Break Me, Shake Me*

Két héttel a tragédia után. Ha azt hittétek ennél nincs rosszabb, akkor közlöm, hogy de van.

Peti valamilyen oknál fogva, hétfőn felmondott a cégnél, és nem kért búcsúztatót, csak egyszerűen kisétált az ajtón. Szemtanúja voltam az eseménynek, és még bennem is eltört valami a jelenettől.

Kijött Marcsiék irodájából, amikor Vivien meg én friss levegőt szívni indultunk. Ott álltak egymással szemben, és… és nem történt semmi. Peti egyszerűen hátat fordított Vivinek, és elindult a folyosón.

Még jó, hogy minden ajtó zárva volt.

-Ennyi?

Peti megállt, megfordult. Bólintott egyet. Bevallom, nem készültem fel arra, ami ezután következett.

Vivi ment Peti után a dohányzóhelyre. Hiába volt ott egy halom zöld növény, mégis az egész halottnak hatott. Peti körülményesen ült le, mintha nem tudná, hová illik ülni, Vivi melyik oldalára. Érdeklődéssel figyeltem, hogy telepszik le a lány jobbján. Kezét a térdére helyzete, majd át az ölébe, és izzadt tenyere foltot hagyott a nadrágján. Tekintete mindent figyelmesen végigpásztázott, mintha keresne valamit.

Majd megszólalt:

-Igazából, nem tudom, mit mondhatnék. – nem nézett Vivi szemébe. – Szerintem, ennek nem kellett volna megtörténnie. – bökte ki, Vivi kezében megállt a cigi. Ficeregni kezdett, mert felismerte a helyzetet. Vivi szeme villogott. Egy hang sem jött ki a torkán.

Peti csak nézett rá, mint aki a gondolataiban olvas éppen.

-Miért? – kérdezte Vivi, amikor sikerült összeszednie magát.

-Kénytelen voltam. – válaszolta Laci. – Be kellett látnom, hogy bármennyire is jó ez köztünk, nem működik. Nem volt könnyű döntés, mert szeretlek, de úgy érzem, hogy őt sokkal jobban, míg te már csak a barátom vagy. Nem mellesleg, két hónapos terhes. – üresen kongott a hangja. Az oszlop mögött csendben rágyújtottam.

Vivi csak ült ott, teljesen szerencsétlenül.

Peti újból belekezdett.

-De akarom, hogy tudd. Benne megtaláltam valamit, ami megvan benned is, és még egy kicsivel több. Nem jobb nálad, de jobban érzem magam vele. Külsőre jobban bejön, mint te. Mindig mosolyogsz, teszed-veszed magad, és nem tudod elég komolyan venni az életet. Egyszer elég volt a féltékenységi rohamokból. Azt hittem, tudok a barátod lenni, de nem. Megfojtottuk egymást, változás és szabadság kellett. Sajnálom.

Aztán csend.

Vivinek nagy sokára sikerült megszólalnia.

-További sok boldogságot.

Peti zavartan bólogatott, majd felállt, és kifelé indult. Az oszlopoktól visszanézett. – Te nem mész?

-Menj csak. – mondta. Megvártam, amíg elmegy, és ahogy Vivihez értem, kitört belőle a sírás. Az idő valósággal megállt.

„Szív szerettél már?” Shakespeare elmehet a jó büdös francba. Drámái színpadon szépek, élesben szívbemarkolóak.

Megkértem Klaudiát, hogy engedje haza Vivit, és megkértem SzSz-t, hogy egy napig nélkülözzön. Megértették, megengedték.

De nem mentünk haza. Kiültünk a Margitszigetre.

Ott egy padon ücsörögtünk, és várakozóan néztem szét. Vártam, hogy Vivien mondjon valamit. Mély levetőt vett. Én néha felálltam, mászkáltam pár lépést, visszaültem.

-Azt hittem, könnyebb lesz. –mondta. Teljesen elkenődött a szemfestéke. – Otthon olyan jól elterveztem magamban, mit fogok neki mondani. Amivel talán… magamhoz édesgethetem újra.

