Az elveszettek - 28.

Darynca a városban sétált. Nem bírt megülni a fenekén, pedig szabadnapja volt éppen a Biztos Menedékben. Marissa személyesen küldte el őt kényszerpihenőre, jelszó, túl sokat dolgozik mostanában. Mivel nem volt mivel lekötnie magát, a munka volt az egyetlen, ami kitöltötte az éjszakáit. Erre most nem tud mit kezdeni magával, sem a furcsa érzéssel, hogy valaki figyeli.

És figyelte is. Phang végig nyomon követte, merre megy. A vámpírnak hosszú, barnás haja volt, rőt kecskeszakálla, és égszínkék szemei. Falkavezére küldte a lány után, ha már a vámpírok képtelenek vigyázni az övékre. A feladata az volt, hogy tartsa szemmel, és bármi van, azonnal riassza. Khyte elhúzta a száját, amikor visszatért, és azt mondta, hogy nincs miről beszámolnia. Ellenben a vámpírok és az alantasok teljesen felszívódtak. Beszámolt arról is, hogy a férfi terve – miszerint a lányának méltó férjet talál – rendeltetésszerűen halad előre, férfi nincs a környékén. Meg arról is, hogy pár vámpír csatlakozott a Testvérséghez.

Khyte szívverése felgyorsult.

Neki is gyorsítania kellene.

A lánya volt a mindene. A családfő még mindig nagyobb volt, mint társai, vagy az arisztokrácia tagjai. Hosszú, sötétbarna hajában már itt-ott megbújtak ezüstös szálak, de még így sem nézett ki harmincöt évnél idősebbnek. Sötétbarna szeme csillogott. Izmos testalkata szokásos, fekete felöltőjében fenyegetően tornyosult a többiek fölé.

Phang odament hozzá.

- Uram. – a férfi kölyök volt mér a családfőhöz képest, de Khyte tudta, a másik a helyére pályázik. – Meg kellene várnunk, ameddig befejezi ezt az őrültséget a testvérek nőivel. Idővel beleun az ápolásba, meg a halába. Túl közel van hozzájuk.

Majdnem húsz testvér ellen semmi esélyük sem lenne.

Phang mézes-mázos hangja felborzolta Khyte láthatatlan szőrszálait. Mordult egyet.

- Nem terveztem most az akciót. Pusztán kíváncsi vagyok, hol tartunk. Itt nehéz értelmezni, mi folyik a színfalak mögött. – szent meggyőződése volt, hogy Wrath királyi szerepe pusztán álca. Ez akkor vált világossá, amikor azt a nyomorult levelet küldték ki, hogy akárki csatlakozhat a programjukhoz. Micsoda badarság!

- Khyte. – mondta Phang. – Arra gondoltam, vigyáznék a lányodra. Személyesen én.

Khyte felhúzta felső ajkát. Szájában megnyúltak a fogai. Vicsorított, mint eredeti énje.

- Csak akkor lehetünk ismét szabadok, hogyha baj nélkül végigcsináljuk, amit vállaltunk. Ha nem, akkor csatornába ölnek minket. A fekáliába, ahová tartozunk.

Talán az egyetlen család volt, aminek tagjai nem hagyták el Amerikát, amikor rárontottak a királyra. Igaz, a segítségére sem siettek. Khyte alapelve az volt, hogy maradj közel az ellenségeidhez, mert ott nem keresnek, ha gyanúba keverednél valakivel. Mint Throe, akit végig a lánya mellett akart tudni. A fiú elbukott. De legalább nem bukott vele.

- Csak azt mondom, hogyha már Throe is kiesett a képből, akkor ki lenne a legalkalmasabb arra, hogy védelmébe fogadja a lányodat, ha nem én? Vér szerint az elit tagja vagyok, és nem mellesleg, hű társad évtizedek óta. Nem szennyezném be a lányodat.

Phang a nyakában lógó fehér sállal babrált. Khyte sokszor elgondolkodott rajta, hogyan lehet, hogy a nők bomlanak érte, amikor úgy öltözködik, viselkedik, mint ők.

Khyte fel-alá járkált.

- Erre nem adok neked engedélyt. Ha kell neked, arról én nem tehetek.

Phang viszont morgott a vezetőjére.

- Állítsd le magad! – parancsolta Khyte.

Phang visszafogta magát.

- Ez jár nekem…

- Nem jár neked más, csak tisztességes temetés. Az Omega lekötelezettjei lettünk. Addig nem ugrálsz, ameddig szabadok nem leszünk.

