Az elveszettek - 24.

Why lement a klinikához. Bekopogott, de csak az ötödik próbálkozásra hallott hangokat.

Aztán sietős lépteket.

A súlyos ajtó könnyen kinyílt, és egy szőke arc nézett ki rajta. Az erdőzöld szemek keret nélküli szemüveg mögül pillantottak fel rá.

Jane doki volt az.

Amikor a nő felismerte a vámpírt, szája mosolyra húzódott.

- Hát, végre elszántad magad? – kérdezte. Teljes testtel kijött, és félig a két helyiség között állt az ajtóban.

Why bólintott.

- De csak miatta.

- Örülök, hogy a kölyök jobb belátásra késztetett. Hidd el, ennyi áldozat megéri, ha szeretsz valakit. Meg fogja érteni, ha felébred.

- Fel fog? – kérdezett vissza a férfi. Szíve hevesebben kezdett verni.

- Még nem tudom, de bízom benne. Gyere.

Mutatott szabad belépést a vörös harcosnak. Eszébe jutott, hogy egy fejjel bőven magasabb, mint az ő parancsolója. Termete és megjelenése fenyegető volt, de mégis egy sértültet látott maga előtt.

Hihetetlen, mit tesz a szerelem a vad férfiakkal.

Egy pillanat alatt változtatja őket kezes báránnyá.

- Tudod – kezdte a nő -, az itt élők mind adtak valamit a szerelmükért. Valaki többet is áldozott, mint gondolnád. Hogy másból ittál, hogy őt tápláld, nemes cselekedet, W. Ha ettől jobban lesz, és felébred, elmagyarázhatod neki. Meg fogja érteni.

- Tudom, hogy így lesz. De ez még nem nyugtat meg. Nem így képzeltem el.

- Ha úgy lenne minden, ahogy mi szeretnénk, akkor lehet, hogy a világ más lenne, és sok minden értelmét vesztené.

- Te mit adtál Vishous-ért? – kérdezte a férfi. Jane rá-rápillantott, de W nem nézett vissza rá.

A levegő olyan hideg volt körülötte, hogy Jane automatikusan összehúzta magán a köpenyét.

- Az életemet. Ő pedig, a sajátját.

- Ez tényleg nemes tett. De nem ittatok érte másból.

- Nem. Vishous csak a vérét tagadta meg értem. Wrath harcosból király lett és apa. Rhage örökké együtt él a sárkányával. Phury Nemző lett. Zsadist apuka szintén. Mary és én például nem tudjuk a párjainkat táplálni. Folyton nézzük, ahogy Laylából isznak. Mindenki ad valamit, hogy aztán kapjon is valamit. Ez így működik. Ha jól értettem, ez az Őrző szabálya.

- Az egyensúly miatt…

Nem kérdés volt, inkább csak úgy mormogott maga elé.

- Megérkeztünk. Ez a szobája.

Jane benyitott. Why harcos létére nem volt felkészülve a látványra.

Vellwet az ágyon feküt, betakarva, bekötözve. Hosszú pillái nyugodtan pihentek az arcán. A szája felrepedt, és volt egy kékes folt az arccsontján is. A haja színtelen volt, a bőre fénytelen és szürke.

Nem gyógyult magától.

- Húzd ide kérlek, azt a széket. – mondta Jane, miközben tűt vett elő.

Why engedelmeskedett. Leült az ágy mellé.

A keze hatalmas volt Vellwet élettelen teste mellett. Megfogta az eszméletlen nő ujjait.

Jane molyolt még valamit, mikor odafordult hozzá.

- A metódus a következő. A vénádba szúrok, aztán az övébe. A te véred átmegy a testébe. Valaki folyamatosan lesz itt, aki figyeli az életfunkcióidat, hogy ne veszíts túl sokat. Nem leszel egyedül egy óránál többet. Arra kérnélek, hogy lazíts. Ha gondolod, ott a kapcsoló. Nézz tévét, vagy olvass. Hozhatok újságot, vagy…

- Nem, Jane. Köszönöm ezt is.

- Nincs mit.

Jane munkához látott.

Mr. L arra gondolt, hogy a vele szemben ülő reménytelen szerelmes pont olyan, mint amilyen ő volt évekkel ezelőtt. Esetlen, nyegle, és nem is szerencsés, hiszen a kiszemelt nő vámpír volt.

