Az elveszettek - 26.
- Marius.
A fiú
felnézett az újságból, amit olvasott. Bayne állt előtte.
- Igen?
Gyere, ülj le.
Bayne
megrázta a fejét, és a falnak támaszkodott leszegett fejjel.
- Mi van
már? Lyn?
-
Veszélyben van. Nagyon vérzik. A doki még bent van nála. – idegesen tördelni
kezdte az ujjait. – Azzal küldött ki, hogy női dolgokról kell beszélniük. Bele
fogok ebbe őrülni. – Bayne elhúzta a száját.
Marius
felnézett rá.
-
Biztos, hogy nem lesz semmi baj. Maximum, a maradék időre ágynyugalma lesz.
Bayne
nem nagyon akarta elhinni, hogy lesz rosszabb. Pedig, már kezdett bízni benne,
hogy komolyabb komplikáció nélkül megússzák a várandósságot. Valahol hibáztatta
magát, hogy nem vigyázott jobban a felére.
Túl sokat kellett mozognia. Több, mint valószínű, hogy azért kezdett el
vérezni, mert idegeskedett.
- Ne
hibáztasd magad. Tudod, ez egy ilyen időszak volt.
- Ezzel
most nem nyugtattál meg. – mordult egyet Bayne.
- Tudom.
Ez most jött. Tohr nemrég adta oda. – Marius egy sima, fehér lapot adott át a
másiknak. Fekete tintával írtak rá. Kellemes illatot árasztott.
- Mi ez?
- Olvasd
el.
Bayne
átfutotta a levelet.
- Ha
ugyanabban a házban lakunk, akkor miért nem Wrath közli velünk személyesen ezt?
Miért kell írásban?
Marius
öntött magának egy pohár vodkát.
- A
törvények úgy rendelkeznek, hogy minden „állapotváltásról” írásos dokumentumnak
kell maradnia. – Bayne bólintott. – Ez is az.
Bayne
felhúzta az egyik szemöldökét. – És Why?
- Még
mindig a klinikán Vellwettel. – Marius elmosolyodott. Hirtelen maga sem tudta,
hogy miért.
Soha nem
látta még a férfit ennyire kötődni. Kicsit égett az arca, és nem tudta, hogy
közölje majd W-vel, hogy miért került a képbe Harmony, de bízott a jövőben. S
mivel minden jól alakulni látszott, ezért volt úgy vele, hogy nem hibáztatja
magát.
Bayne
átolvasta a levelet kétszer-háromszor, majd összehajtva visszaadta a papírt
Mariusnak.
- Terv?
–kérdezte.
Marius
pukkantva fújta ki a levegőt.
-
Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. De meg kellene nézni, hogy mi a legjobb.
- Mikor
akarsz indulni?
- Szólok
Phoenix-nek, és a többieknek. Utána felőlem, mehetünk. – ropogott minden
ízülete, amikor felállt. Innia kellene már lassan. – Addig oszd meg ez a
feleddel. Lent találkozunk.
Bayne
leszegett fejjel eltűnt az ajtó mögött. Marius két szobával arrébb ment.
Odabenn Lyn szenvedett.
Mindent belengett az illata. Rendesen facsarta Bayne orrát. A doki hátranézett,
amikor belépett. Intett neki, hogy maradjon ott.
Odalépett
hozzá.
- Nézd.
Nem mondhatok túl sok jót neked. – Jane az ujjait kulcsolta, és olyan halkan
beszélt, amilyen halkan csak tudott. – Nagyon vérzik. Nem fogok hazudni.
Bayne
testéből aggodalom és kötődés sugárzott. Már tudta, mi fog történni.
-
Valószínű, hogy a feled nem fogja túlélni a szülést. A gyerek talán. De ő… nos…
sokkal felszereltebb hely kellene, hogy egyáltalán legyen valamennyi esélye. A
korábbi várandósságok kimerítették a szervezetét. Nagyon nagy csodára lenne
szükségünk.
Bayne-ben
egy világ dőlt össze. Kezet fogott Jane-vel, bólogatott, majd odament
Adaraslynhez.
Megsimogatta
a homlokát, arcát, mire a nő kinyitotta szemét, és gyengéden elmosolyodott.
- Szia.
- Szia, leelan. Hogy érzed magad?
- Fáradt
vagyok… és éhes is.
- El
kellene most mennem egy kis időre. – Adaraslyn ráncolta a homlokát.
- Miért?
- Wrath
azt szeretné, ha ma este kimennénk harcolni.
Adaraslyn
belenyugodott a tényekbe. Arcára kiült a beleegyezés.
- A
fészek lassan kész lesz, és távol leszel a tűzvonaltól. De addig éjjelente,
kérlek, ne aggódj. Csak szólni akartam, hogyha heget veszel rajtam észre, ne
aggódj, és azért se, ha nem jövök időben. – nem volt szíve megmondani az
igazat.
Adaraslyn
bólintott. Tenyerébe fogta parancsolójának
arcát.
-
Menjetek csak. Én valószínűleg itt leszek még egy darabig.
- Ha
bármire szükséged van, valamelyik hűséges segíteni fog.
- Tudom.
Menjetek. Csak vigyázzatok magatokra.
Megcsókolták
egymást. Bayne mondott pár kedves szót a felének
az ősi nyelven. Mielőtt kilépett volna, Lyn utána szólt.
- Várj!
Ennyit akartál mondani? – kérdezte.
- Nem
szerettem volna ennél többet. Miért?
- Semmi.
Csak kérdeztem.
Odalent
Marius, Phoenix, Arece és Dahmon vártak rá. Mindenki teljes harci díszben
ácsorgott. Fritz és Erin ott sündörgött a furcsa gyülekezet mellett.
Bayne
lesétált a lépcsőn, majd megállította a nőt.
- Erin.
Nézzetek rá a felemre többször, és bármit kér, teljesítsétek. – mondta.
-
Rendben, uram. – vágta rá a nő.
Ezzel a
gyülekezet semmivé vált.
