Az elveszettek - 43.

Sarah energikusan ébredt életében először. Nem volt teljesen magánál, mert annyira kifacsarta újdonsült erejével Mariust, hogy Az kerek egy hete nem mutatta magát. Vagy annyira jól szórakozott, hogy elégedett volt, vagy annyira kifáradt, hogy nem volt miért előjönnie. A legszebb gondolat azonban, ami határozottan megtöltötte az orrát sötét volt és fűszeres. Elért az agyáig, és jól kivehető szót formált: enyém.

Vagy megőrült, vagy az ő ösztönlénye is életre kelt.

Gondolataitól függetlenül újra és újra előtört belőle a gondolat: enyém.

Lehet, hogy Marius annyiszor ürítette belé a magját, hogy Azt nemes egyszerűséggel átlőtte volna belé?

Felkuncogott.

Felült az ágyon. Meztelen volt még mindig, mint mindig. Nézegette magát. Valahogy még nem szokott hozzá teljesen a gondolathoz, hogy vámpír lett. Fel akart magán fedezni valami változást. Nagyobb combokat, izmosabb kart. Vishous és Butch magyarázta neki, hogy mekkora volt a zsaru, és ahhoz képest, igencsak nagyra cseperedett egy átváltozás alkalmával.

De semmi. Termetre talán, ha két centit nőtt. A haja dúsabb lett, kifinomultabbak az érzései, és akkora a szexuális étvágya, ami egy pornóst megszégyenített volna.

Vett egy mély levegőt. Marius. Marius illata tolult az orrába. Ott volt valahol a közelben. A fürdőben talán. Vagy a folyosón.

A szája kinyílt magától, és szemfogával megkarcolta beharapott ajka bőrét. Fülében még hallotta a férfit dorombolni. Az ágyéka égni kezdett, és a korábbi egy szó dörömbölni a fejében.

A teste mindennél jobban kívánta a férfit. Szexelni akart vele. Most. Rögtön!

Marius kilépett anyaszült meztelenül a fürdőből. Gőz burkolta be, s amikor elillant, ágaskodó férfiassága rándult egyet.

- Leelan?

- Marius. – mosolygott.

Marius rekordsebességgel az ágynál termett, és leteperte szerelmét. Visszanyomta a párnák közé. Vadul megcsókolta. Két karjára támaszkodva tartotta magát, hogy Sarah-t kiszabadítsa a takaró alól. Mély hangon felmordult, amikor a paplan alatt megérezte a hőt és azt a bódító illatot, ami fogadta. Rá várt minden, amit a lány csak adhatott neki. Sarah lábait átvetette magán, széles terpeszbe húzva őket. Fejét az ölére hajtotta, miközben mutató és középső ujjával a mellbimbóit izgatta.

A következő pillanatban felcsusszant a lány testén. A szájában tüntette el Sarah egyik mellét. Ha a habzsolás halálos, istenre esküdött, mindenkinek falnia kellene. Az embereknek nem lenne túl sok problémájuk ha azzal vannak elfoglalva, hogy ne fulladjanak bele két szép mellbe.

Sarah az alkarjába vájta körmeit.

Marius felnézett. Egy pillanatra megmerevedtek.

…

Aztán folytatódott minden tovább.

Sarah lenyúlt kettejük között mindkét kezével. Ujjaival szétnyitotta ajkait, majd magába vezette Marius férfiasságát. A férfi ismét elvesztette a józan eszét. Hátrahúzódott, majd vissza, derekát, csípőjét mozgatta, mélyen becsúszott, szétfeszítette, és élvezte, hogy Sarah szorosan körbefogja.

Amikor Sarah a hátába karmolt, erőteljesebb lökésekkel szaporázta tempóját. Sarah fel-felkiáltott, amikor Marius nekicsattant. Az és Marius egyszerre tették magukévá. Egy személyben egyesültek a félelem nélkül, miszerint megölhetik egymást. Már nem. Az imádta, Marius szerette.

Marius az orgazmus csúcsára ért, és amikor kilőtte magvát, ő is ordítani kezdett. A testéből kifacsart öröm soha nem érzett volt. Azelőtt egyszer sem. Mélyről jött, a szívéből. A lelkéből.

Sarah megnyújtotta a nyakát, miközben elélvezett.

Marius pedig, belé harapott. Könyökére támaszkodott, így Sarah hozzáfért a csuklójához, amit fogával metszett el.

Végül sikerült elcsendesedniük. Marius izzadtan nehezedett Sarah testére. Nem húzódott ki belőle. Esze ágában nem volt ilyet tenni. A végén még megsértené.

Megnyalták egymás bőrét, hogy bezárják a sebet.

- Jól vagy, kölyök? – kérdezte Marius a vámpírok fiatalságának gúnyszavával, mire Sarah belecsípett a bordája közé.

Marius jelölésének illata betöltötte a szobát. Annyira és igazán, hogy még a szomszédos megyében is érezni lehetett.

Most már mindenki tudja, hogy az övé.

~Nem is, mert az enyém~

Szólt elnyúlva Az.

Marius Sarah mellé feküdt. Karjával és lábával a lány testére kulcsolódott. Elnézte a lány elégedett mosolyát. Örült, hogy végre van, akit az ösztönei elfogadnak. És van valaki, aki elfogadja őt úgy, ahogy van. Sőt, még irányítani is tudja.

Ugyanis, ha Sarah arra kéri, talán még kútba is ugrana.

- Szeretlek. – szakadt ki belőle.

- Én is szeretlek. – mondta ki Sarah egyértelmű hanglejtéssel. – Egy pillanatra azért féltem, hogy más leszek.

- Nem lettél. Sose engedtem volna. Vagy megyek utánad.

- Nem lennél képes a Testvérek ellen hadakozni.

- Nem is mennék. – amikor látta, hogy Sarah nem érti, hozzátette: - Megöltelek volna, és közvetlenül utána, öngyilkos lettem volna.

Sarah valamelyest megnyugodott. Simogatta Marius alkarját és combját.

Kiszabadította magát a férfi öleléséből. A hátára gördítette újdonsült urát, és a férfi csípőjére ült, mire ismét felkorbácsolta Marius kiolthatatlan vágyát.