Az elveszettek - 42.

Khyte tetőtől talpig vérben sétált ki az erdőből. A hasa túl nehéz volt ahhoz, hogy bármi mást is kezdjen magával azon kívül, hogy alszik. Amikor egyszer betermelt egy egész őzet, akkor érezte így magát utoljára. Az erdő szélén vette észre, hogy mind a tíz ujját tisztára nyalta.

Phang vigyorogva várta.

- Jól laktál? – kérdezte.

- Fogjuk rá.

- Kapj el egy madarat is desszertnek.

Khyte simán elsétált társa mellett.

- Mit tudunk a lányomról?

Phang szinte táncolva haladt mellette a házig.

- A kölykök remélem, készen állnak, mire kelleni fognak.

- Mondjuk úgy, hogy készen állnak, akár már ma is. Az alantas úgyis adna embereket. A lányról annyi a hírem, hogy egy Testvérrel van. Találkozgat a férfival. Sérült a karja.

Khyte megállt, és hátra fordult.

- Nyugi, uram. Az az ér csúnyán lüktet a homlokodon.

- Azok a nyomorult vérszívók. Bár egy civilt találta volna… - változatosa káromkodni kezdett.

- Egy van, ami a mi malmunkra hajtja a vizet. – a falkavezér ránézett. – Nappal kell támadnunk. Hála Kriegg-nek és a másiknak, most már tudjuk, mi a ház gyenge pontja.

Khyte mély levegőt vett, próbált megnyugodni. A nő vérének szaga még mindig kint tartotta szemfogait. Teljesen normális, emberi alakja volt, csak éppen csöpögött a vértől.

Nappal alszanak. Ez igaz.

De ők is. Az egy dolog, hogy a rab tud mászkálni nappal, de akkor is. Még, ha beöltözik motornak, bukósisakban is, meg fog égni. Mert a nap igen nagy kockázatot jelent.

- A fénybenjáróval meggyűlhetnek a gondjaink. – jegyezte meg halkan Phang.

- Arra ott lesz egy nyugtató injekció, a les és a lepel.

Phang egy ideig még dobálta az almáját fel és le, majd beleharapott.

Odafordult a másikhoz.

- Megtervezted az egészet nélkülem?

Khyte farkasszemet nézett társával egy pillanatig.

- Én vagyok az urad. Neked követned kell engem. Megértetted?

- Ez a hivatalos álláspont. Sosem döntöttél nélkülem.

Khyte ökölbe szorította a kezét, és felkészült egy jó kis bunyóra.

- Nem vagy a feleségem, hogy mindenről beszámoljak neked.

Phang káromkodott. – Arról a fickóról is van valamim, akinek az oltalma alatt van a lány. Vagy lányod. Francokat. Huszonéves. Csaj.

- Mondod is, vagy még egy kicsit húzod az agyam?

- Neki is megvan a gyenge pontja.

Khyte kíváncsian felhúzta a szemöldökét.

Gyorsan végigpörgette magában a lehetőségeket.

- Akkor te foglalod le a vámpírt. Én a fénybenjárót. Hívd fel a két vámpírt. Szólj, hogy minél előbb jöjjenek ide hozzánk. Beszélnem kell velük.

- Kihagyjuk az alantast a buliból? Nem lenne tanácsos dolog.

- Nem hagyjuk ki. Annyi az egész, hogy jobb bebiztosítani magunkat. A vámpírokban még mindig jobban megbízok, mint az alantasokban.

- Érdekes. Én is így vagyok vele. – mondta Phang, és a lerágott csuma eltűnt a fogai között. Szólok, hogy ülünk.

- Mi. Te nem. Ha jönne az alantas, kell egy őrszem.

Phang elfordult, de visszanézett.

- Ismét kihagysz. Kezdem azt érezni, hogy valamit titkolsz előlem.

- Menj a francba. Kölyök korunk óta ismerjük egymást. – Khyte még mindig szúrósan nézett a másikra. Kezdett egyre emberibb lenni. – Ha ki akarnálak kerülni, akkor még ennyit sem mondanék el neked. Gondolkozhatnál is.

