Az elveszettek - 9.

Sarah, miután rájött, hogy az életben nem fogja a csuklójának vastagságának megfelelő vasrácsot elfűrészelni egy körömreszelővel, próbálta kinyitni a zárat. Az ajtó meg sem mozdult. Hajnalra már nem volt túl sok ereje, és az éjszaka hűvöse is megborzongatta. Visszavette a még mindig nedves nadrágját, ami fagyosabb volt, mint mikor levette, aztán összegömbölyödött az ágyon, és aludni próbált. A folytonos motozás és csepegő, csorgó víz hangja éberen tartotta. Valamiért végig azt várta, hogy bejönnek a cellájába, elcipelik, és csinálnak vele valamit. A szíve mélyén ez a többes szám egyenesen Mariusra korlátozódott. Ő jön be. Ő viszi el. Ő fog vele csinálni bármit.

Bármire kész volt.

Próbálta elhelyezni a házat, merre lehet a másik ház, vagy egyáltalán valami civilizációra utaló jel. Az erdő, vagy a ház melyik részén bukkanna fel, ha a sarokban húzódó cső mentén felmászna. Kellene egy kis idegen vezetés. Vagy bármi, amitől otthonosabban érzi magát. Mondjuk egy takaró, egy párna, pár kép, és akár a téglákat is lefesthetnék barátságosabb színűre.

Időközben eltelt a nap. Odakint kivilágosodott. Elállt az eső, száz ágra sütött a nap, madarak csiripeltek, aztán újra szürkületbe léptek.

Odakint nem mászkált senki. A férfiak hangját se hallotta.

Átalakult vámpírok ilyenkor pihentek.

Bár, ki tudja? Lehet, hogy épp most beszélnek a királlyal, hogy méreg általi halál legyen a megfelelő halálnem számára, vagy a máglya.

Szomjas volt, éhes volt, fáradt volt. S egyre inkább. Karját a feje alá húzva a fal felé fordult. Magában fogadkozott, hogy soha többé egy szót sem szól, hogy valami nem stimmel az életében. Több kalandot akart? Megkapta. Ráadásul háromszorosan és hátulról érkezve. Szerelmet akart, és vonzódott egy gyilkoshoz, aki arra se vette a fáradtságot, hogy a nyakát…

Basszus!

Sebéről a pulcsija lekapta a heget, apró vérfoltokat hagyva az anyagon.

Az otthonosság listájára a ragtapasz is felkerült.

Marius szemei folyton bekúsztak a látóterébe. Vetkőztették, és képtelen álmok peregtek a szemhéja mögött. Ők egy medencében, mint két frissen találkozott idegen. Ők egy faházban, mint két frissen találkozott idegen. Szálloda szobában, új kollégákként, az otthonába menet találkoznak, mert a férfi a földön fekszik egy alantastámadás után.

S már éppen elaludt volna, amikor matatott valaki a zárral. Feltárult az ajtó, és Marius lépett be rajta. Figyelte őt, alig egy karnyújtásnyira volt tőle. Valamit dörmögött a szoba sötétjébe. Sarah-t viszont úgy húzta lefelé az álom, hogy arra sem volt képes, hogy megmozduljon. Nem is tette. Nem felelt.

Marius nem tudta mire vélni, hogy Sarah meg sem moccan. Alig érezhető illatát fogta az orra, ugyanakkor légzése apró volt, szaggatott, halk. Válasz nem érkezett a kérdésére, ezért újra feltette.

- Jól vagy, Sarah? Ébren vagy?

Sarah meg sem moccant az ágyon. Marius gyomrában megült kilónyi jég a végbele felé kezdett csúszni egyenként, folyamatosan. Az ágy mellé lépdelt. Nem csapott zajt. Ott tornyosult a lány felett, aki minden jel szerint álomba zuhanni készült.

- Jól vagy? – suttogta. Korábbi határozott kijelentése félénkké vált. Ki sem merte mondani. Mi van akkor, ha semmilyen szempontból nincs jól? Bántották?

A gondolatra megnyúltak szemfogai.

Amennyire azt akarta, hogy hazafelé fogja be a száját, most annyira szerette volna, hogyha Sarah csicsereg neki. Bármekkora hülyeséget, favicceket, vagy csak felolvas egy regényből. Tök mindegy lett volna, csak ne legyen ennyire halottnak tűnő. Halott. Eszébe villant, hogy mi van, ha az átváltozás elején jár éppen?

