Az elveszettek - 7.

Arece bevezette egy terembe, ami kőből volt kirakva. Sem egy kínzóeszköz, vagy vasvilla, korbács, kés, gyertya. Egy puritán kis helyiség volt. Szürke tégla borította a falakat. Valószínűleg a pincehelyiség teteje kilógott a földből, mert a parányi ablakból nedves földdel kevert eső folyt le a falon. Közvetlenül az ágy mellett egy lefolyó volt építve. Sarah arra gondolt, pont ezért. Két vödör is volt, egy alig arc méretű tükör, és egy kopott asztal.

A szobaféleség közepén egy szék volt. Arece lenyomta a hideg falapra. Átázott nadrágja még hűvösebbnek mutatta a fadarabot. Majd a férfi hátrabilincselte a kezét. Hallotta a lánc zörgését, majd kattanni csuklóján a fémeket.

Férfiakat hallott odakint, aztán Marius hangját.

Valakivel beszélgetett.

Aztán becsukódott egy ajtó, és megjelent a fekete hajú közvetlenül vele szemben.

Sarah nem is próbált menekülni. Érdeklődve figyelte, ahogy a férfiak átválogatják a holmiját, és pont azt találnak benne, amire számított: az égvilágon semmit.

Bugyi, túlélő felszerelés, váltás felső, elsősegély doboz, kiránduláshoz egyéb kiegészítők.

Végül mindannyian eloszlottak a szobában. Egyedül a fekete hajú állt vele szemben. Mint egy vadász a prédáját, méregette őt. Bal kezét átvetette a mellkasán, másik könyökével ráfogott, és mutatóujjával a száját ütögette.

- Ki vagy te? – kérdezte.

A lány most először érezte magát igazán kiszolgáltatottnak.

- Ha átkutattátok a holmimat, akkor tudhatjátok, hogy Sarah. Sarah Graves. – a fekete hajú elmosolyodott. – És te?

Elvigyorodva felhümmögött.

- Bayne vagyok, ez a házam, ők a klánom.

- Örvendek. – nyögte ki Sarah. Kezdett halkan nyilallni a válla.

- Nem különben. Tudsz magadról valamit?

Sarah előrébb dőlt, és hagyta, hogy haja tehetetlenül hulljon a mellkasára. Magában hitetlenkedve ide-oda nézett.

- Azon kívül, hogy nem csináltam semmit, és egy dohos pincében hústornyokkal együtt vagyok lebilincselve? Semmit.

- Felvágták a nyelvedet.

- Csak oldom a feszültséget.

A fekete hajú elnézett felette, és bólintott. Valaki felállt a háta mögött, és kioldotta a kezét. Sarah a csuklóját masszírozta.

- Fölösleges volt megbilincselni. Nem futok el.

- Érzem, hogy félsz. – jelentette ki Bayne.

- Nem azért. – a férfi meghökkent. – Odakint esik.

Többen jóízűen kuncogni kezdtek.

Sarah hátradőlt a széken.

- Mit akarsz tudni?

- Hogy, ki vagy, és mit tudsz.

- Inkább, hogy mennyit. Jó. Nézzétek. – felnézett Bayne-re. – Nem jönnél inkább a többiek felé? Kellemetlennek érzem, hogy nekik háttal beszélek.

Bayne kelletlenül eleget tett Sarah kérésének.

Így már látta őket teljes életnagyságukban. Furcsa, szedett-vedett, sérült társaságnak tűntek.

- Azt tudom, hogy anyám kiskoromban halt meg, és hogy apám jóval előtte. Azt tudom, hogy egy napon más kezdett el nevelni. Azt is, hogy folyton tisztának kellett lennem, mert úgy volt jó szagom. Azt is tudom, hogy vámpírnak születtem. Azt is, hogy nemsokára nagykislány leszek. Azt is, hogy odakint egy halom házaló ügynök kinyírta a kollégáimat. Azok az öltönyösök megtámadtak. Marius pedig, megmentett. – rántott egyet a vállán. – Ennyit tudok.

- Mondtak neked az alantasok valamit?

- A Testvériséget akarták. Valamit mondtak a róluk. Mi is? Mit is? – gondolkodott el. – Ja, igen. Kijelentették, hogy semmit sem tudok a Testvériségről.

- És így van?

- Tudom, hogy kik ők. De nem tudom, hol vannak, vagy hogy néznek ki.

- Jó.

- Nem, ez nem jó. – Sarah felállt, így szembekerült a rengeteg harcosnak tűnő férfival. – Tudom, hogy van valami a véremmel. Az alantasok is rám gerjedtek. Marius letámadott. Ti a Testvériségnek akartok adni, mert te megnyaltad a nyakam. – szegezte mondandóját Bayne-nek. – Ember vagyok, nem hülye. Csak nem tudom, mi a baj velem.