Zakatoltak bennem Balázs szavai a ragaszkodásról.

-Vivien, ez nem volt hozzád méltó kapcsolat.

-Tudod, amíg nem mondta ki, hogy az a nőszemély gyereket vár, volt remény. Addig nincs vége, ameddig tényleg nincs vége. A nőtől még elvehettem volna. De a gyerektől? Tőle nem. – mélyet szívott. – Van nálad kártya?

-Nem, Móninál hagytam.

-Vissza tudod kérni tőle?

-Fizuig nem hiszem, hogy találkozunk.

-Akkor hívd fel, hogy kell a kártya.

-Ez nem így működik.

-De ez pont így működik.

-Nem. Nem kaphatsz meg mindig mindent.

Tudom, kegyetlen volt. De tudom, mire vetettem volna, és tudom, hogy veszekedés lett volna belőle. Ezután Vivien bőgött legalább négy óráig. Ahogy telt az idő, egyre jobban féltem attól, hogy egyszer csak kiszárad.

Odaadtam neki a napi vizes palackomat, néha beleivott, néha belesírt. Nem szóltunk egymáshoz, csak ültünk. Én nézegettem a körülöttünk elmenő embereket. Előbb egy korombeli emberre lettem figyelmes. Nézett. Feltűnt, hogy keres valakit, figyelmesen bámulja a teret. Belenézett a szemembe, aztán tovább terelte a tekintetét. Gyönyörű szeme volt. Vivi már a húszadik zsepit dobta a kukába. Eközben megérkezett egy középkorú hölgy. Volt tartása, igazi újkori matróna volt. Fekete ruháján egy magenta színű virág virított. Vivi valami elkezdett bugyborékolni a kapcsolatokról. Észrevettem, hogy a fiú, aki eddig minket nézett, ugyanolyan színű virágot tart a kezében, mint amilyen a nő mellkasát díszíti. Nem voltam furcsa érzéssel teli, inkább érdeklődéssel szemléltem az eseményeket, Vivi mondandójából úgysem értettem semmit. Szép rálátásom volt a párra. Szinte egyedül voltak a padok közt; mintha moziban lennék. A fiú bámulni kezdte a nőt, aki alig húsz lépésnyire ült tőle egy sárga, korhadó padon. Szugerálta, aztán a nő is ránézett. Vagy öt percig méregették egymást. Mind a ketten elfordultak. Hol egymást nézték, csak más időpontban, hol a telefonjukat, hol a sminket, hol a virágot. A fiú a földre dobta a virágot, és elhagyta a színteret. A nő észre sem vette. Aztán felnézett, és könnybe lábadt a szeme. Szomorúság váltotta fel az izgalmat.

Ebből látszik, hogy milyenek a vakrandik buktatói. Mi lett volna, ha mind a kettő bevallja, hogy milyenek valójában? Vagy, ha a srác el sem jön? Vagy a nő?

Idő van. Indulni kell a vonathoz. Az előbb még három megtört szív gubbasztott a szigeten, most már csak egy. Ennél nincs rosszabb. Barátnőmmel elindultunk a Déli felé.

Az este és a következő két nap eseménytelenül telt azon kívül, hogy Vivi aranyköpéseket és idézeteket keresett az interneten, és minden olyat, amiben bemutat a pasiknak, kiposztolta. Rendületlen kitartását azzal nyugtázta, hogy fél percenként jelent meg valami idézet.

18:30: „Elhagyott minket a mámor, átvágta torkát ma Ámor”

18:31: „Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem (…) de Téged nem”

18:31: „Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él”

Merő kíváncsiságból kiposztoltam egy Baudelaire idézetet, az „Ismered zamatát” kezdetűt, amit egyből lelájkolt, és alá is kommentelte, hogy ez mennyire igaz, és senki sem értheti, mi játszódik le bennem, és mit miért teszek. – Halkan megjegyzem, hogy Balázs is nyomott egy tetsziket.