Nem mert levegőt venni, sem pislogni.

Leguggolt az ágy mellé. Megérintette Sarah karját, mire a lány megmozgatta a fejét, és cuppogott párat.

- Sarah, ébredj! – mondta kedvesen. Picit megrázta a lány karját.

Semmi.

- Kelj fel, kérlek!

Semmi.

A hátára fordította a lányt. Feje erőtlenül oldalra gördült. A mozdulattól viszont, bágyadtan felnézett. Álmos, fátyolos szemekkel nézett rá, miközben elmosolyodott.

- Marius. – az ajka szinte nem is mozgott, így egy egybefüggő hangfolyam lett belőle.

A férfi hozzáért az arcához.

- Jéghideg vagy. – állapította meg.

Hirtelen vörös árnyalat futott át az íriszén. Nem kellett volna szó szerint venni, hogy nem nyúlhatnak hozzá. Száraz göncöt, vagy csak egy takarót adni neki illett volna.

Árnyékában a felöltözött test aprónak tűnt. Pici, nőies, aranyosan fénylő angyal feküdt előtte.

Csak csendben. Fülsiketítő csendben.

Térdére támaszkodva, Marius lassan felállt. Térdei meginogtak egy pillanatra, amikor arra gondolt, most márpedig ellenszegül a feljebbvalójának.

- Ébredj. – jelentette ki határozott, és akarta is, hogy Sarah magához térjen. Szürkéskék szemeit lassan emelte rá. Először nem volt teljesen tudatában annak, hol is van pontosan. Mély álomból ébredhetett.

~ Biztos, egész éjjel fent volt. Most azt teszel vele, amit akarok. ~

Ha lett volna mód rá, kimetszi Azt onnan.

Sarah nem ült fel, csak átfordult a másik oldalára, miközben a szemét törölgette. Dacos arcán meglátszott a pulcsijának nyoma. Két hosszú pislantás között Mariust nézte. Mintha nem tudná eldönteni, ébren van már, vagy álmodik?

- Kicsit fázom – lehelte.

Marius leült az ágy szélére. Felé fordulva átvetette rajta a karját, hogy azon támaszkodjon. Sarah szőke tincseit kisimította az arcából. Csak azért voltak vöröslő tincsek az ujjaiban, mert a lezáratlan seb még mindig szivárgott.

Ovális arca oldalt volt neki. Enyhén ívelt világosbarna szemöldöke alatt sűrű pillák takarták gyönyörű szemét. Egyenes, hosszúkás orra kiszögellt profiljából. Telt, formás ajkai ellilultak a hűvös kamraszerűségben.

Hosszú szőke haja lágyan hullámzott. Talán, az eső kezdte begöndöríteni, talán természetesen ilyen volt. Marius nem tudta eldönteni. Dinnye illata volt a samponjának.

Hogy lehet az, hogy egy ártatlan ennyire megbabonázta? A puszta jelenlétével magához édesgette az ösztönlényét. Az ízével a rabjává tette. Mit csinálna, ha megszerezné magának?

~ Elvesztenéd a fejed… én meg élvezném. ~

 Elkerekedett a szeme a gondolatra, hogy ők hárman. Vagyis, inkább ő és Az.

- Fáj a nyakam. – nyögte Sarah. – Éhes vagyok. – talán folytatta is. Felsorolta, mi a baja.

Marius agyában Az annyira zúgott, hogy alig hallotta a lány hangját.

Arra gondolt, talán Sarah az Őrző tesztje arra, hogy megismétli-e korábbi hibáját úgy, hogy most már tényleg képtelen parancsolni a benne rejlő fenevadnak.

- Gondoskodni fogok rólad – mondta a férfi. – Mellettem soha többé nem esik bajod.

- Ne hazudj…

Úgy tűnik, nemcsak a részeg emberek és a gyerekek érzik meg a hazugságot, de az álmodók is. Vagy csak ráhibázott arra, hogy hazudik, mert életben akarja tartani.

Marius birtokló vággyal nézett le rá. Bárhogy is lesz, ezt a nőt meg fogja védeni. Haragvón húzta össze szemöldökét.

