Az elveszettek - 6.

- Hűbaszdmeg! – bukott ki Sarah száján, amikor felfogta, hogy egy újabb vámpírral áll szemben, aki ráadásul jóval magasabb, mint a mellette kínosan feszengő Marius.

A férfi kitapogatta a mögötte ácsorgó lány csípőjét, és kissé betolta a háta mögé. Az érintése áramütésként hatott Sarah-ra, egyben ideges is lett tőle, hiszen ez egy védő mozdulat.

- Ő a vendégem, itt marad, ameddig el nem áll az eső. – fújta a magáét egy szuszra Marius. Elsétált a fekete hajú mellett, és őt is magával vitte. Amikor beértek, a hatalmasság bezúzta az ajtót a helyére. A hangra még több férfi bukkant elő.

Innen, onnan, amonnan. Érdeklődve dugták ki a fejüket rejtekükből.

- Elég! – dörrent rá a fekete hajú. A többiek már a testüket is kidugták a réseken. Hatalmas, izmos pasasok álltak a fekete hajú mögé. Szemük szép volt, bár rosszat sejtető.

Marius megállt.

Sarah a háta mögül kukucskált kifelé.

- Mégis, mit jelentsen ez? – kérdezte a fekete hajú. Mögötte egy barna a szájára tette a kezét, és rosszallóan méregette őt. – Mit keres egy ember a házamban?

A többiek bólogatni kezdtek. Marius lehajtotta a fejét, és úgy nézett fel a feltehetően vezérére.

- Hm. – egy szőke hajú kezdett egyetértő hümmögésbe saját magával. – Érdekes illata van. Édes, akár a hintőpor.

A fekete orrlyuka a szavaira kitágult, mélyet szippantott a levegőbe, akár egy kutya. Izmai kővé váltak, mire Marius kivillantotta szemfogait. Agyarai az alsó ínyéig értek.

Agyának sötét oldalán Az a nem létező ujjait ropogtatta harcra várva.

- A birtok közelébe sem kellett volna jönnöd – morogta a fekete hajú. – Ez a ház nem szálloda. Tűntesd el innen.

- Várj. – szólt közbe a barna hajú, mintha öntudatra ébredt robot lenne. – Láttam őt a felvételeken.

- És?

- Alantasok voltak vele.

A fekete hajú közelebb lépett hozzá, és beleszagolt még egyszer a levegőbe. – Nos, ez választ ad a szagára.

Sarah nem értette, mit kellene magán éreznie pontosan, ezért kapucniját hátrahajtotta, mire többen fintorogni kezdtek. Megszagolta a haját, a kabátját. Különösebben rossz illata nem volt. Bár, nyomokban tényleg hintőport tartalmazott az alantasok miatt, és ázott is volt, ami kevésbé harmatos, mint egy zuhany után.

A következő pillanatban több dolog is történt egyszerre. A fekete hajú utána kapott, mire elkezdett remegni, és nem kapott levegőt. Marius kész volt utána vetni magát, amire válaszul hárman rohanták le, hogy visszatartsák. A fekete hajú Sarah karját a háta mögé tekerte, és megemelte maga felé. Savókék szemét úgy tartotta rajta, mintha a veséjébe látna.

Sarah agya dobálta fel a képtelenebbnél képtelenebb képeket az agyában. Mi fog történni? Egyszerre rárontanak? Kiszívják a vérét? Kiteszik a szűrét? Megölik? Megkínozzák? Milyen sorrendben?

Végül a fekete hajú letette a saját lábára, de nem engedett a szorításon.

- Te megharaptad őt. – jelentette ki. Sarah továbbra is a vasmarokban remegett. Na jó, ezt az estét ő sem így tervezte. Sőt. A rókalyuk hidege is jobb annál, minthogy ő lesz a főfogás egy vacsorán. Akaratlanul is elfordította a fejét, feltárva ezzel a férfi előtt sebesült nyakát.

- Engedd el! – morogta Marius, miközben azon dolgozott, hogy az őt lefogó férfiak gyűrűjéből szabaduljon.

- Honnan veszed? – kérdezte az egyik, aki csak állt, és nézte a jelenetet. Az arca összeégett, heges volt.

- Ha nem akarnád védeni, a lezáratlan sérülése akkor is vérzik.

Sarah a nyakához kapta a kezét, és szétkente bőrén a vérét.

Ekkor a fekete hajú összevonta a szemöldökét, és megnyalta a véres részt. Marius még inkább küzdött a szorítás ellen. Lábával akkorát dobbantott, hogy berepedt talpa alatt a járólap.

A fekete hajú elemelkedett a lánytól.

- Mi a baj? – kérdezte a sebhelyes.

- Ő az. – csak ennyit mondott.

A két férfi arcára őszinte döbbenet ült ki. A sebhelyes is közelebb jött, és a véres nyakát megszagolta. Ezek betegek. Gondolta Sarah.

- Vigyétek le! – parancsolta, mire Marius vicsorogni kezdett.

Agyában Az megszólaltatta az öld-meg-őket harangot.

