknak tántorodott.

A két hűséges észrevette őket. Szétrebbentek, akár az egymástól tiltott szerelmesek. Fritz és Erin besiettek a könyvtárba.

Mr. L a jól bevált módszert alkalmazta, és egy embert keresett, aki neki éppen megfelelő lenne. Úgy érezte, émelyíti minden, ami az életre emlékezteti, próbálta kiszűrni a szagokat maga körül. Mr. L kora reggel pont nem arra vágyott, hogy gyrost egyen vagy ilyesmit. Egy fiút látott elsietni a kávézóból.

Semmi extrát nem talált benne. Átlagos ember volt. Távolról figyelte, ahogy hóna alatt újsággal, kezében kávéval egy cigarettát próbál meggyújtani.

Eléggé szerencsétlennek tűnt a számára. Barna rövid haj, karikás, kék szemek. Kialvatlan. Gondolta. És szerencsétlen. Elesett. Gyámoltalan. De jó erőben van ember létére. Minekutána nem szeretett volna egy harcművészt a feladatra, kapóra jött neki.

Főleg, hogy annak a szukának a barátja volt. Örült magának, és már különböző címeket ragasztott a mellére, hiszen, dicséretben fog részesülni. Az Omega nagyon is örülni fog annak, hogy a lehető legközelebb került hozzá.

Rabolni sem kell majd, mert megtalálta a legjobb beépített embert.

Ha nem utálta volna annyira az életet, mint amennyire, talán még ugrált is volna örömében.

Tisztes távolságból kezdte el követni a fiút, aki gyanútlanul tartott előre. Cigarettájából mélyeket szippantott, kávéját szürcsölgette. Lendületesen dobta a kukába a kiürült poharat.

Mr. L egyre közelebb ért hozzá.

Ed megérezhette, hogy követik, ezért megállt és hátrafordult. Mr. L egy pillanatra meghökkent, majd elővette megnyerő modorát, már amennyire egy idős alantasnak az lehet, és kihúzta magát.

- Edward Hollister? – kérdezte, mintha egy pénisznövelő tabletta ügynöke lenne.

Ed furcsállotta, de nem volt rosszarcú férfi.

- Igen, az vagyok. Ismerem magát?

- Nem. De én ismerlek téged.

- Attól tartok, ezt nem értem. – Ed kínosnak érezte a helyzetet.

- Van valamim a számodra, amit oda tudok neked adni, cserébe egy apró szívességért.

- Továbbra sem értem, mit akar tőlem.

- Ha csatlakozol hozzám, akkor neked adom életed legszebb ajándékát.

Ed szava elakadt, szíve kihagyott egy ütemet. Lehet ilyen? Létezhet? Pont arra gondol, hogy valami varázslat folytán kellene szíve hölgyét magához láncolnia, és a sors küld neki egy fehér hajú embert, aki üzletet kínál érte.

- Nézze. Nem tudom, miről van szó, de…

- Szeretsz kávézni? – kérdezte Mr. L, és tudta, hogy telibe talált.