- Atyáskodó idióta. Nekem itt valami akkor is bűzlik.

Khyte tett egy lépést felé.

- Lehet, hogy fürdened kellene.

Phang fogai megnyúltak. Kedve lett volna széttépni a másikat.

-  Egy harc?

Ha le akartak rendezni egy vitát, általában összeugrottak. Mára bekényszerültek a pincékbe, mint valami harcos klubba. Ott üthették, rúghatták, karmolhatták egymást. Phang és Khyte gyakran ugrottak egymásnak, gyakorlás jelleggel. Most legalább a kölyköket is taníthatják.

Khyte beleegyezően megvonta a vállát.

- Helyes.

- Az.

Khyte nem lehetett elég óvatos. Felesküdött valamire, és véghez kell vinnie. Jobban szerette az életét, minthogy feladja magát ezért az ügyért. De ez volt. Mindig tudta, hogy amennyire nagyravágyó Phang, rá kell leginkább figyelnie.

Amikor Phang egyedül hagyta, megállt a bejárat melletti tükör előtt, és belenézett.

- Oh haver, de szarul nézel ki. – mondta magának. Bárcsak itt lenne Morgan…

Este Mr. L a sötétben ült egy kietlen szobában. Hátradőlt a hintaszékben, és az éjszakai égboltot akarta nézni. Még csak naplemente volt. A vámpírnőnek a teste rendkívül nehéz volt az izomzata miatt. Mire felcipelte a helyére, megizzadt. Esküdni mert volna arra, hogy egy pillanatra meg is éhezett.

Egy nagyon rövid pillanatra.

Meg kell mutatnia a vámpíroknak, hogy nem ők diktálnak. Ebek. Kutyák. Rühes állatok csak.

Folyton úgy érezte, hogy Phang az ő oldalán áll Khyte-val együtt.

De a nő inkább a másik férfi iránt érdeklődik. Khyte. Örök megfejthetetlen rejtély mindenki számára. Ki kellett szakítania a falkából, hogy meglássa, mennyire jók a megérzései. Khyte átverheti. Majd kiderül.

De akkor biztosan kinyírja.

Ha annyira kell neki a vámpír, akkor talán nem. De sosem lehetett tudni. Khyte-ot senki sem látta felnőni. Egyszer megjelent, kihívta verekedni a klán fejét, és legyőzte. Onnantól kezdve, mindenki követte őt vakon.

Már-már dúdolgatott is, amikor a háta mögül egy halk nyöszörgést hallott.

- Felkeltél, szívem? – szólt hátra hanyagul.

A nő kómásan ébredt. A szeme bedagadt, a torka összeszűkült, a szája pergamen lett. A teste nem mozgott, és csak arra volt képes, hogy nyöszörögjön. Más hangja nem maradt. A nyelve feltapadsz a szájpadlására. A tüdeje égett, és fura édeskés íz volt a szájában.

Mr. L felállt, és odament hozzá.

- No hát, szívem, azt hittem, sosem ébredsz fel…

Bár ne is tette volna…

- Ne mozogj. Az emberek is furcsán reagálnak. De te. – A nő életében először remegett a félelemtől. Még sosem tette. Úgy gondolta, nem lesz ellensége sosem. – Az első hibrid. Kísérleti patkány. Pihenj. Ha nem jössz rendben, óriási bajban leszünk.

Leguggolt mellé, és megsimogatta.

Amikor kirázta a hideg, akkor elhúzódott tőle.

Felállt, és hűvösen nézett le rá.

- Az Omega örülni fog, hogy egyáltalán túlélted.

A gondolatait inkább nem pörgette végig, mert változatos csúnya szavak ötlöttek az eszébe. A szörnyszülött és a korcs volt a legszalonképesebb.

Visszaült a hintaszékbe.

Újra megzavarták. Ezúttal a telefon.

Phang küldött neki sms-t.

„Khyte összehívta a vámpírokat. Készül valamire. Mit tegyek?”

Dühösen csapta össze a telefont, és kereste tovább a csillagokat.