Arca elsötétült, amikor megérezte a lány ereiben lüktető ellenséget. Bárcsak az orra hallucinációja lenne. Bárcsak lenne mód, hogy megtisztítsa.

Gyengéden megsimogatta az arcát. Ruhája még mindig nedves volt. A terem hőmérsékletétől hideg ruhának dörgölődzött. Másnapos ruhái piszkosak voltak. A félelem átitatta őket.

- Miért kötődsz hozzám?

A férfi hosszú ideig nem felelt a kérdésre. Tanulmányozta az érzéseit. Tényleg kötődik? Vagy csak Az kötődik, és ezért vágyik ő is annyira a lányra? Vagy fordítva van?

- Azt én is szeretném tudni.

Sarah lassan felkönyökölt előbb, majd felült. Mariusnak el kellett kicsit húzódnia tőle, de nem ment sehova. Gyakorlatilag jó, ha öt centivel mozdult el korábbi helyéről.

Szíve szerint, inkább belebújt volna.

- Gondolom, a király még nem döntött rólam. – mondta. Marius nem tudta eldönteni, ez most kérdés, vagy kijelentés. Nem tudta megtenni azt, amit a vére diktált neki. – Ha a tied lennék, nem bánthatnának.

- Az enyém? – Marius altestébe gyűlt az összes vér. – Enyém.

Sarah sem tudta pontosan, miért mondta ezt, de kimondta. Most már késő volt visszaszívni. Marius fogai kivillantak, agyarai megnyúltak.

Nagy erőre volt szüksége, hogy most azonnal ne teperje le.

Inkább felállt. Sarah felé nyújtotta a kezét.

- Gyere. Felmegyünk a szobámba.

Sarah nem fogadta el egyből a kezét. Ez Marius számára világossá tette, ha nem is fél tőle, nem bízik meg benne. Csak ült felhúzott térdekkel, és gondolkodott. Jól is tette. Bármi is lesz a szobában, abban minden lesz, csak gyengédség nem. Viszont, tuti, hogy most lezárja a sebeket.

~ Mielőtt újabbakat ejtesz. ~

- Bárhova követlek, ha adsz enni és inni. – mondta.

Marius arca megrándult.

- Kelj fel onnan.

Sarah még mindig tétovázott.

- Nincsenek ruháim sem. Csak ez.

- Majd szerzünk.

Sarah teste megfeszült.

- Megígérem, nem foglak megharapni újra. – persze, Az gondosan belé fojtotta azt a szót, hogy egyelőre. Nyugtalanító volt az ösztönlénye, amikor Sarah a közelében volt. Meg akarta kapni, csak éppen megenni nem. De sosem lehetett tudni. Táplálkozni, szexelni. A kielégülésnek oly mindegy. – Sarah. Megígérem.

~ Felelőtlen. ~

Sarah megborzongott, amikor az ujjbegyei megérintették Marius tenyerét. A férfi viszont, megérzett valamit, ami emberi orrnak nem volt evidens. Méghozzá azt, hogy a lány megkívánta.

- Valami azt súgja, hogy nem maradok egyben.

Marius szeme egy másodpercre ismét felvöröslött.

- Megmondtam. Nem kell tőlem félned. Csak gyere.

- Amikor utoljára ezt mondtad, elmartad a torkom. – Sarah ennek ellenére letette lábait a földre. Hagyta, hogy Marius felsegítse. – Bár, ha minden igaz, akkor te lehetsz az egyetlen szövetségesem.

- Hm. Jó terv. – Marius hangja gyengéd lett. – Jó bátor. – ismételte magát. – A szövetségesek most új bunkert keresnek.

- Oké.

Közelebb lépve hozzá, Sarah illata felforralta a vérét. Olyan édes és hívogató volt, hogy már most megszegte az ígéretét.

- Várj, a motyómat összeszedem. – Sarah az asztalnál pakolászni kezdett. – A haverjaid alaposan széttúrták a holmimat. De azért össze is pakolhatták volna. Nem haragudnék.

Marius odament hozzá. Elkezdte ő is a lány cuccait összeszedegetni. Csak egy-egy darabot fogott meg. Visszaadogatta őket Sarah-nak, aki mindent gondosan a helyére pakolt be. Hamar végeztek az óriási hátizsákkal.