- Ne érjetek hozzá! – morogta. Csapzott arca lengett a feje körül. – Hallottad?! Bayne! – kiabált rá a fekete hajúra, aki nagy kegyesen elengedte a lány karját, így jutott bele némi vér újra. A tarkójánál fogta meg. – Ő az E N Y É M!

Marius tragikus arckifejezéssel nézte végig, ahogy a fekete hajú átadja a sebhelyesnek, és elvezetik, miközben a férfit fogva tartják a többiek. Még a lépcsőforduló előtt visszanézett rá.

- Nem lesz semmi baj. – mondta végül, mielőtt Arece eltűnt volna vele a semmibe.

Marius annyira szorított az állkapcsát, hogy szemfoga az alsó ínyét felsértette. Véres nyálcsík húzódott a pólójára.

~ Na, erről ennyit. Elvitték a finomságot ~

Marius most az egyszer nem tudta, hogy ezt a kijelentést a tulajdon agya, vagy Az mondta odabent. Mert a rengeteg alantasíz alatt megbújt Sarah valódi vére, ami olyan volt, mint a méz.

A gondolatra megmerevedett a farka, és megkordult a gyomra. A vérszomja azonban megmaradt ugyanolyan erősen, mint eddig. Hogy is tudta eddig hozni? Igazából, nem is őt szórakoztatta a mondókája, hanem elterelte Az figyelmét arról a vénáról, amit a szeme sarkából néha-néha látott.

- Neked teljesen elment a józan eszed? – kérdezte közelebb húzódva Bayne. – Ha nem is érezném rajta a jellegzetes szagot… - motyogta. – Akkor is egy éhes férfiakkal teli házba hozol egy vérző nőt?

Marius fogaira engedte felső ajkát, és ellazította minden tagját. A többiek szorítása is engedett. Végül ott álltak mindahányan, és néztek egymásra.

- Hála az Őrzőnek, most már a te véráramodban is ott van az a trutyi! – Bayne két méteren mászkált fel s alá.

- Mit tervezel vele?

Bayne hosszú gondolkodás után szólalt meg.

- Kifaggatom, aztán felajánlom a Testvériségnek.

Marius agyának mételyes énje felébredt.

~ Ki fogják végezni ~

Marius egy pillanat alatt döntött. Megindult a lefelé vezető lépcső felé, mire Phoenix, Dahmon és Rohl utánakapott. Futtában Marius megfordult, és a nála levő fegyvereket a férfiak felé hajította, akik ügyesen kitértek a támadás elől. Bayne volt a leggyorsabb. Mielőtt Marius elérte volna a lépcsőt, előtte termett, és behúzott neki egyet.

A férfi elterült a padlón.

A többiek felette álltak.

Dahmon és Phoenix a karjára térdeltek. Bayne királyként magasodott föléjük. Marius küzdött. Rángatta magát, káromkodott, rugdosott.

Ekkor Erin lejött a lépcsőn. Jóságosan a férfiakra mosolygott. Észrevette Mariust a földön fekve, leszorítva. Elmosolyodva biccentett egyet felé.

- Jó estét, uraim!

- Erin! – mondták a nem fekvők egyszerre. A hűséges eltűnt a konyha irányába.

Marius orrából vér szivárgott elő. Szemei előtt látta, ahogy a Testvériség végez Sarah-val, mert azt fogják tenni. Potenciális veszélyforrás, amit ki kell iktatni. A király pedig, nagyon nem törődik a lehetőségekkel, ha ilyen alkalma adódik. Komoly előnye lenne Sarah nélkül az Omegával szemben.

- Valahogy láncoljátok le, Phoenix. Nem akarom, hogy lejöjjön.

- Túl erős. Csak a láncai maradnak. Az ágya törékenyebb.

- Nem érdekel. Oldjátok meg.

Bayne megnyomkodta a halántékát, szemöldökének külső ívét.

Marius dobálta magát.

De vigyék csak le. Közel Sarah-hoz. Akkor legalább hallaná, ha bántják. Viszont akkor számolniuk kell Azzal, akinek minden jel szerint, kívánalmai szerint való a kis vámpírkezdemény.

Ha bántják, az átka végez a klánnal, nem az ellenség.

- Menjetek a francba! – kiáltott rájuk. A szembogara borvörössé változott. Ilyenkor már nem volt önmaga. – Kötözzetek le! Ő nem bánthatjátok!

Marius felhúzta a térdét, rúgni igyekezett, mire a férfiak talpra állították, s a következő tiszta pillanatában már azon ügyködtek, hogy a csuklóira és bokáira erősítsék jól megszokott rabláncait. Mindig így ment ez, míg meg nem nyugodott.

Phoenix maradt bent vele végül egyedül, és ellenőrizte, minden rendeltetésszerűen ment-e. Marius elcsigázott tekintetébe bámult. Phoenix rezzenéstelen arcából semmit sem tudott leolvasni. Végül a férfi elernyesztette izmait, jelezve, hogy vége a tombolásnak.