Szerdán azonban, valami furcsa dolog történt. Vivien bejött, és majd’ kicsattant a boldogságtól. Feltűnően jó kedve volt.

Arany alapon kék csipkefelső, trapézfarmer, magas sarkú cipő, kristály szív a nyakában, új haj. Már nem csatolta fel, hanem leengedte. Jobban állt neki ez tény. De mikor is változtat egy nő a haján?

Aha! Amikor új hím tűnik fel a láthatáron.

Ahogy elnéztem, nem csak feltűnt, hanem jött, látott, győzött. Méghozzá kiütéssel.

Bárki legyen is az, hála neki, mert Vivi újra a régi volt.

Egész be volt dugva a füle, és meredt a képernyőre. Egyszer mentem el a háta mögött, akkor láttam, hogy az egyik párkeresőn van, és fél percenként frissít egyet az oldalon. Aztán, amikor jött egy levél, megnyitotta, görcsbe rándulva mosolygott, és elkezdett vadul gépelni. Elég időm volt ezt a folyamatot megfigyelni, mert az akta, amit kerestem, jól elbújt.

Aztán persze, lebuktam. Rám nézett, és egyszer csak felkiáltott.

-Cigiszünet! – mindenki megállt egy pillanatra, majd megrántották a vállukat, és csinálták a dolgukat tovább. – Gyere velem!

Ezt nekem címezte. Szabályszerűen futottam utána a dohányzóhelyig.

-Képzeld! – kezdte, miután leült a padra. – Bánatomban regisztráltam egy helyre, ami tele van pasikkal, és tegnap a horgomra akadt egy Roland nevű. Sötét haja van, és kék szeme, kicsi körszakálla. Majd megmutatom fent a képét. Annyira egy hullámhosszon vagyunk. – hadart, én meg figyeltem. – Motorozik, és ami a lényeg, hogy alig egy órányira lakik tőlünk. Ő is jöhet, én is mehetek. Azóta folyamatosan emilezünk, és poénos, néha komoly. Olyan, akit kerestem.

Fejben rekeszekbe pakoltam a hallott információkat.

-Nem korai ez Peti után? – kérdeztem.

-Nem, pont ideje volt. Petit lezártam, amikor megtudtam, hogy apa lesz. Roland pedig, feledtette velem őt. Egészen eddig nem is jutott az eszembe. Most ez olyan jó, mert kezdődik valami.

-Te tudod.

Kedvem lett volna megkérdezni, hogy akkor ugye a pólót is kidobja? De nem tettem. Valószínűleg nem lett volna a válasz, ám inkább nem kérdeztem rá.

Fent megmutatta a képet Rolandról, és hát… pont ugyanúgy nézett ki, ahogy az első barátja, aki meghalt, illetve, elolvasva az adatlapját, Petire ismertem. Nem is kicsit, hanem nagyon.

Egy emlékbe, egy kedves érzésbe kapaszkodik, és már most éreztem, hogy ennek egyszer csúnya vége lesz.

-Szerintem tök helyes. – mondta. – Nézd, miket ír?!

Megnyitotta a levelezést, és hát a skála széles volt az aranyostól kezdve, a romantikuson át, egészen a pajzánig.

-Tényleg, aranyos.

A hátam mögül éles kacaj hallatszott. Hátranéztem, és Szabina, aki ma valami pinup lánynak öltözött, ördögien nevetett. Komolyan láttam a szarvait.

-Aranyos. Egy valamitől nem kell félned, Vivi. Hogy elveszi tőled. – mi van?

-Miért?

-Mert azt mondta aranyos. Mint egy gyerekkutya. – és nevetett tovább.

Egymásra néztünk Vivivel, majd folytattuk a munkát.

Délután lent ücsörögtünk a padon. Nem volt még kedvünk hazamenni. Gondolom, hogy festhet manapság két lány munkaidőn túl a munkahelyükön. Mint a stréber lány, aki az iskola miatt várja a nyár végét.