- Kösz. – vetette oda Sarah.

- Indulhatunk?

Sarah sóhajtott egy nagyot, majd bólogatva elindult a férfi után. Marius lassan lépkedett előre, hogy Sarah tudja vele tartani a lépést. Azután, hogy végigbotladozta az erdőt, biztos nem volt kedve a súlyát cipelni.

A vámpír szólalt meg ismét.

- Ne harcolj a többiek ellen. Ne támadj rájuk, és ha a királlyal találkozol, mutass némi tiszteletet. – Marius rá sem nézett. Félt a kísértéstől.

A sötétben a sziluettjétől is felállt a farka. Ha a lámpák fényében is látja, ott vége lesz. Valamelyiküknek.

Sarah lemaradt pár lépéssel, hogy mindent alaposan szemügyre tudjon venni. Egy szűk cellánál állt meg először és utoljára. Nem a láncok miatt, amit a falra erősítve látott, hanem a kiáramló, fűszeres illat miatt, amit egyelőre még emberi orra is jól be tudott azonosítani.

Nem csak ő töltötte idelent a nappali órákat, hanem Marius is.

Halkan Marius után lopódzott. Ahogy beérte, a férfi megállt, és hátrafordult felé.

- Ne maradj le. – dörmögte.

- Értettem, parancsnokom. – szalutált a lány, s pár perccel később már felfelé haladtak a lépcsőn. Égett minden villany, és annak ellenére, hogy a lakása vagy százszor elfért volna a földszinten, Marius termete mellett az egész normálisnak hatott.

Sarah ekkor élesen tüsszentett egyet.

Marius megállt, mielőtt a lány bármit reagálhatott volna. Papírzsepivel törölgette az orrát. Ha titokban akarta felvinni magához, akkor az égzengés méretű tüsszentéstől már Kínában is tudhatták, hogy merre tartanak. Sarah füle égni kezdett, arca elpirult.

Marius egészen közel lépett hozzá.

- Megfáztál?

Sarah megköszörülte a torkát.

- Tudok én olyat az átváltozás előtt?

Marius orra kitágult. Szagmintát vehetett.

- Egész nap egy szál bugyiban voltál. Nem csodálkoznék rajta.

- Vámpírként lehet?

- Nem.

- Te voltál már beteg?

- Nem.

- Mondták már, hogy öröm veled társalogni?

- Igen.

Sarah csendben fortyogott magában. Marius újfent irányba fordult, és a lány azon kapta magát, hogy egyszer csak nem is a lépcsőt figyeli, hanem a férfi izmos hátát. A trikója annyira rátapadt a testére, hogy minden izom kidagadt rajta. A mackónadrág ellenére kerek feneke volt, és hosszú lábai. Szó szerint levetkőztette ott mögötte menve, és a szíve hevesebben kezdett dobogni. Lábai között bizsergést érzett.

Mellbimbói megkeményedtek, térdei megremegtek. Ajka kiszáradt, amikor arra gondolt, hogy ott lent mennyire kiszolgáltatott volt, Marius mégsem csinált semmit. Pedig, csinálhatott volna. S az agya már gyártotta is a kisfilmeket.

Simogatás, csók, behatolás. Folyton ez játszódott le a fejében. Elment a józan esze. Ha erre gondolt, szexet látott. Ha a bolondabbik énjére, akkor vad szexet látott. Mindegy, merre nézett, csak az járt a fejében, hogy mi lenne akkor, hogyha a korláton, az oszlopnak dőlve, a bejárat melletti asztalkán…

Marius arca megrándult, és ezt még Sarah is észrevette annak ellenére, hogy mögötte baktatott. Szeme résnyire szűkült. Megveszett, hogy kiderítse, Marius sátrat állított-e gondolataira a nadrágjában.

- Ha a látóterembe kerülsz most, elkaplak.

Szólt neki. Lehet, hogy változik. Vagy megölt valamit. Kielégült. Tegnap nem szólt volna erről. Csak hagyta volna megtörténni.

Bár, ha ez a mámorítóan fűszeres illat ráborulna, és beterítené, nem lenne ellene kifogása.

- Alhatsz az ágyamban. – dorombolta, mire Sarah szíve majd kiugrott a helyéről.