- Uram, te beszélsz szabadságról? Kölyökkorod óta láncon hord valaki. Azért jutottunk ide, mert nem hallgattál rám. Ha teszed, már rég nem itt tartanánk. Minimum a Testvériség nyalná a talpunkat. Nem Bayne aratta volna le a babérokat.

Khyte megállt egy pillanatra.

- Folytasd a megfigyelést. Nemsokára támadásba fogunk lendülni, szerződés ide vagy oda. – A lányom élete ide vagy oda.

- Khyte. – egy magas vámpírnő sétált be még magasabb sarkakon. Kellemes mozgása volt. Egy borítékot tartott a kezében. – Ez most jött neked. A szokásos helyen találtam rá.

Khyte elvette a csomagot, kibontotta és olvasni kezdte. Szemöldökét magasra húzta, homlokát ráncolta.

Visszacsomagolta a levelet a helyére, és a hátsó zsebébe tette.

- Készületek fel.

Why nem bírta tovább, és egy macskát meghazudtolva, besettenkedett a vizsgálószobába, amin kénytelen volt Vellwettel osztozni. A vére nem eresztette el tőle messzire. Halkan csukta be az ajtót, egyik kezével óvta a zárat, nehogy kattanjon. A lány illata és vérének édes szaga körbelengte a férfit. Jane doki rendesen ellátta fájdalomcsillapítóval éjszakára. Ahogy érezte, rendes betegnek számított. A bódító illat minden irányból cirógatta és hívta. Még a vaksötétben is érzékelte, merre van. Pontosan tudta az irányt. Érezte, hogy Vellwet törékenynek látszó testét nem takarja más, csak a vékony pamutanyag, ami takaróul szolgált számára. A lepedőszerű ágynemű a testén tekeredett. Hosszú, barna haja lágyan omlott szét a párnán mindenfelé.

Why a szájához kapott, amikor megérezte, hogy a szemfogai megnyúlnak.

Egy évszázadnyi kínzó vágy és szenvedés után megkapja azt, amire az életénél is jobban vágyik.

Fordulj felém! Üzente a lánynak gondolatban.

Nem szerette volna, ha úgy történik meg. Nem a szexet akarta, hanem a kötődést érezni, ami kettejük között elméletben már megvolt. Adni magából a lánynak többet, mint a test pusztasága, vagy a valóság, amit tudni vél róla. Egy darabot szánt neki a szívéből.

Mire felkel, majd álomnak gondolja.

A testiség várhat.

Why meztelen talpa nesztelenül kongott a műanyag padlón. Leült az ágyra, ami társa volt, mert meg sem nyikkant. A lány felé fordult, és megsimította a karját egészen a válláig.

Vellwet kinyitotta a szemét. Bágyadt volt, védtelen. Teljes testével a férfi felé fordult.

- Why – suttogta csak úgy maga elé, mintha a két világ közti éterben lebegne.

- Ez a gyógyszer, Vell. – felelte a férfi, aki meghökkent azon, hogy a lány a nevén szólította. Valahogy a tudatalattija hagyta a manipulációt, mégis felfogta, mi történik vele.

Elnyújtott szusszanás futott át a lányon, aztán a férfihoz dörgölőzött.

- Örülök, hogy itt vagy.

- Én is, thally.

Why el sem hitte, amit hall. Macskaszerű dorombolás tört fel a lány egész lényéből.

- Nem tudom, mit tennék nélküled.

Why erre lágyan bazsalyogni kezdett. Végigsimított a lány mellkasán egyik vállától a másikig, majd a homlokától az álláig.

A férfi egyik tenyerébe fogta az arcát. Az ajkai szétnyíltak. Megérezte, hogy Vellwet szemfogai sem normális méretűek. Megnyúltak, ami a testi vágy jele. A nyakát megnyújtotta, a vállai tökéletes ívben álltak, mintha arra teremtették volna, hogy helyet kínáljon neki a verőerén. Why belegondolt, milyen lenne, ha csak egy kicsit megnyalintaná a kék vonalat.

Ekkor vette észre, hogy a takaró már régen nem úgy áll, ahogy. A sötétségben is tökéletesen lehetett látni, hogy merre vannak a mellek, és a tetejükön a mellbimbó keményen a plafon felé meredt.

Az egyik mellet a szabad tenyerébe fogta, majd ujjaival a bimbóval kezdett játszani. Felhördült, de a torkán egy öblös morgás szaladt ki. A farka, mint egy vessző, nadrágjának feszülve kővé merevedett.

Akarta a lányt. Pokolba az illemmel!