Mondanom se kell ugye, hogy újra és újra átbeszéltük Rolandot. Mi a jó benne. Furcsa módon, rosszat nem fedezett fel benne. Aztán eljutottunk egy témáig, amit szívesen kitöröltem volna.

-Most már csak neked kell pasit találni.

Felszaladt a szemöldököm, és szerintem az államat is elvesztettem.

-Miért is? Jól megvagyok én így is. Különben is, van egy projekt alakulóban.

-Tényleg? Ki az?

Megráztam a fejem.

-Nem akarok róla beszélni, ameddig nem biztos.

-Hát jó. Csak azért mondom, mert nekem itt van Roland, Klaudia is bepasizott, és múltkor pénteken, Balázzsal találkoztunk este, nála aludtunk, azt mondta, hogy összejött neki egy lány. Már csak te vagy pártában.

Hogy mi van? MI VAN?

Szóval, Balázs azért húzott el, mert találkozott Viviékkel, akik nála aludtak. Azért nem közeledik felém, mert úgy látszik, összejött neki egy lány, ahogy Klaudiának pont most jött össze egy pasi. Vivien pedig, együtt bulizott vele, amire engem nem hívtak el.

Mi az egészről a véleményem? Passz.

Eléggé rosszul esett ez az egész, pláne, hogy én aznap veszekedtem Gergővel.

Úgy éreztem, hiába kerültem hozzájuk közel, mégsem vagyok benne a belső körökben.

-Mondta Balázs, hogy ki lehet ez a lány? – kérdeztem. Reméltem, nem veszi észre, hogy remeg a hangom.

-Nem, csak annyit mondott, hogy fiatalabb nála, és még nem tudja, hogy alakul. Együtt van vele, de egyelőre nyitott kapcsolat.

Akkor kicsit sem én lehetek az.

Gombóc nőtt a torkomban, és nehézzé vált minden nyelés. Az összes nyál a számban felszállt a szemembe, és könny formájában akart távozni. Viszont, ha elsírom magam, akkor lelepleződöm.

-Majd csak találok valakit. Nem aggódom.

-Majd Balázs szülinapi buliján.

-Hogy hol?

-Balázs mondta, hogy bulit tart. Minden évben nagy dajdaj van náluk a kertben, és meghívja az összes ismerősét. Minket szóban hívott meg, mert ugye, ott voltunk nála. Mondta, hogy te is jöhetsz, amikor rákérdeztem, hogy meghívhatlak-e?

Ez nem volt evidens? Uh.

Dóri: Szívfájdalom = 0:1.

-Eljössz, ugye? – kérdezte, és megfogta a kezemet.

Alig láthatóan elhúzódtam.

-Még nem tudom, hogy alakul a hetem. – mondtam ki önkéntelenül is Balázs szavait.

-Na, mindegy. Az még másfél hét. Szóval, ott biztos csurran-cseppen majd valami pasi neked is.

-Igen. Biztos.

Úgy zúgott a fülem, hogy tisztán semmit sem hallottam ez után. A válaszaim csak a motoros funkcióimnak köszönhetően öltöttek formát, amúgy a fejem és a szám bőven kapcsolatot vesztett.

Csütörtökön délután Vivien találkozott Rolanddal. Hm. Ettek-ittak, jót mulattak, és megtörtént, aminek meg kellett történnie. Nem is kellett volna elmondania, látszott rajta, hogy kiszórták a fölösleges patronjaikat. Pechemre elmesélt minden töviről-hegyire.

A pénteki napnak ezért, két jeles eseménye is lett. Az egyik, hogy Vivien ismét egy hullámzó kapcsolatba került, míg Lilla és Marcsi búcsúztatójának napja is elérkezett. Diákok közül engem hívtak meg egyedül. Juhhú!

Ez jelent valamit. Talán. Remélem.

De munkaidő vége felé történt valami. Vivi arca elkomorult, szó szerint sötét lett, és a szeme fátyolossá vált. Már nem volt senki az irodában – a búcsúztató miatt hamar hazamehetett mindenki -, ezért mertem kérdezni.