- Köszönöm. – búgta a lány.

- Hozok majd ételt és inni valamit.

- Ezt is köszönöm. Akárcsak a ruhát.

- Nincs mit. Csak majd mondd meg, mit nem szeretsz.

- Bármit megennék. Egy elefántot is.

- A többiek bántottak?

- Először lekötöztek egy székre, aztán elengedtek. – Sarah sejtette, hogy Marius szeme ismét vörösen felizzik. – Nem fájt egyáltalán. Úriemberek voltak.

- Az úriemberek nem bilincselnek le egy gyenge nőt.

- Touché!

- Bepróbálkoztak? Megérintettek?

- Nem. Dehogy. – Marius rágóizma elernyedt. – Egy méteren belül nem is jöttek hozzám közel. Mintha leprás lennék.

- Nagyszerű. Bár, a bilincsekért Arece még kapni fog.

- Ki?

- A sebhelyes barna.

- Ja, tényleg. De hagyd. Nem érdekes. Már elmúlt. Tök fölösleges péppé verned ezért.

Marius kuncogott magában.

- De, ha már itt tartunk. A Phoenix nevű azt mondta, hogy a nevemen neveztél, és ez nem szokásod.

- A te neveden nevezni nőket?

- Nem. – Sarah idegein táncolt a férfi, de élvezte. – Hanem, hogy nem tárgyiasítottál.

- Ja. Ez a neved, nem igaz?

- De.

- Akkor így volt jó. – a semmibe vezető társalgás végül a férfi szobájába torkollt.

Marius benyitott, és kicsit arrébb állt, hogy Sarah elférjen mellette. A lány behúzódott a szobába. Semmi különös nem volt benne. Sem kések, szúrófegyverek, sem pisztolyok, sem szado-mazo kellékek.

Grafitszürke falak, azokon feketés grafikák. Fekete ágy az ajtótól jobbra, rajta fehér és vörös huzattal. Vele szemben komód tévével. Amellett egy ajtó, feltehetően a fürdőbe. Zárva volt, így nem látott be. Egy ajtó az erkélyre vezetett. Az ajtó takarásában pedig, egy hatalmas szekrény húzódott meg.

Asztal is volt, illetve egy asztalszerűség az ágy végében.

Sarah nem jutott szóhoz a letisztult látvány kapcsán.

Nem erre számított.

Hanem, valami félelmetesebbre.

Marius is belépett a szobába. Becsukta maga mögött az ajtót, és kulcsra zárta. A lány odakapta a fejét.

A férfi arca a lámpafényben sápadtnak tűnt, de most legalább jól szemügyre tudta venni.

Szögletes, morózus, mégis kedves arca volt. Haja félhosszú, felül, elöl hosszabb, alul, a tarkója felé rövidebb, fekete. Meleg, barna szeme kedvességről és bűntudatról árulkodott. Vékony, mégis formás száj húzódott meg egyenes orra alatt. Falfehér bőre még inkább kontrasztossá tette a természetét.

Marius elsétált mellette, és a zárt ajtóra mutatott.

- Nos, üdv nálam. Ez a háló, ez pedig itt a fürdő. Van bent törölköző. – mondta. – Pakolj le. Fürödj meg. Addig készítek valami ennivalót neked. Kerítek valami ruhát.

- A többiek? Mit fognak szólni, hogy felhoztál?

- Nem szólhatnak semmit. Nincsenek itthon.

Sarah újra körbenézett.

- Csak férfiakkal élsz együtt?

- Nem. Van egy Adaraslyn nevű nő, Bayne fele. Az ő hűségese, Erin, és van egy másik vámpírnő is, Vellwet. Az ő ruhatárukban fogok kutakodni, azt hiszem. Lyn itthon van. Talán, van valamije a terhesség előttről is.

- Kisbabát vár? – derült fel Sarah arca.

- Igen. – Marius vele szemben elkomorult.

- Gratulálok.

- A nevedben is megköszönöm.

Sarah elmosolyodott.

- Fürödj. Mire kész leszel, visszajövök.

Marius kényszerítette magát, hogy kint tudja magát a folyosón. Bezárt az ajtót, és homlokát a lapra tette. Behunyta szemeit. Pontosan tudta, hogy odabent a legédesebb csábítás zöld utat gördít elébe.