- Mit tudsz a szüleidről?

- Semmit. Anyámról annyit, hogy vámpír volt, apámról is körülbelül ennyit. A nevelőm sosem mondott róluk esti mesét, vagy ilyesmit. – Sarah zsebre dugta kezeit.

Bayne ellökte magát a faltól.

- Az anyád két évig volt az Omega rabja. Akaratán kívül, persze. A vérében áztatták a terhessége alatt, hogy a benne növekvő magzat inkább alantas legyen, mint vámpír. – Sarah szíve hevesebben kezdett verni. – Ha eljön az idő, akkor beléd öklendezi magát, és talán egy újabb szakaszába lépne a kísérletezgetése. Egy alantas segített anyádnak, hogy elkerülj onnan. De őt már nem tudta megmenteni.

Sarah a szívére kapta a kezét.

- Ezért van púderszagom. – ébredt rá halkan. – Ezért kellett olajos vízben fürdenem, és folyton parfümöznöm, meg krémeznem magam. – Bayne csak bólintott.

Sarah könnyezni kezdett. A férfiak orrát csavarni kezdte a lány sírásának esőillata.

- Szóval, azért harapott meg Marius, mert meg akart ölni?

- Nem. – szólt közbe Phoenix, akinek láthatóan semmi külsérelmi problémája nem volt. – Marius heves természetű, de nem ádáz gyilkos. Legalábbis, a lényének egy része nem az. Ha meg akart volna ölni, már nem élnél.

Sarah letörölte a könnyeit, és keserűn felkacagott.

- Micsoda szerencse. És a Testvériség?

- Nos. – Bayne megköszörülte a torkát. – A nevükben nem tudok nyilatkozni. De a király elé kell járulnunk pár problémával, többek között veled is. Az ő döntésén múlik a sorsod.

- Megöl?

- Azt kötve hiszem. – szólt közbe Phoenix ismét. Bayne ránézett. – Már bocs, de Marius mikor hívott bárkit is a nevén? Őt pedig, Sarah-nak nevezte, nem egy tárgynak.

- Basszus!

- Igen. Szóval, ha a király bármit is csinál vele, akkor Mariusszal számolni kell. Mert az nem lesz egy egyszerű menet.

- Ugyan. Az ő lénye, és Rhage kis sárkánya ellesznek egymással. – ezt egy kese hajú férfi mondta, aki szintén nem volt sérült.

- Ki az a Rhage?

- Az egyik testvér. – vette át a szót Bayne. – Ő a másik heves természet. De most nem ez a lényeg. Mennyi időd van még az átváltozásig?

- Nem sok. Sokszor vagyok rosszul.

- Rosszul?

- Aham. – Sarah elsorolta a tüneteit a férfiaknak, akik elmésen megállapították, hogy nem tudják, miért van. – Erre én is rájöttem. Mit tehetnék? Nem akarok alantas lenni.

Ez a kijelentés némiképpen megnyugtatta a vámpírokat. Igaz is volt. Sarah inkább lett volna öngyilkos, mint impotens porszívóügynök.

- Felvesszük a Testvériséggel a kapcsolatot. Addig itt maradsz. Ti – nézett a többiekre. – gondoskodjatok a holttestekről még most hajnalban. Phoenix és én kiagyalunk valami stratégiát. – végre Sarah-ra nézett. – Te maradsz itt.

- Itt? – bökött vissza a lány.

- Igen. Itt. Azt sem tudom, honnan ismered Marius-t.

- Az úgy volt – Phoenix ismét közbevágott -, hogy láttuk, ahogy ő kint mászkál az erdőben, és Marius utána ment. De, hogy miért ugrott a nyakának, azt ne kérdezd, az nem volt a terv része. Csak az, hogyha meg akarja ölni, avatkozzak be.

- És miért nem tetted, amikor a nyakamra ugrott? – kérdezett vissza Sarah.

- Mert ellenálltál neki, és még élsz.

- Szóval, akkor mentettél volna meg, ha már halott vagyok? Köszi.

- Jól van na. Ő azt mondta, majd elintézi.

- Szóval. – Bayne mély hangjára elhallgattak. – Azt mondod, hogy az alantasokhoz tényleg, egy molekuládban sincs közöd?

- Igen, azt.

- Akkor is, ha az átváltozásod után a király környékén kellene élned?

- Igen, legyen bárki is az a király.

- Akkor is, ha Wrath úgy rendelkezik, hogy öljenek meg?

Sarah lehorgasztotta fejét, vállait előre ejtette.

- Igen. – hangzott a válasz, ami olyan halk volt, hogy Bayne elkezdett kételkedni, hogy valóban hallotta.