-Mi történt?

-Áh, semmi. Roli ugyanolyan f*****lap, mint a többi férfi.

-Miért?

-Tegnap este rákerestem a volt barátnőjére, aki szintén Vivien. – úgy mondta a szavakat, hogy szinte köpködött. – Pont ugyanúgy néz ki, mint én. Vagy én hasonlítok rá. Csak ő sokkal rondább. Lófejű. – mert Roli kicsit sem olyan, mint Peti.

-És mi ezzel a probléma, hogy a te típusú lányokat szereti? – tényleg nem értettem a lényeget.

-Nem akarok egy másolat lenni! – na, ezen Roli is kiakadhatna. – És még kint van a csajnál Roli összes képe!

Upsz!

-Mi a családi állapotuk?

-Egyedülálló. Holott, én már átváltottam „kapcsolatban”-ra.

-Van, akinek ez nem fontos.

-De nekem igen, és ha számítanék Rolandnak, akkor megmondaná, ennek a banyának, hogy törölje a képeket, és azt állítaná be, hogy kapcsolatban. Esetleg, belinkelne, hogy velem van kapcsolatban.

-Mondtad neki?

-Nem, de ha fontos lennék, magától megtenné. – fúriáskodott tovább.

-Szerintem, mondd meg neki, hogy ez zavar.

-Akkor megtudná, hogy kutattam utána.

-Szerintem, erre előbb-utóbb úgyis rájön. De valami azt súgja, hogy nem ez frusztrál.

-Mi van akkor, hogyha megvoltam neki, és neki is csak valami küszöb vagyok, mert éppen házasodni készül? Elvégre, semmit nem tett meg.

-Jézusom! – csattantam fel. – Ember! Nincs egy hete, hogy együtt vagytok! Gyűrűt ne adjon neked két nap alatt? Hagyd már őt is békén! Meg fogod fojtani, éppúgy, mint a Petit! Nem csak te vagy, és nem csak körülötted forog a világ!

Szép is lett volna, ha ezt mondom ki. Ezzel ellentétben, a „hagyd már” utáni gondolatban létezett. Ott jól hangzott, de nem volt merszem kimondani.

Csak ültünk csendben, aztán elindultunk Klaudiához. Ott Vivi ezt ismét előadta, a másik pedig, adta alá a lovat, hogy minden pasi genyó, és szemét, és nincs rá szükségük, és ma kirúgnak a hámból. Hallgattam, nem szóltam közbe.

Klaudia annyit mondott, hogy a pasi, akivel összejött, az az, akinek a kezét a tükörben lehet látni a képen. Aztán Balázsról pusmogtak, hogy mennyire aranyos volt, hogy amikor fotózták magukat, mindent megengedett, csak menekült a tükröktől.

A szívem facsarodott egyet, mert bárki bármit mond, tudom, hogy mit látok azon a képen.

Lassan elkészültek, nyolcra útra készen álltunk az ajtóban. Ők csodásan festettek. Klaudia csipkés, kicsit nagyon átlátszó felsőben, és fehér miniszoknyában, Vivien ugyanolyan felsőben, és farmer miniszoknyában. Én ismét kakukktojás voltam a decens fekete ruhámmal, és egy szürke boleróval.

Taxival mentünk, ezért elmaradtak a füttyök, de legalább nem kellett nyugtáznom, hogy alig hogy megérkezem, az asztal alá iszom magam bánatomban.

A helyszín egy elit bár volt, amit nem ismertem, és valószínű, hogy ameddig nem keresem gennyesre magam, nem is fogok odamenni szórakozni. Bent minden fehér volt, és lilás-rózsaszínes fénnyel voltak megvilágítva az oszlopok és az asztalok. A többi UV-fényben úszott. Az összes munkatársunk ott volt.