Azok nagyon nem kívánták az embereket, a szexet velük. Tulajdonképpen egészen alantasiak voltak. Semmilyen vágyuk nem volt, főleg, amikor valaki az arisztokráciához tartozott. A férfiak ugyanakkor bolondultak értük. Legalábbis a lukért, amit jelentettek.

De Ed más volt. Szerelmes. Tényleg, és igazán azt érezte, hogy neki az a lány jár, meg kell kapnia, s megtenne azért bármit, csak a lány legyen vele. Érintse meg, mosolyogjon rá, ölelje, csókolja, fogadja magába.

Szánalomra méltó. Gondolta magában.

Összedörzsölte kezeit.

Egy szőke pincérnő hozta ki a kávét. Mr. L megrázkódott a szagától. A nő undorítóan csámcsogott. Megkérdezte, hogy hozhat-e még valamit, mire Mr. L intett, hogy elmehet. Szóban is elküldte valahová. A nő tovább csoszogott.

- Nos, Edward. Arra gondoltam, hogy segítek neked.

- Kezdjük inkább ott, hogy honnan ismer minket?

- El sem tudod hinni, mióta figyelünk téged, fiacskám. Nagyszerű harcos válna belőled, és nagyszerű szolgáló, már, ha elfogadod a feltételt. Minden új tagnak valót megfigyelünk, kiképzünk, majd jöhet a beavatás számukra. Eddig te vagy a legígéretesebb. Csak nem tudtam, mit szólnál hozzá.

- Nos, talán, mielőtt belekezdenek, érdemes lenne megkérdezni a potenciális jelölteket is, nem?

- De okos valaki. Nemsokára, ez a te feladatod is lesz.

- Miért?

- Mert tag leszel.

- Mitől ilyen biztos magában?

Ed beleivott a kávéjába. Majdnem visszaköpte, olyan forró volt.

- Az ajánlatom a következő. Tartozhatsz valahova, lesz munkád, és semmiben nem fogsz hiányt szenvedni. A nő meg lehet a tied, ameddig szeretnéd. Ameddig meg nem halsz.

A fejében ez úgy hangzott: ameddig meg nem ölöd.

Jó hazugság volt, ám kellett a tégla. Ha átváltozik, kicsit sem érdekelné Ed, még annyira sem, mint az utóbbi huszonöt év alatt.

A vágya más férfiakhoz vonzaná, nem egy impotens, púderszagú szolgához.

De egy valamiben legalább nem hazudott neki.

A nő élete végéig vele maradna. Emberi élete végéig biztosan.

- Drága barátom. – öklendezésnek hatottak a szavak, ahogy kibuktak a szájából. – Beállsz a sorainkba, hasonlóvá válsz hozzánk, és mindent elkövetsz annak érdekében, hogy a lány kövessen téged. Ha mind a kettő létrejön, garantálom, hogy veled marad. Erre szavamat adom.

Ed mosolygott.

- Mégis, mi ez az egész? Kik maguk?

- Egy titkos társaság, fiam, akik valóra váltják az álmaidat.

Csábító gondolat. Mondta magában Ed.

- Eggyé kell válnom maguk közül? – Mr. L bólintott.

- Ennyi? Semmi több?

- Ha több lenne, mondanám.

- Még a nevét sem tudom.

- A név nem fontos.

- De maga tudja az enyémet.

- Mr. L.

- Mr. L? Lawrence? – Edward találgatni kezdett.

- Csak L. Egyszerűen, ennyi.

- Érdekes. Akkor én Mr. H lennék?

- Valahogy úgy.

- Hogyan történik? – amikor Ed látta, hogy L megdöbben, folytatta. – A beavatás.

- Mindent a maga idejében. Most mennem kell.

Mr. L pénzt dobott az asztalra.

- Fizettem.

- De nem is itta meg. – bökött a férfi érintetlen bögréjére.

- Neked adom.

Az öltönyös pasi eltűnt. Ed maga maradt az asztalnál. Jól megrágott minden gondolatot. Az övé lesz végre.

Mr. L, ahogy kiért a levegőre, tudta, hogy győzött. Nincs más dolga, csak elmondani a többieknek és az Omegának, mire jutott. Hatalmas jutalomban fog részesülni.