Why lehúzta róla a takarót. Vell fészkelődésével segített a mozdulatban neki. Tökéletes teste volt. Harcosnak született, mégsem volt annyira izmos, mint Xhex. Inkább Payne alkatára emlékeztette. Annyira törékeny sem volt, mint bármelyik civil vagy elit asszony. Eszményi ívek, csontok és izomzat. A lágy bőr pedig, szinte forró volt. Hosszú combjai, szépen metszett karjai, lapos hasa volt. A hibátlan testet simogatta. Egyik oldalon fel, másikon le, majd megállt középen, s végig a mellek között, át a köldökén, egészen egy csábító részig.

Why lejjebb hajolt a lány felé. Egyik kezében a mellét tartotta, míg ajkai játszottak vele, a bimbóval, azzal a halommal, melyek ezekhez párosult, majd a bordák mentén eljutott a köldökéig. Másik kezével a lány combjának belső felét simogatta.

Vellwet levegő után kapkodott, és vágyának illata rabul ejtette a vörös harcost.

Önkéntelenül is dorombolni kezdett neki. Óvatos ujjai, éppen csak a begyükkel cirógatták a szeméremdombot, és félénk csókjai még lejjebb haladtak.

Vellwet kéjesen nyögdécselt, amikor Why szája a combjai találkozásához ért. Hirtelen nyalt bele. Nedves volt, sima, íze a kedvére való. Játszani kívánó nyelvét úgy fonta körbe a lány teste, hogy minden mozdulattal keményebb lett a farka. A nadrágja kényelmetlenül szorította. Minden cseppjét ki akarta élvezni, s amikor a lány teste megremegett a gyönyörtől, ő is csúcsközelbe ért.

Vellwet elélvezett egyszer. Majd még egyszer. És még egyszer.

A lány kifáradtan elernyedt, amikor Why-nak sikerült minden erejét összeszednie, és eltávolodnia tőle. Vellwet teste pihegve terült el a rengeteg pár között. Why magán is meglepődött, mert életében először gondolta azt, hogy úgy isten igazából kíván egy nőt. Parancsolója akar lenni. Azt akarja, hogy a fele legyen. Védelmezni szeretné, etetni, minden lehetséges módon kiszolgálni. Bármit megtenne, csak Vell legyen az Ö V É.

Amikor felnézett, Vellwet még mindig pihegett. Szíve vadül vert, fogai fájtak, ínye sajgott, a szája kiszáradt, hímvesszője lüktetett. Szemét összeszűkítette, mintha a teljes sötétben úgy jobban látná a lány testét.

Egy gondolat dobolt az agyában. Elvenni, ami megilleti. Ami az Ö V É.

Why sosem tette volna meg az engedélye nélkül. De kíváncsi volt. Bűnbe esett. Szerette volna tudni, milyen íze van egy fényben járónak. Nem fognak összekötődni semmilyen szinten sem. Legalábbis, ameddig a lány nincs teljesen magánál. Most nem adja neki az illatát. De csak egy korty. megengedi a lánynak is majd, hogy a vérével épüljön fel.

Ha a szex is adok-kapok, ahogyan minden párkapcsolat, akkor ennek is működnie kell. Majd, ha teljesen tudatánál lesz, akkor majd megkérdezi, hogy mi lenne, ha…

Why ráhajolt Vellwet nyakára. Ujjaival kisöpörte a kósza tincseket a lány nyakából, és összefogta az egyik tenyerében. Ahogy közeledett, egész testét remegés futotta el. Kinyitotta a száját, és fejbe kólintotta a kielégülés édes íze. Ajka rátapadt a lány bőrére, nyelvével igyekezett megkeresni a fontos pontot.

A lány szíve ugyanolyan ütemet diktált, mint az ő férfiassága.

Egyesülés.

Kötődés.

Éppen, hogy megkarcolta a lágy bőrt, amikor a saját nyakán egy apró kezet és mohó ajkakat érzett.

Vellwet elemi erővel kezdte szívni a vérét. Alig észrevehetően odakúszott hozzá a vágytól vezérelve, és a lány használta őt végül.

Elvette.

Szemfogai lassan húzódtak vissza, ahogy érezte, hogy a vére átszáguld az ereiből Vellwet testébe. Torka égett, könnycsatornáit felgyújtották. Az éhsége kicsit sem apadt, csak hangtalanul nőtt.

Közben tartotta magát, engedve a lány ölelésének. Mondogatta magában, hogy ez így a jó, majd később, a sors keze, meg még egy halom olyan baromságot, ami éppen az eszébe jutott, hogy megmagyarázza, miért is nem vetette bele magát a rituáléba.

Közben mindvégig tudta, hogy a vérrel az is jönne, amit nem akarna.