- Sajnálom. – mondta Phoenix elcsigázottan. – A véres rongyaidat Erin lecserélte. Azt tudnod kell. – terelte el a szót a korábbi estének maradékával.

Marius szíve nehéz lett. Meredekebben csüggött a mellkasában, mint a teste a láncokon. Egyre csak az járt a fejében, hogy meg kell majd őket ölnie, ha tényleg átadják a lányt a Testvériségnek. Bármennyire szerette is őket, és bármennyire elköteleződött a király felé, az sem menti fel az alól, ha Sarah-nak egy haja szálát is meggörbítik.

~ Ébredj fel. A karját már kicsavarták. ~

- Nem érdekelnek a nyomok. Véres ágyban is elalszom. – Phoenix szánakozva nézte.

- Ennyire?

Marius majdnem visszabökött azzal, hogy „mit ennyire”, de mire kimondta, újra hallotta fejében Az haláltáncát, miközben azt mormogja, hogy Sarah az övé. Csak az ö v é.

- Nem tudom, miért.

- A vérét vetted. Azért. – hangzott Phoenix egyszerű válasza.

- Sosem volt még ilyen. Csak egyszer.

- Nem baj az.

- De igen, ha belezúgsz egy hullajelöltbe.

Phoenix tett egy lépést hátra. Csípőre tett kézzel megállt. Fejét félrebiccentette.

- Egy szóval nem mondtam, hogy a vonzódás az már szerelem.

- Én nem is… - inkább elhallgatott.

Phoenix pedig, tudta, hogy nem is őrá célzott. Marius testében vonzódott a lányhoz. Pont az esete volt, már amennyire az ocsmány esőkabát ellenére meg tudta állapítani. Inkább a fejében élő ösztönlény az, ami már szivecskéket eregetett. Hogy a szex végett, vagy mert meg akarja enni, az már megint egy másik napirendi pont lenne.

- Miért vallatja őt Bayne? – kérdezte Marius rekedten. – Úgysem tud semmit a körülötte levő világról.

Phonenix hümmögött.

Marius utálta, amikor ezt elkezdte. Ilyenkor általában valami hazugságon törte a fejét. Kegyes, kicsi hazugságon.

- Adaraslynnak orvos kell. Nem is vagyunk biztonságban. Audienciát meg csak úgy nem kérhetünk.

- Attól, mert a lány itt van, az nem jelenti azt, hogy meg is adják.

Mert a király dönthet úgy, hogy ha nem adják át, hazaárulók, és felségsértést követnek el. Ha átadják, akkor is elküldheti őket a búsba. S akkor sakk-matt.

- Mire gondolsz? – kérdezett újra Phoenix.

- Cserehelyzetet kell teremteni.

- Hogyan? Mivel? Náluk nincs semmi, ami nekünk kellhetne.

- De nálunk lehet olyan cserealap, amiért nem nyírnak ki minket egyből. – Marius a másik szemébe nézett, miközben az írisze ismét borvörössé változott. – A nőiket a tárgyalásért cserébe. A lány Lyn orvosi ellátásáért cserébe.

Phoenix várt egy kicsit, mielőtt megszólalt.

- Minden nőjük az álcázott házban van, és mindig van otthon harcos.

- Otthon igen. – Az vörös szemeivel, Marius lehorgasztott fejével felpillantott. – De a menedékben nem.

- Oda meg csak nők mehetnek.

Az megvonta Marius vállát.

Phoenix agyán egy női név villant át.

- Őrizzétek meg a hidegvéreteket, és gondoljátok át. – Phoenix bólogatott. Úgy tűnt, szokásává kezd válni a kérdezés és a bólogatás. Ha felvennék egy újsághoz, remek tudósító lehetne belőle. Mondjuk a New York Fucking Bloody Times-nál. – Egy adu van a kezünkben. Használjuk ki jól.

Volt valami Marius ösztönlényében, amiért Phoenix nem tudta teljes szívéből utálni az átkozottat.

- Jó. – sóhajtott fel Phoenix. – Most megyek. Lazulj el. Reggel majd dumálunk. Lesz mit megbeszélni.

Kifelé indult, amikor Marius tiszta állapotában utána szólt.

- Phoenix! – a férfi megfordult. – Nem érhet hozzá egyikőtök sem! Sarah az én tulajdonom.

A kijelentésre Az felfortyant.

- Rendben. Ne aggódj. – mondta Phoenix nyugodtan. – Hozzá sem fogunk nyúlni. Nem fogjuk bántani. Ha lenyugodtak a kedélyek, ugyanúgy kapod vissza, ahogy Arece eltűnt vele.

- Gondoskodsz róla? – a kérdés megdöbbentette Phoenixet. Marius egyetlen nőt sem engedett át nekik, és általában a birtokló férfiak más egyedülálló férfiaknak nem tettek fel ilyen kérdéseket. Kiszolgáltatott helyzetére való tekintettel azonban, abszolút reális kérés volt, hogy legyen ő a továbbiakban a szeme, keze, füle.

- Gondoskodom. – bólogatott Phoenix újfent.

Ezután Marius teste teljesen elernyedt a láncokon.