Valószínű, nekik nem volt annyira fontos a kinézet, mert mindenki ugyanúgy volt öltözve, mint ahogy dolgozik. Enikő a lázadó punk, Szabina egy pinup poszterről szabadult, Anna bőrben, SzSz feketében. Lilla és Marcsi is a szokásos öltözékben, csak nem kosztümben.

A pultban az egyik magyar sorozat sztárja keverte a koktélokat – ezt nekem is mondták, mert felőlem ott bárki állhatott volna. Ezek a nők viszont, leverték egymást a pultnál azért, hogy legalább annyi szót váltsanak a sráccal, hogy:

A fiú: Mit kérsz?

A nő: Cosmopolitant.

Klaudia ráadásul még le is nyalta a csokit a srác ujjáról. Mert, hogy az mennyire erotikus. Lehet, hogy érkezés után nem kellett volna rögtön három tequilával indítanunk.

Vivien leült egy asztalhoz velem együtt. Én azért ültem, hogy véletlenül se kelljen senkivel sem beszélgetni, vagy táncolni. Vivi ezzel szemben már nem tudott felállni szédülés nélkül.

Az est fő attrakciója egy sztriptíztáncos pasi volt. Egész jó testfelépítésű, és egy szál semmire vetkőzött le. Ahogy az ilyeneknek szokása. Utána jött az ajándékozás. Marcsi kapott egy wellness utat valahova, hogy pihenje ki magát. Marcsi viszont, kapott színházjegyeket, meg egy halom kacatot és piát.

Itt is látszik, kit szerettek jobban, bár Kata odasúgta nekem, hogy azért lett így, mert kifutottak a pénzből. Ciki vagy sem, akkor is ezt kapták.

Vivi egyszer próbált meg magától felállni, de azzal a lendülettel fenékre esett a saját széke mellett. Felsegítettem, és ezután vécéért kiáltott.

Elkacsázott a kétbetűs felé. Én hallottam, hogy a hátam mögött a srácok azon poénkodnak, hogy Vivi táncol. Csámpázik. Hasonlók.

Amikor már húsz perce volt bent, bementem érte. Az egyik lába kilógott a fülke alatt. Láttam, hogy nyitva van az ajtó, ezért betoltam. Megakadt a fenekén. Bedugtam a résen a felsőtestem egy részét, és a fejemet is.

Vivien a vécé mellett ült, egyik kezét átvetette a kagylón, rajta pihent a feje. Egy adag magából a klotyóban éktelenkedett. A másik keze hanyagul hevert a teste előtt. Az egyik lába felhúzva, a másik nyújtva. Nyitott szájjal aludt. Nyál áztatta a kezét.

A mosdó ajtaja kivágódott, és Klaudia csörtetett be rajta. Ugyanolyan állapotban volt, mint a barátnője. Talán egy fokkal jobban.

Odabukdácsolt hozzám, és megtámaszkodott rajtam.

-Mi van? – a leheletétől is simán be lehetett rúgni.

-Haza kéne vinni. Készre tette magát.

-Hívok egy taszit. – azt hiszem, ez taxi akart lenni.

Miután háromszor feltárcsázta a mentőket a semmivel, elvettem tőle a telefont, és töredelmesen bocsánatot kértem a részeg főnökömért.

Hívtam egy taxit. Felpofoztam Vivit, nagy nehezen talpra állítottam. Amikor kiléptünk a tánctérre, mindenki lemerevedett, hogy megnézzék az elfolyt barátnőmet. Kitipegtünk mind a hárman a klub elé, és vártuk a taxit.

A fülledt este nem javította a helyzetet, a levegőtlenség miatt, mind a ketten a klub ajtaja mellé hánytak.

Bah.

A biztonsági őr rossz szemmel nézte, én meg tehetetlenül rántottam egyet a vállamon.

A taxi megjött, és Klau házához fuvarozott minket. Felmentünk a lakáshoz. Vivi a kanapén aludt el, Klaudia mellette a fotelban. Én felmentem a galériára, és ott hajtottam álomra a fejem.

*Cím: Savage Garden: Break Me, Shake Me